285. szín: Itt a tavasz?

Huh, most, hogy ránéztem az előző bejegyzés jeges képére, kirázott a hideg. Megint kihagytunk pár hetet... de van mentségünk! (az mindig van :) Imi múlt héten ingatlanközvetítői OKJ-s vizsgát tett, így egy ideje minden szabadidejét, amikor nem ugráltak a fiúk a fején, tanulással töltötte. Nekem is kicsit nehezebb volt így, és még be is voltunk zárva a hideg miatt, szóval örülök, hogy túl vagyunk ezen az időszakon.

A legnagyobb és legfontosabb történés ezidő alatt az volt, hogy Csabi megtanult járni. Mit járni! Szaladni! Olyan sebességgel tudja szedni a lábait, hogy néha csak lesek. Most már kint, az udvaron is elcsoszogál, leginkább a macskákat "kergeti". A fekete cica (anyakönyvezett nevén Cirmi, de mi Bagirának hívjuk) játszik vele: lefekszik, néha még a hátára is fordul, megvárja, míg Csabi odaér, aztán még mielőtt kapna egy nagy taslit, elszalad, és pár méterrel odébb újrakezdi az incselkedést. Figyelnem kell, mert legutóbb elcsalogatta így Csabit a ház végéből egészen a kapuig.

Három hete újraindult a csicsói baba-mama klub is. Itt szemben, a Faluházban gyűlünk össze, beszélgetünk, egy kicsit pihenünk, és a gyerekek is jól elvannak. Lehet, hogy szervezünk majd beszélgetést alvásról-altatásról, és legutóbb az is felmerült bennünk, hogy összerakunk egy bábelőadást, amit gyereknapon majd bemutatunk az aprónépnek. Én felvetettem azt az ötletet is, hogy mi lenne, ha a frissen szülő anyukáknak főznénk egy-egy ebédet, hogy megkönnyítsük a dolgukat, de "kiröhögtek" azzal, hogy ezt amúgy is csinálják a falubeliek. Szóval van komatál. :) Erik nagyon szeret a klubba járni, múlt héten szerdán majdnem elsírta magát, hogy ő nem "holnap" akar menni babamamakubba, hanem most. :)))

A kertben egyébként ebben a szép időben sokat vagyunk kint, mind örülünk, hogy kiszabadultunk végre. Pakoljuk az utolsó fa-szállítmányt (hihi), összegereblyézzük a még őszről megmaradt száraz leveleket, én megmetszettem már a rózsákat is. Remélem, nem jön már nagy hideg rájuk! Az egyik helyi anyuka mondta, hogy itt a február a legnehezebb hónap, mert akkor már "lehúztunk" két hónap telet, már nem nagyon élvezzük ezt a befele fordulós időszakot, és mindenki csak a tavaszt várja. Most ez a februári tavasz nagyon jólesik, láthatóan pezseg az élet a faluban, "sokan" vannak az utcán is, lehet újra beszélgetni.

Ennyit mára, holnap korán kelünk, mert klubnap van. :) Jó éjt mindenkinek!

284. szín: Csicsói műjégpálya

Vasárnap reggel így nézett ki itt a Fő utca. Én fenékre estem, Csabit négykézláb csúsztattuk le egy lejtőn, hogy ne a kezemben kelljen vinnem a veszélyes úton. Ugyanaznap este Csabi elkezdett totyogni. Kezét az égre emeli, és koncentrál, hogy célba érjen. És persze örül magának és annak, hogy mi is örülünk neki. Csudapofa. :)))))

283. szín: Havazás

 Végre itt az igazi tél, és a fiúkkal ki tudtuk próbálni a Karácsonyra kapott szánkót is. Már múlt pénteken is esett rendesen, erre ma jött még egy kis pótlás. Remélem, egy ideig még nem olvad el, és párszor még ki tudunk menni szánkózni. Ebben a hidegben a tűzifánk is gyorsan fogy, ha egész télen ilyen időnk lett volna, lehet, hogy idáig már simán elhasználtuk volna azt a mennyiséget, amennyit az egész szezonra beszereztünk. Pelletből így is kell még vásárolnunk, mert az éjszakai fűtéshez azért kell még.

Én ebben a hidegben sokat sütök, leginkább kekszeket, muffinokat. :) Van egy citromos-mákos keksz receptem (vagy a narancskonyhából, vagy az ahogyeszikúgypuffadról), ezt variálgatom mindenféle ízekkel: gyömbérrel, mézzel, dióval, csokival. Most épp csokis-gyömbéres verzióban készül. El is neveztem "tarajos" keksznek, mert ahogy a kanállal kis formákat teszek belőle a tepsibe, mindnek lesz egy kis taraja.

