300. szín: Nem múlik el

Már több, mint három hónapja, hogy Apu, 2014. december 1-én elment. Még mindig olyan, mintha tegnap lett volna, és most hétvégén, amikor régesrégi barátnőimmel találkoztam, jöttem rá arra, hogy a hiánya, ugyanúgy, mint Anyu hiánya most már NEM MÚLIK EL SOHA. Életem végéig hiányozni fognak, legfeljebb a fájdalom, ami most még nagyon erős lesz egyre elviselhetőbb, bírhatóbb. Aztán az is eszembe jutott, hogy még sokminden van, ami nem múlik el az elvesztésükkel. Az együtt töltött évek emléke, a sok szeretet, amit tőlük kaptunk, mindig velünk marad. Most már mindig Apu fog eszembe jutni, ha majonézt készítek a fiaimnak, mert annyiszor elmondta nekem, hogyan kell ezt jól csinálni. Vagy ha majd egyszer rendesen megtanulok vezetni, biztosan sokat mosolygok az első vele vezetett kilóméterek emlékén. Ezer ilyen apróság juttatja őket eszembe nap mint nap, és így van ez jól. Örülök, amikor eszembe jutnak, és rájuk gondolhatok egy pillanatra. Mert így NEM MÚLNAK EL SOHA.