277. szín: Fejlemények

Zajlik az élet, leginkább ovi-fronton. :) Legutóbb nem írtunk róla, de az óvónénik türelmetlenségén felbuzdulva megkerestük a hozzánk legközelebb eső, veszprémi Waldorf ovit, és meg is látogattuk. Nem tudom, ki mennyire ismeri a Waldorf ovikat, de ide a gyerekek nem 3, hanem 4 éves koruk betöltése után kezdenek járni, a hároméveseknek pedig baba-mama csoportokat szervezek, ahol a gyereknek és a szülőknek is lehetőségük nyílik megismerkedni az ovi működésével, szokásaival. Két ilyen foglalkozáson voltunk eddig, idén még egy lesz. Amit eddig tapasztaltunk, az az, hogy egész más (egészségesebb) ételeket kapnak itt a gyerekek, hogy az óvónénik inkább dalokkal, rítusokkal irányítanak, mint szavakkal, hogy a játékok természetes anyagból vannak és a csoportszoba is kicsit otthonosabb, még teakonyha is van bent. Első alkalommal az óvónénik is nagyon kedvesek voltak, másodszorra viszont kicsit szigorúnak kellett lenniük, mert túl sok érdeklődő volt. Így annak érdekében, hogy a 3 évesek tényleg "megtapasztalhassák" az ovit, azokat a gyerekeket, akik kisebbek vagy nagyobbak voltak a "célcsoportnál", kiküldték (természetesen szülővel együtt). Míg Csabival a folyosón várakoztunk (Imi és én felváltva), Vekerdy Tamás egy cikkét olvasgattuk a faliújságon. Talán ez a gondolat jó lehet kedvcsinálónak:

"A fizetős fejlesztők mindig találnak a gyereken fejleszteni valót. De hát senki sem tökéletes mindenben. Miért nem elégedettek a szülők a gyerekeikkel? Miért nem bízunk bennük?

Testileg és lelkileg rendben levő gyereknek nem fejlesztés kell, hanem a fejlődéshez szükséges jó körülmények és az érzelmi biztonság biztosítása. A többi üzlet, mely a szorongó szülők szorongására épít."

Közben az antalfai oviban is történt egy s más. Kedden este (4-től kb. 6-7-ig) Márton napi, lampionos felvonulás volt. Hétfőn mindenki elkészítette a lámpását, és az ovisok, mint manócskák vonultak Szentantalfa, Óbudavár, Szentjakabfa és Balatoncsicsó utcáin. Mindenhol kis harapnivalóval is vártak minket, a nagycsoportosok pedig a felvonulás végén műsort adtak elő. Erik jól érezte magát, lóbálta a kis lámpást, vagy kardozott vele, sétálgatott lelkesen a menettel.
További ovis karrierjét illetően viszont sajnos nem éppen a mi elképzeléseinknek megfelelően haladunk. Az óvónőktől gyakorlatilag ultimátumot kaptunk, hogy ha szeretnénk, hogy Erik ovis legyen idén, akkor jövő héten már csak egyedül lehetne otthagynunk. Ha nem, akkor találkozzunk inkább jövő szeptemberben. Én gondolkodási időt kértem, de most nagyon úgy érzem, Erik még nem készült fel erre. A fenti idézethez kicsit visszakanyarodva: nem hiszem, hogy a fejlődéséhez szükséges érzelmi biztonságot meg tudják adni neki ilyen rövid, felületes ismeretség után. Az óvónők azt mondják, ugyanúgy sírna, ha még két hétig "játszóház-szerűen" járunk hozzájuk együtt, de én erről nem vagyok meggyőződve, és őszintén szólva már kételkedem abban is, hogy nekik van-e arról tapasztalatuk, mi történik, ha valakit hagynak akár 3-4-6 hétig "beszokni". Pénteken beszéljük majd meg, mi legyen, utána tudósítok...

Hogy Csabiról is halljatok, azért leírom, hogy EZER ÖRDÖG ÉS PAKOL! Rosszcsontkodik, már gond nélkül oldalazgat a bútorokba kapaszkodva, és ha valamivel játszani akar, akkor attól sem riad vissza, hogy Erikkel pöröljön érte!

