236. szín: Boldog Karácsonyt kívánunk!

Mi egy nappal meghosszabbítottuk az ünnepet, mivel ma már Zsuzsi szüleinél leszünk, így itthon már tegnap este "gyertyát gyújtottunk". Végre fehér karácsonyunk lett :).

Boldog , békés karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!

235. szín: Készülődés

Ma megvettük a karácsonyfánkat, nem túl nagy, viszont annál szebb :). Mivel mindig helyszűkében vagyunk, ezért maradtunk a kis fa mellett, kb. akkora mint Erik. A tegnap éjszaka elég zűrös volt, nem nagyon ment az alvás, meg reggel is korán keltünk, ez látszik szegény Erik fején is :(.

Idén is elkészítettük a családi bejglit, 2007 óta együtt (Zsófi, Isti, Bálint és párjaik) sütjük Nagymamánk receptje alapján és egyre jobb lesz!

234. szín: Karácsonyi ajándék

Ma Imivel és Erikkel ultrahang vizsgálaton voltunk, merthogy betöltöttük már a várandósság 30. (!) hetét is. A vizsgálaton kiderült, hogy minden teljesen rendben van, Csabi méretei teljesen megfelelnek az ilyenkor szokásosnak, most kb. 1,6 kg lehet a súlya. De nem is emiatt volt nagyon jó ez a vizsgálat, hanem azért, mert Erik is figyelt, nézte, ahogy az ultrahangos doki mutogatta a tesó testrészeit, és a végén 3D-s ultrahanggal megnézhettük Csabi arcát is, amiről a fenti felvétel készült. És bár a méhlepény eltakarja kicsit az arca egyik felét, így is tisztán látszott, milyen édes kis gyerkőc, és mennyire hasonlít a bátyjára. Én persze teljesen elérzékenyültem, a könnyem is kicsordult. :)

Erik (is) egyre jobban várja az érkezését. Volt már, hogy ki akarta venni a pocakomból, ma este puszit adott a kistesónak, és nagyon gyakran bújik oda hozzá. Általában Csabi is reagál a bátyja közelségére: az altatások közben gyakran ficánkol, és ha Erik odabújik hozzám, Csabi egyből nyomakszik felé. Érdekes, hogy én akárhányszor magam elé képzelem, egy barna hajú, barna szemű babát látok, és egyszer Erik is kifejtette már, hogy az ő feje sárga, Csabikáé pedig barna. Kíváncsi vagyok milyen lesz majd, ha megszületik. Már nem is kell olyan sokat várnunk...

233. szín: Mézeskalács képregény

Most dolgozom.

.

Na veletek mihez kezdjek?

.

Értem már!
.

Szépen sorba, kézen fogva.
.

Anya is egész ügyes.
.

Jöhet a díszítés.
.

Egy kis igazítás és mehet a sütőbe!
.

Ezért dolgoztam ennyit!?
.

Vége!

Ami a Mikulást illeti, az esti kijelentését komolyan gondolta. Reggel se örült neki, hogy a cipőjébe kerültek az ajándékok. De amikor kivettük már rendben volt minden, a csoki mikulást addig ölelgette, amíg kilapult szegény :).

232. szín: December 6.

 Csabit is becsempésztem a képre :)

Tegnap esti készülődés. Itt még lelkesen tisztogatta a cipőit, de később már az mondta, hogy ne tegyen bele semmit a Mikulás!?

Folyt.köv...

231. szín: Erik felnőtt...

Péntek este: "Erik felnőtt, azért iszik bort!" mondja és kivesz egy söröspoharat a szekrényből :).

A kép ma délután készült. Kulcscsont törés ide, kulcscsonttörés oda a biciklizés egyre jobban megy! Már szaladhatunk utána.

230. szín: Doki-ügyek

Hát, ez a hetünk sem telt eseménytelenül. Rögtön hétfőn délelőtt a gyereksebészeten kezdtünk, ahol kiderítették, hogy Eriknek eltörött a kulcscsontja. :( Szegényem egy héttel korábban leesett az ágyunkról, miután este elaludt. Akkor elvittük a traumatológia ügyeletre, de mivel a vizsgálat során erőteljesen használta a karját - hevesen tiltakozott az ellen, hogy a doktornő hozzáérjen - nem röntgenezték meg, hanem hazaküldtek minket azzal, hogy minden rendben, nincs semmi komoly baja. Most, a legutóbbi vasárnap már gondolkodtunk rajta, hogy újra elvisszük orvoshoz, mert úgy tűnt, hogy még mindig eléggé fáj a válla-kulcscsontja. Este, lefekvésnél aztán nagyon tiltakozott a hálózsák ellen, és a nagy küzdelemben egyszer csak nagyon keservesen elkezdett sírni. Végül elaludt, de hajnalban korán felébredt, és nem tudott visszaaludni, így reggel egyből vittük is a sebészetre. Ott megröntgenezték és kiderült, hogy törésről van szó - azt persze nem lehet tudni, hogy már múlt vasárnap is el volt-e törve a csontja, vagy esetleg csak elrepedve, és most, a "rásérülésnél" törött el. Szegényem kapott egy kis rögzítő kötést (a képen), ami a vállait nem engedi előre, eleinte nagyon zavarta, de most már egészen megszokta. Jobban is van, nem nagyon fájlalja a vállát szerencsére. Mindenesetre amiatt nagyon dühös vagyok az éjszakai ügyeletes dokira, hogy fel sem merült benne, hogy a kulcscsontja elrepedhetett vagy eltörhetett, és nem küldte el megröntgenezni, nem rakott már ő valami rögzítő kötést rá, és nem tudatosította bennünk, hogy komoly sérülésről van szó. Pedig már akkor a kis kulcscsontjához nyúlkált szegénykém, ha kicsit rosszul mozdult.
Nade ebcsont beforr, és a doki is azt mondta, nem lesz semmi maradandó nyoma ennek a törésnek, ha majd szépen összeforr. Szóval reméljük, hamar elfelejtjük ezt a kalandot is.

Hogy valami pozitív dologról is szó essen: kedden ejtettem meg azt a vérvételt, amivel a vércukor-terheléses vizsgálat eredményét "ellenőriztük vissza". Volt egy éhgyomri és egy reggeli után egy órával történt vércukor-mérés, valamint olyan mutatókat is vizsgáltak a véremben, amikből az elmúlt egy hónap átlagos vércukor-szintjére lehet következtetni (Haemoglobin A1C). Az eredmény aznap délutánra meg is lett, és úgy tűnik, minden rendben, teljesen jó értékeket kaptunk! Legközelebb a Karácsony előtti héten megyünk dokihoz Csabikával, akkor lesz a 30 hetes (!) ultrahang vizsgálat!

229. szín: Hétköznapok

Ezt a blogot azért is kezdtük írni, hogy dokumentálva legyen Erik fejlődése, növekedése, változása. Ez persze Csabinál is így lesz, még ha kevesebb is lesz az időnk blogot írni :).
Szóval a változások. Erik egyre többet "szaval" és énekelget és ma magától kezdett mesélni a Kosztolányi kötetből, amit nézegettünk. Mindenképpen vonatos verset akart olvasni, én nem találtam benne, így ő kitalált magának egyet! Tudom, hogy Kosztolányi még kicsit korai, de az Ilona című verset egészen élvezte.A nagy kedvence Petőfitől az Arany Lacinak, amiből már egész sok részt megjegyzett.
Na és egy fontos változás, hogy néha már bilibe pisil! Még hordja a pelust, de ha megkérdezzük tőle, hogy akar-e a bilibe pisilni általában igen a válasz és eredmény is van. Mi persze megkérdeztük tőle azt is, mi lenne, ha a kakilásra is használná, de ezt még túl merész ötletnek tartotta :), arra marad a pelus.
Ez a téma felnőtteknek valószínűleg nem túl izgalmas, de egy kisgyereknek igen fontos kérdés az életében és így a szüleinek is. Mi igyekszünk semmit nem siettetni Erikkel és egyelőre ennek van is eredménye nem csak a fent említett témában, hanem az együtt alvásban és a szopizásban is vagy akár a biciklizésben. Még nyár elején a szülinapjára kapott egy futóbiciklit, eddig porosodott a gardróbban, de most egyik napról a másikra el kezdte használni!

