137. szín: Nekem a Balaton...

Hogy Eriknek a Balaton lesz-e a Riviéra az majd kiderül, de az első fürdőzést nagyon élvezte. Tavaly még csak a lábát dugtuk be a vízbe, idén már alig lehetett kihozni a Balatonból! :)

136. szín: Foci, költözés...

Mielőtt a fő hírekre rátérnék egy idézetet szeretnék megosztani Feldmár András Szabadíts meg a gonosztól! című könyvéből. Ha nem ismernétek a könyvet ez nem valami ördögűző könyv, hanem egy pszichoterapeuta tapasztalatai és gondolatai.
"Amikor megszületünk, legalább kilenc hónapig tulajdonképpen olyanok vagyunk, mint a kenguruk. Túl korán kell kijönnünk az anyánk méhéből, mert ha benn maradnánk, akkor nem tudnánk kijönni, mert óriási a fejünk, de ezt követően legalább újabb kilenc hónapig az anyának úgy kellene viselnie magán a csecsemőjét, ahogy a kenguruk teszik. Vagyis tulajdonképpen egy "külső méhet" kellene csinálnia, ahol mindent meg kellene adnia a csecsemőnek, és semmit sem szabadna elvárnia tőle. Ez a dolgok rendje. A csecsemő ilyenkor azt akarja, hogy teljesen odaadhassa magát az anyjának. Megbízik benne, hogy tartja őt, hogy nem fogja elengedni, hogy nem fog akarni tőle semmit, és hogy nem kell rájönnie, hogy az anyja néha nincs jelen. A gyereknek nem szabad túl korán rájönnie, hogy ő és az anyja nem egyek. Manapság sajnos túl korán ráébrednek erre a gyerekek, mert kevesen tudják, hogy mennyire fontos az anya és a gyerek közötti folyamatos testi kapcsolat."

A szerző a "skizoid probléma" kapcsán ír erről, akit érdekel az megtalálja bővebben a könyvben.

Mikor ezt olvastam az jutott eszembe, hogy szerencsére Eriknek nem kellett hiányt szenvednie a második kilenc hónapban sem :). És ezért nagyon hálás vagyok Zsuzsinak!

Ami a híreket illeti:

I. Tegnap eladtuk a lakást és augusztusban vagy szeptemberben költözünk is.

II. Erik egy éves elméleti tanulás után hozzáfogott a labdarúgás gyakorlati részéhez is. Hétfőn, július 11-én, 1 évesen és 23 naposan elkezdett focizni és teljesen magától én csak néztem, hogy mit csinál ez a gyerek :).

135. szín: "It's been a hard day's night..."

Megint egy dallal jelentkezünk. Erik mostanában nagyon pörög, és ma megint nem tudtam ebéd után lefektetni (először szombaton esett meg ez). Valahogy az volt az érzésem, hogy fáradt kicsit, de "dolga van", ezért inkább nem alszik, amíg ki nem dől. A kipurcanás mindkétszer a fürdés közbeni szopizás alatt történt meg. Egyébként is ilyenkor lazul el a legjobban, de így, hogy napközben nem aludt, most mindkétszer annyira beájult, hogy alvás közben fürdettük meg, aztán megtöröltük, bepelenkáztuk, ráadtuk a háló-pólóját és bevittük az ágyikóba. Most is ott szuszog.

134. szín: Bók

Eriket ma lánynak nézték a villamoson és miután Zsuzsi mondta a hölgynek, hogy a kislány fiú, a néni azzal vágta ki magát, hogy kár ennyi szépséget egy fiúra pazarolni :).

Erről egy Karinthy anekdota jutott az eszembe, amikor Karinthynak azt mondják, hogy magában van valami nőies. Mire ő: biztos az anyámtól örököltem, ő ugyanis egy nő volt.

Talán Erik is az anyukájától örökölt...

Magyar virtus :)

133.szín: "Tekerd fel a volumét!"

Eriket igyekszünk megismertetni a zenével. Már egész pici kora óta éneklek neki népdalokat, és az elalváshoz zenét hallgatunk. Nemrég pedig vettem egy furulyát, amin már egész sok dalt tudok eljátszani. Szülinapjára xilophont is kapott, és mára már odáig jutottunk, hogy a furulyát és a xilophont is meg tudja szólaltatni. A dvd lejátszó tálcáját is ki tudja már nyitni és vissza tudja csukni, teljesen "szabályosan". Sokszor hallgatunk vele együtt zenét, de általában csak ő táncol. :)

A bejegyzés címadó dala azért ez lett, mert amikor legutóbb az R.E.M. egyik albumát hallgattuk, rájött, mire való az erősítőn a hangerő-szabályozó gomb - mi meg alig győztünk csendesíteni.

Ui: a mai mérlegelés eredménye: 10,6 kg, 78 cm