276. szín: Őszi folytatás

Megint kicsit lusták voltunk itt a blogon, sok történésből hagytunk ki most Benneteket. Először is Erik ovis tapasztalatairól szeretnénk beszámolni. Az első két nap jó volt, bár a sok gyerek a kis szobában úgy tűnt, Eriknek túl sok zajjal jár. De azért látszott, hogy érdekli a többi gyerek, a játékok, és már kicsit "rosszalkodott" is néha. Aztán sajnos az óvónők türelmetlenek voltak, én pedig nem voltam elég határozott, hogy lassítsak a tempón. Szóval szerdán már azt kérték, hagyjam ott egy órára Eriket, amit meg is tettem (azzal az ígérettel, hogy ha nagy gáz lesz, hívnak telefonon). Nem tudom, nekik mi a nagy gáz fogalma, de Erik elmondása alapján végigsírta azt az időt, amíg nem voltam ott. Lehet, hogy nem sírt szó szerint, de abban biztos vagyok, hogy végig azon kesergett, miért hagytam ott. Azóta újra sokkal jobban ragaszkodik hozzánk, megijedt attól, hogy el kell szakadnia tőlünk. Most úgy döntöttünk, visszaveszünk a tempón az oviba szoktatással. Múlt héten szünet volt, ezen a héten pedig csak arra az időre visszük be Eriket, amikor kimegyünk az udvarra játszani. Aztán majd meglátjuk...
Az oviban azért sikerült összeszedni egy vírusos köhögős-torokfájós-náthás betegséget is. Még a szünet előtt kezdődött Eriknél, aztán én is beszálltam Csabival, végül Imit döntötte le a lábáról. Most már mindenki (majdnem egészen) jól van, egy kis köhögéssel küzdünk már csak.
Az oviszünetben az első szállóvendégünk is, Móni és Ábel látogatott meg minket. A betegség ellenére azért szerencsére elég jól voltunk ahhoz, hogy sétálgassunk kicsit. Jó volt, Erik és Ábel pedig egész jól kijöttek egymással. A második nap vége felé még egy komoly beszélgetést is elcsíptünk közöttük. :)
Utolsó hírünk pedig az elmúlt két hétről: sikerült eladnunk a lakást! A szerződés tegnap írtuk alá, még a héten át is utalják a vételárat, csütörtökön lesz a birtokba adás.

Végül pedig egy kérdés, amit Erik mostanában néha megkérdez tőlünk: Kiből születtek az emberek akkor, amikor még nem volt senki sem? Tudja valaki a tuti választ?

275. szín: Ősz

Szép itt az ősz, hétvégén kicsit kimerészkedtünk a faluból. Nem a betonúton, hanem a másik irányba :). Egy kis erdei séta után találtunk egy szőlőt, mellette egy szép nagy diófát, lehullott, érett dióval! Jó, hogy itt 2 perc alatt ki lehet jutni a természetbe.
Ezen kívül kicsit "kultúrálódtunk" is. Megnéztük a Szentantalfa Nivegy-völgy SE megye II-es csapat(unk) meccsét. Nézzétek el, de az ellenfél nevét már elfelejtettem, az eredmény 1:1 lett.

Bepakoltuk végre a pelletet is a tárolóba, hogy ne nedvesedjen át. 3 tonna 15 kg-os zsákokban, egy kis testmozgás :),  remélem elég lesz tavaszig.

Majd el felejtettem Erikkel ma délelőtt voltam az oviban, egész jól ment minden. Úgy elfáradt, hogy délután 4-től este f8-ig aludt. Holnap Zsuzsi megy vele.

 Csabi pedig süt-főz, hogy ő se maradjon ki :)

274. szín: Gyermeki asszociáció

Lefekvés:

- Jó éjszakát, én holnap megyek Pestre dolgozni, úgyhogy neked kell majd segíteni elaltatni Csabit.
- De nekem nincs is nagy cicim.
...:)

És most én (Zsuzsi) folytatom a bejegyzést. A fenti beszélgetés Imi és Erik között zajlott le ma este. Sok minden történt vele kapcsolatban mostanában, nem is tudom, hol kezdjem a mesélést.
A múltkori bejegyzésben írtam, hogy megyünk beiratkozni az oviba. Nos, ez meg is történt, sőt, már a csoportban is körülnéztünk kicsit. Az óvónénikkel (Hajni és Liza nénik) megismerkedtünk, és Erik jelet is választott magának: KIFLI! Csak úgy volt hajlandó bemenni a terembe, hogy a karomba vettem, de egész gyorsan elkezdett érdeklődni a játékok és a gyerekek iránt, és amikor haza kellett indulnunk, ő még vissza akart menni játszani a vonatokkal. Azóta is sokat beszélgetünk az oviról, és jövő héten már kezdi is.:) Első nap Imi megy vele, aztán majd én (és persze Csabi). Én nagyon izgulok, milyen lesz.
Az "ovi-előkészítőt", azaz a tűzoltókocsit minden nap látogatjuk, Erik akkor szeret igazán ott lenni, amikor a többiek már hazaértek az oviból, és nagy a nyüzsgés. Most már nem kell folyamatosan mellette lennünk, sőt, ma már nem is velünk, hanem Szabolccsal és Milánnal ment le játszani (persze miután összekészültünk,mi is utánuk mentünk). Szabolcs Judittal, a feleségével és két gyerekükkel itt lakik a faluban, ő segített begyújtani nekünk a cserépkályhát. Milán (és felesége, Juli) a házunk tulajdonosa.