A héten egyik délelőtt Erikkel kettesben voltunk itthon. Én próbáltam dolgozni, persze ő itt sertepertélt körülöttem, kérdezgetett, nyomkodta a billentyűzetet, szóval nem nagyon hagyott. Egy kisgyereknél az nem nagyon hatásos, hogy 'Hagyj békén!', ezért gondoltam elmagyarázom neki, hogy mit csinálok és erre miért van szükség. Mondtam neki, hogy azért kell dolgoznom, hogy legyen pénzünk, a pénz pedig arra kell, hogy például vegyünk "dobozos" tejet (a normál tejet mi dobozos tejnek hívjuk, mivel az "igazi" tej anyukája cicijében van :). Gondoltam ez elfogadható magyarázat lesz, mivel nagyon szereti a tejet.
Erik: Ne vegyünk!
Én: Inkább játszak veled?
Erik: De! (azaz igen)
Hát itt egy kicsit gombóc lett a torkomban. Mit lehet itt tenni? Játszottam vele.

Közben a rádióban a gyermek jogok világnapjáról volt szó, már ilyen is van (november 20. körül), csak épp gyermek jogok nem nagyon vannak :(. Az Unicef felmérése szerint a családok 70 %-ánál elfogadott a testi fenyítés! Erikkel is beszélgettünk erről, mire ő megkérdezte - Hol van pofon? (ami annyit jelent, mit jelent az, hogy pofon?), remélem ez így is marad.
Egy idézettel zárták a műsort és én is ezzel zárom a bejegyzést: "A gyereket sohasem lehet jobbá verni, csak jobbá szeretni." (Böjte Csaba).

228. szín: Kés, villa, olló...

Látjátok, ma Erik késsel-villával evett! Egyébként nem túl önálló az evésben, de ma úgy döntött, hogy nem kér Imi segítségéből, Ő is fel tudja vágni a palacsintát :). Egész ügyesen bánt az evőeszközökkel, és az az érdekes, hogy most úgy evett, mintha jobbkezes lenne: bal kezében tartotta a villát, jobbjában pedig a kést (csak a teljesség kedvéért: Imi jobbkezes, de pont fordítva fogja az evőeszközöket).
Egész nap apás kedvében volt, délelőtt kijelentette, hogy csak Imivel akar menni a boltba, én maradjak itthon, és este is ragaszkodott hozzá, hogy Imi énekelje neki az "A part alatt..." kezdetű dalt. Ezt végül úgy sikerült véghezvinni, hogy én a háttérből súgtam a szöveget. Vicces volt. :)
Közben Csabika egyre aktívabb a pocakomban, most már szinte egész nap érzem, hogy itt rugdos, ott öklöz. Igyekszem vele is sokat foglalkozni, meg egy kicsit magamra, a várandósságra is figyelni. Múlt héten voltam például kismama hastáncon, ami nagyon érdekes volt, leginkább azért, mert néha egészen úgy éreztem, hogy ezek a mozdulatok olyan természetesen jönnek... elvileg a vajúdás alatt is segítségemre lehetnek, majd meglátjuk. :)

227. szín: Ágyikó

Eriknek saját ágya van, és most éppen abban alszik, egyedül. :) Már régóta terveztük, hogy jóval Csabika születése előtt kiköltöztetjük őt a családi ágyból, nehogy majd a nagy forgolódásban véletlenül megrugdossa a kistesót :). Most jutottunk el oda, hogy cselekedtünk is. Eleinte Erik nagyon tiltakozott a dolog ellen, de most - szerencsére - lázba hozta az új ágya és az új ágynemű. Délelőtt Imivel a nappaliban rakták össze, már akkor boldogan belefeküdt, a kép akkor készült, (egyébként nem a TV alatt alszik :). Délután Gergő segítségével kicsit átrendeztük a hálószobát, hogy beférjen az új bútordarab. Egész jól sikerült, de azért még sok munka van hátra. A héten Eriknek falvédőt is varrok az új ágya mellé, hogy kicsit barátságosabb kuckót alakítsunk ki a számára. Kíváncsian várjuk a reggelt!