A fiúkkal elég bezárkózott életet élünk mostanában, nem nagyon mozdultunk ki ebben a hidegben. Majd ha kicsit jobb idő lesz, sétálunk többet, meg hívunk vendégeket, megyünk látogatóba. Mondjuk múlt héten kétszer is voltak vendégeink, és Kőszárhegyen, Pesten is voltunk a hétvégén. Lehet, mégsem vagyunk annyira bezárkózva? Erik egyébként egyre barátkozósabb - legalábbis ha itthon fogadunk gyerek-vendégeket. Legutóbb két kislánnyal (egy 6 és egy 8-10 évessel) érkeztek látogatóink, és ő - jó házigazda módjára - nem velünk, felnőttekkel "lógott", hanem a lányokkal játszott, beszélgetett. Csabi is ezt tette, csak néha jött ki hozzánk ő is. Aztán amikor egyszer benéztünk hozzájuk, Csabi a kanapé tetejéről vigyorgott ránk! :-o
Csabi nagyon sokat kommunikál az utóbbi időben. Például egyre egyértelműbben jelzi nekem, ha ki kell cserélni a pelusát: legutóbb a szárítón lógó pelenkákat rángatta, aztán amikor odafigyeltem és rászóltam, hogy ne szedje le őket, elkezdte a saját ruháját ráncigálni. :) Fürdés előtt is nagyon aranyosan készülődik, a kád szélébe kapaszkodik, és a nadrágját lefelé húzogatja. Szavakat még nem nagyon mond, néha-néha fedezek fel egy-egy vau-vau-t, vagy Apát (de ezeket lehet hogy csak "belehallom" a gagyarászásába). A járáshoz már nagyon közel van. Stabilan áll kapaszkodás nélkül is, és néha lép is egyet-kettőt, de elég óvatos, gyakran inkább nem kockáztat, hanem leereszkedik a biztonságos mászáshoz.

282. szín: Folytatás

Szóval, ha Imi végigcsinálja a fegyencedzés programját, akkor például egykezes fekvőtámaszokat fog nyomni, fog tudni fél kézen állva "fekvőtámaszozni", és pokoli kockás hasa lesz. :) Az én férjemnek. :)

Kb. ennyi maradt ki a tegnapi bejegyzésből, mert Csabi hívott, aztán jól elaltatott.

Ma még az jutott eszembe, hogy elmesélem, hogy Erik nagyon szeret itt Csicsón sétálgatni, de nem a falu utcáin, hanem a kertek végében levő utakon. Nem gondoltam volna, de 1 km séta szinte meg se kottyan neki. Ma is egy jót mászkáltunk, Csabi közben a hátamon elaludt, mi meg elmentünk a sulihoz, aztán visszafelé megnéztük a lovakat és a Domb utca felől jöttünk haza.

Most este meg kekszet sütöttem (ma éppen diós-csokisat), és elgondolkoztam azon, hogy kekszgyárat nyitok, hogy a "tarajos" kekszem messzi földön híres legyen.:)))

281. szín: Egy hónap képekben, címszavakban

BUÉK! Kerek egy hónapja nem jelentkeztünk, most megpróbálom egy bejegyzésbe sűríteni az elmúlt hónap történéseit.

Még Karácsony előtt szervizbe került az autónk, és csak most kaptuk vissza. Szerencsére Karácsony körülre Apu kölcsön tudta adni az autóját, így a családi ünneplésekből nem maradtunk ki, csak azóta nehézkesebb kicsit az életünk. Imi kevesebbet tudott így dolgozni, nekem meg jobban át kellett gondolnom a bevásárlásokat. Mondjuk szerencsére Iminek most az ingatlanközvetítői OKJ vizsgájára és az ehhez szükséges szakdolgozatra kellett koncentrálni, szóval így is el tudta magát foglalni. Nade most végre mobilabbak vagyunk már, holnap megyünk is kicsit kirándulni. :)))

Itt is szinte tavasz van, különösen ezen a hétvégén. Ennek örömére ma végre kigyomláltam a ház előtti kiskertet. Már nagyon szúrta a szemem, hogy a faluban minden háznál olyan rendben van a "porta", csak nálunk ilyen gazos ez a kis földdarab. A spenótunk továbbra is gazos, arra ma nem jutott időm (de azt rajtunk kívül nem látja senki :))) ).

Még decemberben megint sikerült kicsit kifüstölnünk magunkat a cserépkályhával, úgyhogy most a cserépkályha helyett a kazánban szoktunk néha fával begyújtani, hogy kevesebb pellet fogyjon. Már egész jól megy mindkettőnknek.

Erik egyik legemlékezetesebb mondata akkor hangzott el, amikor a mosni való pelusokat vittük hátra, a mosógéphez. Így szólt hozzám: "Anya, majd én viszem a nagy zsákot, mert én vagyok a férfi!" Tanult néhány új szót is: bikakábel, hengerfej tömítés, fegyencedzés :))))

Csabi nagyon huncut, sokat vigyorog és ha valami olyasmire készül, amit nem szabadna, mindig hátrasandít ránk, látjuk-e mi történik éppen. Mindent megkóstol, ami a kezébe kerül (fadarabtól a mazsolán át a kulcscsomóig) és próbálja összeilleszteni a legókockákat. A napokban kijött a hatodik foga, már csak14 van hátra! Most már stabilan áll a két lábán kapaszkodás nélkül, kíváncsi vagyok, mikor szedi össze a bátorságát ahhoz, hogy el is induljon.