És akkor a végére még egy sztori a tűzoltókocsitól:
Erik: Anya, pisilnem kell!
Bálint (leendő ovis csoporttárs): Miért kell pisilned?
Erik (huncut mosollyal az arcán): Mert otthon szopiztam. :)
Bálint és Anyukája kicsit lefagytak, de nagyon vicces volt látni, hogy Erik - bár ragaszkodik még a szopizáshoz legalább az esti elalvásnál - nagyon jól tudja, hogy a kortársai már lassan el is felejtik, milyen is az...

273. szín: Szaladnak a napok...

...és legutóbbi bejegyzésünk óta már 17 nap el is telt. Zajlik az élet itt, Csicsón is, annak ellenére, hogy nem adunk hírt magunkról. Hogy mik történtek?

• Elültettük a spenótot és el is kezdtek kibújni a kis levelei. Annak még utána kell néznem, hogy ez jó-e vagy rossz. Elvileg télálló fajtát vettünk, de olyan furcsa, hogy ezek a kis zöld levelek a téli hidegben ott kint lesznek a földben. Majd meglátjuk.
• Beszereztük a téli tüzelőnk egy részét. Tűzifát vettünk a cserépkályhához, pelletet pedig a kazánhoz. Múlt héten mindkét "rendszert" be is izzítottuk, most már egész rutinosak vagyunk a reggeli tűzgyújtásban, és CO riasztót is vettünk.
• Voltunk Isti és Kamilla esküvőjén, ahol mind a négyen nagyon jól éreztük magunkat. A fiúk egész sokáig bírták, és én is táncoltam egy keveset. Most jöttem rá, hogy mióta Erik megszületett, nem nagyon voltunk táncolni. Most jól esett, Csabival a kezemben még táncpartnerem is volt, és épp elég is volt ez egyelőre... Itt a falubeli "csajok" néha átruccannak Antalfára, retro-buliba, egyszer majd lehet, hogy csatlakozom hozzájuk (persze az ötletet még a fiúkkal is megvitatom).
• Holnap megyünk az oviba - egyelőre csak beíratni Eriket és megbeszélni a kezdést, beszoktatást. De már nincs sok idő hátra,és a mi kicsi-nagy fiunk is ovis lesz. Erről is beszámolunk majd.
• Ma este elkészült Erik baglyos sapija, amit én horgoltam. Ha lesz róla kép, majd meg is mutatom, és horgolok egyet Csabinak is.

Egyébként tényleg szaladnak a napok. Hol könnyebben, hol nehezebben. :)))

272. szín: Hétköznapok

Erik "lakása" az ablak.

Csabi "lakása" a polc.

Most, hogy már Csabi is segít, talán végre kipakolunk!

De aztán egyre nagyobb lesz a kupi :)

271. szín: Gyorsjelentés

Kicsit kihagyott ma este a netünk, most sikerült újra felcsatlakozni a világhálóra, így e késői órán csak röviden írok. Csabi 2-3 hete kezdett mászni, de már felfele kapaszkodik, és tegnap fel is állt. Mi Imivel csak lesünk és azon gondolkozunk, hogy vajon 9-10 hónapos korára, Karácsonykor már járni fog? Majd meglátjuk... Mint ahogy a képeken is látjátok, nagyon vagány kiskölyök kezd lenni. Minden huncutkodásban benne van és a focit is szereti nézni.

Itteni mindennapjaink is alakulgatnak. Tegnap rendbe tettem kicsit a ház előtti virágágyást, Imi pedig ma vett spenótmagot, mert azt most kell elvetni, hogy tavasszal friss, saját spenótot ehessünk. Megrendeltük a téli fűtőanyag egy részét is. Délutánonként Erikkel le szoktunk menni a kb. 100 métere fekvő "faluközpontba", a tűzoltókocsihoz. Erik mászókázik, meg kicsit ismerkedik a helyi gyerekekkel, én meg az anyukákkal.:)