226. szín: Csabika rugdos

Igen, végül úgy döntöttünk, hallgatunk Erikre, aki az utóbbi időben egyre gyakrabban hajtogatta nekünk: "Zima Csabika legyen!". Persze nem csak Eriknek tetszik ez a név, hanem nekünk is, és nagyon örülünk annak, hogy olyan nevet kap a kistesó, ami Eriknél fel sem merült, így nem a "megmaradt" nevek közül választottunk egy második legjobbat. Az utóbbi időben egyébként nagyon sokat rugdos, különösen esténként, amikor Erik már alszik - gondlom azért, mert ilyenkor tudok legjobban figyelni rá. Persze félek tőle kicsit, hogy ezt a szokását születése után is megtartja, így "vetésforgóban" szórakoztatnak majd minket Erikkel. Múlt héten kedden este egyébként annyira heves volt a lurkó, hogy Imi is egyértelműen érezte már a rugdosását. Az első kapcsolatfelvétel "Apával" :)
Csütörtökön voltam cukorterheléses vérvételen is, az eredmény......(dobpergés)........... ......haaaaaategééééésztizennéééééééééééééégy!!!!! (6,14). Ez így teljesen jó, és nagyon örülök neki, de persze folytatom a diétát, csak nem kell annyira szigorúan vennem, mint Erikkel, és nem kell hetente vérvételre járnom. Csabikát sem fogják születése után fél órával meg két órával meg hat órával böködni (na jó, lehet, hogy nem ilyen sokszor), hogy megmérjék a vércukor szintjét. Ennek külön örülök. :)
A lakásban is történtek előrelépések, de erről a felújítós blogban számolunk be.

225, szín: Kimenő

Szerda este kimenőt kaptam: Erik születése óta először leléptem még a fürdetés előtt, és csak este fél 11-re értem haza. Közben Imi fürdette, altatta Eriket, és bár kicsit lassabban aludt el, mint velem szokott, nagyon nem hiányolt, tudomásul vette, hogy nem vagyok itthon. Másnap délután Kamilla (Imi öccsének menyasszonya) volt nálunk, részben azért, mert Imi késő estig dolgozott, és kellett egy kis segítség, részben pedig azért, mert őt kértük meg arra, hogy amikor bemegyünk szülni/születni :) a kórházba, vigyázzon Erikre amíg Imi bent van velünk. Ez ugye akár azt is jelentheti, hogy elaltatnia is neki kell Eriket, így elkezdtük a "kiképzést" (Kamilla mondta így, de azért nem megy ez olyan szigorúan).
Még alig vagyunk túl a félidőn, de nagyon várjuk, milyen lesz találkozni a picikével. A nevével kapcsolatban is egyre szűkítjük a lehetőségeket, bár a végleges döntés előtt Imi még egyszer végig szeretné böngészni az utónévkönyvet. Jövő csütörtökön megyek a cukorterheléses vérvételre, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz az eredmény. Mondjuk a diétát nem hagyom semmiképpen abba, csak legfeljebb ha nem lesz magas a 2 órás cukrom, kicsit lazítok a gyeplőn. :)
A gyeplőről most eszembe jutott, mennyire örülök neki, hogy most nem ahhoz a dokihoz járok, akihez Erikkel jártunk. A mostani orvosom sokkal természetesebben kezeli ezt az egész várandósságot, a szülést és úgy tűnik, nem elsősorban a pénz miatt csinálja ezt az egészet. Míg az előző dokinál 15 ezer Ft-ba került egy-egy terhesgondozás, és szigorúan 4-5 hetente meg kellett jelennem nála - akár volt valami "helyzet", akár nem - addig ennél az orvosnál csak 8 ezer Ft egy alkalom, nem 10 percet, hanem ha szükséges, egy órát is foglalkozik velem, és legutóbb kijelentette, hogy ha ezen a vérvételen minden rendben lesz, akkor legközelebb elég, ha a 30 hetes ultrahang után megyek hozzá (feltéve, hogy nincs semmi panaszom). Mondjuk egy első terhességnél ez lehet, hogy aggasztott volna egy kicsit, de most éppen ez az, amire szükségem van: minél kevesebb macera, sok nyugi és pihenés. :)

