144. szín: Állatkert

143. szín: A társas lény

Elliot Aronson könyve jutott eszembe, amikor címet kerestem ennek a bejegyzésnek. Még egyetemen, Titkos Csaba óráin volt ez kötelező olvasmány, és ugyan akkor nagyon tetszett, ma már nem emlékszem belőle szinte semmire. Lehet, hogy újra kellene olvasnom, itt lapul valamelyik fiókban - vagy dobozban.
Hogy miért jutott ez eszembe a mai témámról? Azért mert arról akartam mesélni Nektek, hogy Erik elkezdett érdeklődni hasonló korú társai iránt. Nagyon kedvesen közelít, általában lányokat szemel ki magának és megpróbálja megfogni a kezüket vagy megölelni őket, esetleg a homlokát odadugni a kislány fejéhez ("ducc-olni"), de volt már olyan is, hogy puszival próbálkozott. Kísérleteit egyelőre általában visszautasítják a kiszemeltek, de azt hiszem, van még ideje, hogy tökéletesítse a technikát. Mondjuk ma egy 4-5 éves kislány őt szemelte ki magának "babának", és a hóna alatt megragadva cipelte ide-oda, meg amikor Erik leült a földre játszani, hátulról átölelte. Erik meg a fejét a kislány arcához dörgölte, sőt, azt hiszem, még egy puszit is nyomott az arcára. :)

Mint Imi már írta, hétvégén Betti és Zoli esküvőjén voltunk, Szegeden. Betti nagyon szép volt, a lagzi pedig igazán jó hangulatú, nekem nagyon jól esett, hogy Betti családja, akikkel egy szálláshelyen voltunk, olyan nagy szeretettel fogadott minket, Betti gimnáziumi barátnőit (és persze a családjainkat). Erikre pedig büszke voltam: édesanyja nyomdokaiba lépve ő volt az első a táncparketten!

142. szín: Esküvő

Egy Bob Dylan örökzöld nótával kívánunk sok boldogságot Bettinek és Zolinak! Folyt.köv. Zsuzsitól...

141. szín: ...úgy élvezem én a strandot...

Az elmúlt néhány napban Erikkel többet strandoltunk, mint egész nyáron eddig. Szombaton voltunk Kőszárhegyen ünnepelni, Anyu kerek születésnapját. Igazi, hangulatos családi ünneplést sikerült összehozni, néhány könnycseppel, gyertyafújással, sztorizgatással, gyerekzsivajjal. Klassz volt. Vasárnap délelőtt a Balcsiban mártóztunk meg, délután pedig átmentünk a Velencei-tóhoz Gárdonyba, ahol Móni és Ábel látott minket vendégül. Imi csak vasárnap estig maradt, mi ott aludtunk, ma délelőtt még fürdőztünk egyet, és délután kettesben, vonattal jöttünk haza.
Rég írtam már listát arról, miket "tud" Erik, gondoltam, most ellátlak Titeket friss információkkal:
- megy, táncol (sokat!), átlépi a küszöböt, és nyújtja felénk a kezét, ha lépcsőhöz ér;
- beszél, szinte folyamatosan, mi egyelőre csak a "hapci", "Anya", "Apa" és "autó" szavakat értjük - ha ez utóbbit nem csípjük el első hallásra, Erik egy "brrr"-vel egyértelműsíti a helyzetet;
- eszik velünk, minden étkezésnél, majdnem mindent;
- emellett szopizik is még elég sokat, sőt, ha enne, akkor ezt jelzi a kezével: a szopizás egyezményes jelét mutogatja;
- játszótéren még mindig inkább csak nézi a többieket, közvetlen kapcsolatfelvételt ritkán kezdeményez, de például vonaton, buszon, villamoson szívesen "szóba elegyedik" az utastársakkal.

140. szín: Költözés 2

Sajnos a költözést kicsit megsínyli a blogunk, nem sok mindenre van időnk. Erik az őrlő fogait növesztve és egy vírussal küszködve segített nekünk. De már egész jól van :). Eddig felhalmozott tartalékainak hála, könnyen átvészelte a betegeskedést.

139. szín: Költözés...

Augusztus 15-ig át kell költöznünk a Szőlő utcába, ezért most nem sok időnk van bejegyzést írni. Egy rövid kis képriporttal azért jelentkezünk és egy Cseh Tamás dallal. Budapest

138. szín: Nyári Ősz...

"Magyar urak jőnek Buda városába..." (ez csak a képről jutott eszembe), na mi nem Buda városába mentünk, hanem onnan indultunk nyaralni Révfülöpre. Az őszi időnek köszönhetően a nyaralásból inkább őszi kirándulások lettek. A Balatont csak messziről nézegettük és terveztük, hogy vajon melyik nap fogunk fürödni is, nem lett ilyen nap :(. Sebaj sokat kirándultunk, s ha nem is Tolnát-Baranyát, de sok helyet bejártunk. Voltunk Bogláron, Lellén, a Szigligeti várban, Kapolcson, a Kővágóörsi lovardában és a Káptalantóti piacon is.
Erik sokat ismerkedett a környezettel, sajnos egy nagy darázzsal kicsit közelebbről is, mint kellett volna. Így a Szigligeti vár megnézése félbeszakadt (ott készült a felső kép). Szerencsére az ijedtségen kívül, nagyobb baj nem lett. Így már azt is tudjuk, hogy Erik nem allergiás a darázscsípésre. Pár óra múlva már el is felejtette! Mint az alsó képen is látszik, azért még barátkozni kell a természettel :).