236. szín: Boldog Karácsonyt kívánunk!

Mi egy nappal meghosszabbítottuk az ünnepet, mivel ma már Zsuzsi szüleinél leszünk, így itthon már tegnap este "gyertyát gyújtottunk". Végre fehér karácsonyunk lett :).

Boldog , békés karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!

235. szín: Készülődés

Ma megvettük a karácsonyfánkat, nem túl nagy, viszont annál szebb :). Mivel mindig helyszűkében vagyunk, ezért maradtunk a kis fa mellett, kb. akkora mint Erik. A tegnap éjszaka elég zűrös volt, nem nagyon ment az alvás, meg reggel is korán keltünk, ez látszik szegény Erik fején is :(.

Idén is elkészítettük a családi bejglit, 2007 óta együtt (Zsófi, Isti, Bálint és párjaik) sütjük Nagymamánk receptje alapján és egyre jobb lesz!

234. szín: Karácsonyi ajándék

Ma Imivel és Erikkel ultrahang vizsgálaton voltunk, merthogy betöltöttük már a várandósság 30. (!) hetét is. A vizsgálaton kiderült, hogy minden teljesen rendben van, Csabi méretei teljesen megfelelnek az ilyenkor szokásosnak, most kb. 1,6 kg lehet a súlya. De nem is emiatt volt nagyon jó ez a vizsgálat, hanem azért, mert Erik is figyelt, nézte, ahogy az ultrahangos doki mutogatta a tesó testrészeit, és a végén 3D-s ultrahanggal megnézhettük Csabi arcát is, amiről a fenti felvétel készült. És bár a méhlepény eltakarja kicsit az arca egyik felét, így is tisztán látszott, milyen édes kis gyerkőc, és mennyire hasonlít a bátyjára. Én persze teljesen elérzékenyültem, a könnyem is kicsordult. :)

Erik (is) egyre jobban várja az érkezését. Volt már, hogy ki akarta venni a pocakomból, ma este puszit adott a kistesónak, és nagyon gyakran bújik oda hozzá. Általában Csabi is reagál a bátyja közelségére: az altatások közben gyakran ficánkol, és ha Erik odabújik hozzám, Csabi egyből nyomakszik felé. Érdekes, hogy én akárhányszor magam elé képzelem, egy barna hajú, barna szemű babát látok, és egyszer Erik is kifejtette már, hogy az ő feje sárga, Csabikáé pedig barna. Kíváncsi vagyok milyen lesz majd, ha megszületik. Már nem is kell olyan sokat várnunk...

233. szín: Mézeskalács képregény

Most dolgozom.

.

Na veletek mihez kezdjek?

.

Értem már!
.

Szépen sorba, kézen fogva.
.

Anya is egész ügyes.
.

Jöhet a díszítés.
.

Egy kis igazítás és mehet a sütőbe!
.

Ezért dolgoztam ennyit!?
.

Vége!

Ami a Mikulást illeti, az esti kijelentését komolyan gondolta. Reggel se örült neki, hogy a cipőjébe kerültek az ajándékok. De amikor kivettük már rendben volt minden, a csoki mikulást addig ölelgette, amíg kilapult szegény :).

232. szín: December 6.

 Csabit is becsempésztem a képre :)

Tegnap esti készülődés. Itt még lelkesen tisztogatta a cipőit, de később már az mondta, hogy ne tegyen bele semmit a Mikulás!?

Folyt.köv...

231. szín: Erik felnőtt...

Péntek este: "Erik felnőtt, azért iszik bort!" mondja és kivesz egy söröspoharat a szekrényből :).

A kép ma délután készült. Kulcscsont törés ide, kulcscsonttörés oda a biciklizés egyre jobban megy! Már szaladhatunk utána.

230. szín: Doki-ügyek

Hát, ez a hetünk sem telt eseménytelenül. Rögtön hétfőn délelőtt a gyereksebészeten kezdtünk, ahol kiderítették, hogy Eriknek eltörött a kulcscsontja. :( Szegényem egy héttel korábban leesett az ágyunkról, miután este elaludt. Akkor elvittük a traumatológia ügyeletre, de mivel a vizsgálat során erőteljesen használta a karját - hevesen tiltakozott az ellen, hogy a doktornő hozzáérjen - nem röntgenezték meg, hanem hazaküldtek minket azzal, hogy minden rendben, nincs semmi komoly baja. Most, a legutóbbi vasárnap már gondolkodtunk rajta, hogy újra elvisszük orvoshoz, mert úgy tűnt, hogy még mindig eléggé fáj a válla-kulcscsontja. Este, lefekvésnél aztán nagyon tiltakozott a hálózsák ellen, és a nagy küzdelemben egyszer csak nagyon keservesen elkezdett sírni. Végül elaludt, de hajnalban korán felébredt, és nem tudott visszaaludni, így reggel egyből vittük is a sebészetre. Ott megröntgenezték és kiderült, hogy törésről van szó - azt persze nem lehet tudni, hogy már múlt vasárnap is el volt-e törve a csontja, vagy esetleg csak elrepedve, és most, a "rásérülésnél" törött el. Szegényem kapott egy kis rögzítő kötést (a képen), ami a vállait nem engedi előre, eleinte nagyon zavarta, de most már egészen megszokta. Jobban is van, nem nagyon fájlalja a vállát szerencsére. Mindenesetre amiatt nagyon dühös vagyok az éjszakai ügyeletes dokira, hogy fel sem merült benne, hogy a kulcscsontja elrepedhetett vagy eltörhetett, és nem küldte el megröntgenezni, nem rakott már ő valami rögzítő kötést rá, és nem tudatosította bennünk, hogy komoly sérülésről van szó. Pedig már akkor a kis kulcscsontjához nyúlkált szegénykém, ha kicsit rosszul mozdult.
Nade ebcsont beforr, és a doki is azt mondta, nem lesz semmi maradandó nyoma ennek a törésnek, ha majd szépen összeforr. Szóval reméljük, hamar elfelejtjük ezt a kalandot is.

Hogy valami pozitív dologról is szó essen: kedden ejtettem meg azt a vérvételt, amivel a vércukor-terheléses vizsgálat eredményét "ellenőriztük vissza". Volt egy éhgyomri és egy reggeli után egy órával történt vércukor-mérés, valamint olyan mutatókat is vizsgáltak a véremben, amikből az elmúlt egy hónap átlagos vércukor-szintjére lehet következtetni (Haemoglobin A1C). Az eredmény aznap délutánra meg is lett, és úgy tűnik, minden rendben, teljesen jó értékeket kaptunk! Legközelebb a Karácsony előtti héten megyünk dokihoz Csabikával, akkor lesz a 30 hetes (!) ultrahang vizsgálat!