224. szín: The Rolling Stones

Most hallottam a híradóban, hogy ma játszották először a rádióban a Rolling Stones új dalát, ami az 50. évfordulóra jelent meg, mármint a zenekar ötvenedik évfordulója, a tagok már inkább hetven körül vannak! Szóval az új dal: Bloom and gloom, már fent is van a youtube-on, én voltam a 228. a világon, aki meghallgatta! Egész jó helyezés :)

"I know it's only rock and roll, but I like it, like it
Yes, I do."

Matchday

Azaz meccsnap. Minden adott volt ma, hogy Erikkel kilátogassunk a Ferencváros-Diósgyőr meccsre. Gyorsabban végeztünk, mint gondoltam a költözködéssel a  Jászberényi útról, kitűnő idő volt és Zsuzsi is örült neki, hogy egy kicsit nyugiban lehet otthon. Így aztán "szépen" felöltöztünk és kimentünk az Üllői útra! Egész sok szurkoló volt, hazai és vendég egyaránt, meg sok rendőr is, bár rájuk nem volt szükség és még a Fradi is nyert, ami mostanában nem olyan egyértelmű sajnos. Jó kis délután volt. Nemsokára már hárman megyünk fiúk :).

222. szín: Kisfiú

Tegnap voltunk a 18 hetes ultrahang vizsgálaton, ahol egyértelműen kiderült, hogy Eriknek kisöccse, nekünk pedig kisfiunk lesz. A súlya a becslés szerint kb. 24 dkg, a feje átmérője pedig 4 cm. Délután, amikor elolvastam részletesen a leletet, Erik kíváncsiskodott, így aztán elővettem egy kis "zsonglőr-labdát", aminek kb. ekkora az átmérője, és mondtam Eriknek is, hogy a kistesónak kb. ekkora most a feje. Furi volt ezzel a tudattal kézben tartani azt a kis labdát. Egyébként minden rendben van vele: kicsi szíve 140-nel ver, a vizsgálat első perceiben csuklott párat, egyébként ficánkolt sokat. Már nyeli és üríti a magzatvizet, és a kis kezével is mutatta, hogy "Minden oké, Anya!". Ma este Erik altatása közben azon gondolkoztam, hogy ha elképzelem őt, akkor valahogy mindig egy ugyanolyan kisbabát látok magam előtt, mint Erik volt. Pedig biztosan teljesen más lesz. :)
Még a vizsgálat előtt egyébként féltem kicsit tőle, mi lesz, ha azt mondják, kisfiú: vajon csalódott leszek? Ha igen, akkor ezt ő odabent mennyire fogja megérezni? Aggódtam kicsit emiatt. Iminek nem voltak ilyen gondolatai, ő valahogy kevésbé érezte fontosnak ezt a kérdést. Aztán amikor kijöttem a vizsgálatról, annyira boldog voltam, hogy Imi azt hitte, kislány. Amikor mondtam, hogy kisfiú, meg is lepődött. No nem azon, hogy kisfiú, hanem azon, hogy én ennyire boldog vagyok ettől.

Közben Erik is készül a kistesó fogadására. Néha ölelgeti, puszilgatja a hasam, mutogatja neki az autóit meg a vonatait, és úgy gondolja, hogy a köldökömön fog kibújni az öccse. Egyre nagyfiúsabb. Mondókázik, dumál és egyre többet kommunikál a kortársaival is. Sokszor meglep minket azzal, mekkora étvágya van és milyen szókinccsel rendelkezik. Elkezdett udvariaskodni is. Van, hogy már nem "akar", hanem "szeretne" és egyszer azzal is meglepett, hogy egy egyszerű "Nem" helyett azt mondta: "Köszönöm, nem kérek."

