"Az utóbbi időben egyre jobban megismerem Apát is. Nem tudom, szívesen aludt-e velem a kezdet kezdetén. Ő olyan nagy, én meg egész apró vagyok. Mindketten tartottunk egymástól egy kicsit. Azonkívül pár hónapja még elég nagy zajt csaptam éjszakánként. Egyszer Apa még azt is mondta Anyának, hogy ideje lenne átvinni engem abba az iszonyatos kiságyba. Én igazán szeretek Apával aludni, és most már ő is szeret velem aludni. Napközben alig látom. Nagyon sokat dolgozik. Éjjel meg úgy élvezem, ha vele lehetek! Együtt alszunk Apával, és ez mindkettőnknek nagyon jó.Sosem kell teli torokból sírnom, hogy ide jöjjön valaki, ha szükségem van valamire, néha csak arra vágyom, hogy ölbe vegyenek és beszélgessünk. A nap nagy részét Anya ölében vagy a hordozókendőben töltöm. Tudja, hogy akkor vagyok elégedett, ha azok között lehetek, akik szeretnek. Ha Anya nem venne fel, amikor sírok, nem is tudom, mihez kezdenék. Magamon kívül lennék, azt hiszem. De tudom, hogy annál azért jobb a világ. Hogyan is érezhetném jól magam, ha Anya magamra hagyna a sötétben? Minden akkor jó, ha együtt alszunk.
Egyszer majd felnövök, elköltözöm otthonról, megházasodom, és saját gyerekeim lesznek. És tudod, hol fognak aludni? Hát persze, hogy velem. Nem is lehetne másképp. Együtt alszunk, és ez így lesz jó."
Az Esti mesének itt vége. Mi Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás című könyvében olvastuk, ez az utolsó fejezet. A könyvet ajánlom mindenkinek, aki apuka/anyuka van/volt/lesz :)
"Mire véget ért a mese már ekkorára nőttem, kb 6,5 kiló vagyok. Még azért beleférek a bölcsőmbe, de nem nagyon használom, mert Anyával és Apával alszom, és ez így jó :)" Erik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése