Hát ilyen óriás lett...
2011. június 18., szombat
130.szín: Egyre megy...
Erik egy éves lett! Egy szempillantás alatt eltelt ez az év. Még nem volt hagyományos ünneplés, az majd holnap lesz nagyobb családi körben. Ma "csak" jól éreztük magunkat hármasban. Hogy mi minden történt az egy év alatt Erikkel azt most nem sorolom fel, annyit szeretnék csak elmondani Nektek, hogy csodálatos élményeink voltak és az apróbb nehézségek eltörpülnek ezek mellett. Úgy gondolom azért vettük könnyen az akadályokat, mert 2010. június 18-án Erikkel egy időben új családunk is született és hárman lettünk egy egész. Ez egyszerűnek tűnhet, de az a tapasztalatom, hogy sok helyen nem így van, és ebből adódhatnak problémák. Sokat segített nekünk a kötődő nevelés, a szoptatás, a hordozás és az együtt alvás is. Én mindig nagyon nehezen keltem és nem szerettem a reggeleket, de úgy ébredni, hogy a gyermeked mosolyog rád az egészen más. Ajánlani tudom mindenkinek :) Akinek még lesz ilyen örömökben része, ne vesztegesse el ezt a csodálatos időszakot. Tisztelettel, empátiával és bizalommal forduljon a gyermeke felé, na meg persze nagy-nagy szeretettel, de ezt mondani sem kell. Boldog első születésnapot Erik!
Hát ilyen óriás lett...
Hát ilyen óriás lett...
2011. június 14., kedd
129. szín: "De vár ám a munka a kertben"
A fotót ma csináltam Kőszárhegyen, ahol Erik új képességét felhasználva újabb házimunkába kezdett :), erről jutott eszembe Voltaire: Candide vagy az optimizmus című regénye, innen származik a cím.
Kicsit bővebben:
A két filozófus tovább elmélkedik. Martin ezekkel a szavakkal szakítja félbe Pangloss gondolatsorát: "Dolgozzunk; ne okoskodjunk, ez az egyetlen módja annak, hogy tűrhetővé tegyük az életünket." A majorban ettől kezdve mindenki igyekszik hasznossá tenni magát. Pangloss a legeslegjobb világ egyetlen láncsort alkotó eseményeiről beszél. Candide így felel neki: "Igaz, úgy van. De vár ám a munka a kertben."
Néha érdemes elővenni az iskolában olvasott vagy nem olvasott regényeket! :)
2011. május 31., kedd
128. szín: Hordozásünnep

Vasárnap, azaz 2011. június 5-én a Gellért-hegyen, az Ölbebaba szervezésében
Hordozásünnep!
Gyertek minél többen, gyerekkel vagy anélkül, hordozóval, babakocsival vagy gyalog. Jó móka lesz!
Hordozásünnep!
Gyertek minél többen, gyerekkel vagy anélkül, hordozóval, babakocsival vagy gyalog. Jó móka lesz!
2011. május 30., hétfő
127. szín: Háztartási baleset
Arra gondoltam, folytatom a "mutatvány-listát", mert Erik minden nap meglep minket valami újdonsággal:
- mindenre mutogat, és azt mondja, "o!" (azaz "ott!")
- ha az ágyban szeretne hengergőzni, elindul a hálószobába, és az ajtóból visszanézve hívogat minket: kis kezével mutatja, hogy "gyere-gyere!"
- ha kutyát lát, néha azt mondja: "vu!"
- nagyon barátságos, különösen az idősebb gyerekekkel és a lányokkal - őket ha alkalma van rá, megsimogatja
- bevezette a welcome-home drinket: minden alkalommal, amikor hazaérünk, szopizni kér (akkor is, ha épp csak a gyógyszertárba ugrottunk le a ház aljában :) )
- mindent kipakol, napjában többször is
- a számítógép egerén a kis görgőt a mutatóujjával teljesen szabályosan görgeti
2011. május 26., csütörtök
126. szín: Nagyapám
Jó régen írtunk már. Hétfő óta készülök, de csak ma sikerült hozzáfognom. Öt-hat éve vagy még régebben vettem egy könyvet, Marina Picasso: Nagyapám, de valami mindig közbe jött és nem olvastam el. Most, kb másfél hete döntöttem úgy, hogy végre elolvasom. Ma fejeztem be.Mivel ez a blog rólunk szól, nem tudtam addig másról írni, amíg ezt nem írom le. Hétfő reggel Nagyapám meghalt. Többet nem is szeretnék most mondani. Inkább leírok egy Rimbaud idézetet, amit a fent említett könyvben olvastam.
"Hiába illatoz neki a puha pázsit
A napban aluszik, a keze halavány
Nyugodt.
Két vörös lyuk tátong jobb oldalán."
(Rimbaud: A völgyben egy katona alszik, Kosztolányi Dezső fordítása)
2011. május 19., csütörtök
125. szín: Névnap
A délutáni alvás és némi játék után újra útra keltünk, és ettem Erik egészségére egy finom fagyit. Hazafelé megálltunk a játszótéren, Erik nagyon élvezte a hintázást, rikkantgatott és hangosan kacagott.
Ma piknikezni voltunk a Kopaszi gáton Judittal, a nővérével és Mónival, meg persze a gyerkőcökkel: Ábellel, Mátéval és Lilivel, Máté unokatesójával. Amint odaértünk, elkezdett zuhogni az eső, de szerencsére sikerült időben tető alá menekülnünk, így nem áztunk meg. Az eső nem is tartott sokáig, negyed óra múlva már az egyik kávézó teraszán bodzás limonádét szürcsölgettünk. Fél 7 körül értünk haza Erikkel, aki nagy meglepetést tartogatott estére: kapaszkodás nélkül lépett felém, és ezt a mutatványt többször is (Iminek is) megismételte. Nincs már messze az az idő, amikor szaladgálni kell majd utána...
Arra gondoltam, pontokba szedem, miket tud/szokott csinálni:
- tolatva lemászik egyedül az ágyról
- egész stabilan megáll és közben tapsol (de amint észreveszi, hogy nem támaszkodik, megijed és leguggol), mától pedig már egyet-egyet lép is
- pakol, szinte mindent, amit csak elér
- hengergőzik az ágyunkon a paplanban
- a játszótéren felszedegeti a kavicsokat (én meg figyelem, hogy ne egye meg)
- leveszi a fejéről a sapkát
- lapozgatja a könyveit
- nevet, ha tüsszentünk vagy köhögünk (ha valaki idegen csinálja, akkor megijed)
- ha anyahiánya van, odajön hozzám és szorosan átöleli a lábam, vagy bedugja a fejét a térdeim közé
2011. május 11., szerda
124. szín: Angyalka
Hát igen, angyalszerű, vagy lehet, hogy nem is csak "szerű", hanem egy igazi kis angyal: ahogy kacag, amikor a takarónkba veti magát és élvezkedik a pihe-puhaságban, meg amikor örül annak, hogy mi megöleljük, megcsókoljuk egymást (és persze csatlakozni akar ő is), de leginkább, amikor kiporszívózza a konyhát!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)