Ma Palya Bea Születésdala is eszembe jutott a bejegyzésről, amit ő tett közzé a Facebook-on:

"EMBERÁLLAT - Írám harmicz-hat esztendős fővel Buda-Pesten, Lili lányom érkezését várván

Emberállat

Emlős leszek, lányt nevelek
Négykézlábra ereszkedek
Nem törődöm a fájással
Csak születő kisbabámmal

Nőstény vagyok, megfoganok

Emberagyat kikapcsolok
Alávet a vadállatom
Gondolatom nekiadom

Elragadnak ízek-szagok,
Félek, hogy most ilyen vagyok
Ösztön vagyok, testem vagyok
Hasam, mellem dinnye-nagyok

Megszokom majd hormon-énem
Lassan anya lesz belőlem
Elcsitúl a felfordulás
Könnyű lesz az ön-megadás

S hogyha megjön
szeptemberben
a szaladós nyár utáni
színes ősz
Úgy leszek majd
én is, mint a
fa töviben
elidőző
vemhességén
elmerengő
szelid őz"

221. szín: Szavak 2.

A festményt Erik és Zsuzsi készítették.

Augusztus végén írtam a legszebb magyar szavakról egy bejegyzést. Most öt olyan szóval folytatom, ami meghatározhatja boldogságunkat Bagdy Emőke szerint. Én a magam részéről egyet értek vele.
"Az örömkereső utat öt kulcsszóhoz kapcsoljuk: kacagás, kocogás, lazítás, érintés és segítés." írja Bagdy Emőke könyvében.
Én mind az öt tevékenységet próbálom tudatosan gyakorolni. Az elsőben Erik sokat segít nekünk :), vasárnap óta reggelente járok kocogni (egy szuper kis futópályát építettek nyáron a szemben lévő parkban és még kültéri kondigépek is vannak), ami a lazítást illeti a fizikai sokkal könnyebben megy, mint a szellemi, az érintés Zsuzsi és Erik részéről mindennapos és nemsokára jön a kistesó is :) (a hordozás is nagy segítséget nyújtott és fog nyújtani ebben!) és a segítés is tényleg örömöt okoz. A napokban egy vak lánynak segítettem elmenni a trolli megállóba, majdnem rossz irányba vezettem, de szerencsére jobban képben volt mint én! Csak az volt kicsit furcsa, mikor viszláttal köszöntünk el egymástól. Ma délután pedig Apuval találtunk egy laptopot egy kávézóban és már vissza is adtam a tulajdonosának, aki nagyon örült neki én meg kaptam egy üveg bort :).

Már egy jó hónapja szeretnék két könyvet ajánlani nektek:

Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak? (ebből idéztem fent)
Feldmár András: Ébredések

Jó olvasást!
Ha nem szeretnétek megvenni szívesen kölcsön is adom őket.

220. szín: Szabadság

Az utóbbi időben igyekszünk már tudatosan felkészíteni Eriket is arra, hogy kistesója lesz, ő lesz "A NAGY". Nyáron magától is nagyon sokat fejlődött. Egyre többet evett-ivott és ezzel párhuzamosan egyre kevesebbet szopizott. Mostanában már csak este és reggel igényelte, akkor is csak rövid ideig, inkább az összebújás mint a tejci miatt. Ma öcsém jött át hozzánk dumálni kicsit, és Imivel úgy döntöttünk, ma megpróbálja ő (mármint Imi, nem az öcsém :) ) elaltatni Eriket. Jelentem, ez az első próbálkozás sikeres volt! Az jutott eszembe, mekkora szabadság zuhant hirtelen a nyakamba: akár elmehetek itthonról este is!

219. szín: Szavak

Ma is hallgattam Balázs Géza Tetten ért szavak című rádió műsorát az mr1-en. A "szavak" volt a téma. Kosztolányi Dezső szerint a tíz legszebb magyar szó: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív és sír.

Ezekből a szavakból Nagy-Bandó András írt egy verset is.