Az új évvel sportolásba is kezdtünk. Én futok, de most kicsit szüneteltetem mert az utóbbi két alkalommal túl meredeken induló útvonalat választottam és kicsit megerőltettem a térdem. Imi a fegyencedzést kezdte el. Ha végigcsinálja,...
Innen én folytatom (Imre), mert Zsuzsi szoptatás közben elaludt :), szóval nem tudom mit gondolt, hogy mi lesz, ha végig csinálom. Majd, holnap befejezi!

280. szín: Tél

Megérkezett a tél! Ugyan még hó nincs, de itt már egyre fehéredik minden. A köd szinte állandó a környéken, csak a mértéke változik. Ma már csak -3, -4 fok volt napközben, nem szívesen merészkedünk ki a házból. Esetleg egy kis tűzifáért a kályhába :). Holnap hozzák a következő adagot, amivel remélem kihúzzuk a tél végéig.
A kertben egyelőre csak a kis "fagyálló" spenótjaink próbálnak túlélni. Van még mit tanulnunk a vidéki életről, de azért napról-napra jobban megy!
Azt hiszem mindent elmond Erik ma esti megjegyzése:
- Anya, úgy tűnik, hogy gazt is ültettünk meg spenótot is ültettünk.

Csabi még csak kilenc hónapos múlt, de már felmászik a kanapéról az ablakba és az evésen kívül a kedvenc elfoglaltsága a kályha begyújtás :).

Ha esetleg kifutnánk az időből, ami előfordul néha, és már nem írnánk több bejegyzést Karácsony előtt.

Akkor: Szép és nyugalmas Ünnepet kívánunk mindenkinek!

279. szín: December

Készülődünk az Ünnepekre, készülnek az ajándékok, remélem, minden rendben is lesz 24-re. Erik, Csabi és Imi ajándékai mindenesetre már megvannak, és azt hiszem, Imi is vett már nekem valami apróságot. Egész más így, falun intézni ezeket a dolgokat. Sokkal jobban előre kell gondolkozni, és nekem nem nagyon van lehetőségem erre-arra nézelődni, ötletet gyűjteni. Még jó, hogy van Internet, és még jó, hogy szeretek saját készítésű ajándékokkal babrálgatni. :)))
A fiúkkal mostanában valahogy az evés körül forog az élet. Csabi 9 hónaposan nagyon érdeklődő, szereti kézbe venni, megszemlélni azt, amit eszik, így aztán neki próbálok puhára főzött, de mégis csipegethető menüket összeállítani, amit aztán kedvére morzsolgathat (én meg kedvemre takaríthatok utána). Erik 3,5 évesen a válogatós korszakát éli. Soha nem volt egy "nagyevő", de most igen szűkre korlátozta azon ételek körét, amit hajlandó megenni. Rizs, célka, hurka és kolbász, melegszendvics, májkrémes kenyér, keksz, joghurt és kefír, húsgombóc, brokkoli- és paradicsomleves, palacsinta, reszelt sajt tejföllel és mustárral. Kb ennyi. Biztos enne még ketchupot és majonézt, ha vennénk (vagy készítenék) meg túrógombócot is, de azt sem főztem mostanában. Szerencsére nem egy édesség-mániás, ha sütit sütök, általában meg sem kóstolja és csokiért sem hisztizik.
Egyébként igyekszünk kevés finomított szénhidrátot enni, a krumplit és a hüvelyeseket teljesen elhagytuk, és tésztát sem nagyon főztem mostanában. Azért a paleo étrendtől még messze vagyunk, a tejtermékektől a legnehezebb "megszabadulnunk", és így Karácsony körül is biztosan lesz némi "kilengés". De igyekszünk! Sok zöldséget, gyümölcsöt próbálunk enni, na meg husikat és tojást. Arra jöttünk rá, hogy az "áttérés" kulcsa nem az, hogy minden korábbi ételnek megkeressük a helyettesítőjét, hanem az, hogy másfajta ételeket kezdünk el enni, és ezek szépen lassan kiszorítják a "hagyományos" ételeket.
Mézeskalácsot sütünk idén is, de úgy döntöttem, nem kísérletezgetek paleo változattal. Judit és két gyerkőce, Bálint és Emma jönnek át hozzánk kedden, együtt készítjük majd a kis formácskákat.

És képzeljétek, itt, ebben a kicsi faluban is találkoztunk egy párral (Zsuzsi és Guszti), akik szintén hordozzák a babájukat (ráadásul a házunk tulajdonosától kölcsönkapott kendőben!). :)))

A végére pedig egy kis gyereszáj Eriktől:
Már épp lefektetni készültem őt, amikor Csabi felébredt és be kellett mennem hozzá. Erik - még javában miért-korszakos - első kérdése Imihez: "Miért nincsen két Anya?" :)))))))