Szép volt, oh, be kényes,
úgy kívántam,
száz GYÖNGY, jaj de fényes,

szép nyakában.
CSÓKolt, édes ajka
csókom állta,
SZÍVét Ámor íja
eltalálta.
ŐSZ volt, barna-sárga,
kék az égbolt,
ágyunk szétzilálva,
SZŰZi VÉR folyt.
Így lett szép ANYÁvá
drága szűzből,
KARDom lágy parázzsá
vált a tűzből.
SÍRig! – mondta ő és
mondtam én is,
LÁNGolt lenn a föld és
fenn az ég is.
Tíz szó! Jó a szépet
megtalálni,
Legszebb! – így ítélte
Kosztolányi.

Eszembe jutott még egy program, szeptember 13-án a Szépművészeti Múzeumban este 6-tól 10-ig irodalmi estet tartanak. A linken megtaláljátok a részleteket: IRODALOM

218. szín: A fájdalom van, hogy jó

Nemrég olvastam egy cikket az epidurális érzéstelenítésről, és eszembe jutott róla, hogy a szülésznőnk az egyik "kispapája" szavait idézte, amikor elmondta, mi a véleménye róla. Ez a leendő apuka pár szóban valahogy így fogalmazta meg a lényeget: "van egy közös, nehéz feladat, amiben a gyereket egyedül hagyjuk". Ez a cikk részben erről, részben pedig arról szól, hogy nem csak a szülés során van nagyon rossz hatással az epidurál a babára, hanem a kötődés kialakulását is gátolja.

Imi azt mondja, erről mindig József Attila: Nagyon fáj című versének egy versszaka jut eszébe:

"...A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat..."

217. szín: Lego :)

216. szín: Hosszú hétvége

Mozgalmas programunk volt a hétvégére. Gimis barátnőimmel és családjaikkal péntektől vasárnapig Vértesbogláron voltunk, a Vérteslovas nevű lovas táborban. 10 felnőttből és 10 (+1) gyerekből állt a társaság, jókat fürödtünk, röplabdáztunk, lovagoltunk, szalonnát sütöttünk, bográcsgulyást főztünk és persze beszélgettünk, nevettünk együtt. Jó volt, na. :)

Tegnap jöttünk haza, úgyhogy mára csak laza programot vállaltunk be Imivel. Ebéd után busszal-villamossal bementünk a városba és néztük az ünneplőket. A tömegbe nem mentünk be, nem akartuk ennek kitenni Eriket, de így is jót sétáltunk, jól szórakoztunk. A Szabadság téren a szökőkútnál Erik még strandolt is egyet. Nagyon édes volt: először még megijesztette a kövek közül feltörő vízsugár, aztán egyre jobban belelendült a fürdőzésbe. Végül annyira megtetszett neki, hogy alig akart eljönni: csak egy pogácsa ígéretével sikerült elcsábítani onnan. A beígért pogácsát a Cserpes Tejivóban kapta meg, egy gyümölcsös joghurt (ahogy ő mondja: kuku vuttó) társaságában. Így aztán mire hazaértünk, vacsira már nem is vágyott, csak fürdésre és alvásra. Rekord gyorsasággal, fél 8 előtt el is nyomta az álom. :)

215. szín: Zene

Lehet, hogy kicsit lassan reagálok a technika fejlődéseire, de én csak ma vettem észre, hogy szinte minden (teljes) album fent van a youtube-on. Így a Rolling Stones egyik legjobb lemeze is a Black and Blue 1976-ból. Még nem is éltem és már ilyen jó zenéket csináltak:). Ezt az albumot már régóta szerettem volna megszerezni, de még nem sikerült. Bár a számok nagy részét ismertem és meg is vannak más lemezeken, de azért így egyben az igazi. Mostmár csak bekapcsolom a gépet, bedugom az erősítőt és "forog" is!

Még egy kis ráadás: Back to Black
És csak most jövök rá, hogy milyen jó! :(

214. szín: Ultrahang

Ma van Anyu szülinapja, amit hétvégén Pécsett ünnepeltünk Eszteréknél. Klassz hétvége volt, ma pedig korán keltünk, mert először a védőnőhöz voltunk hivatalosak Erikkel, aztán 11 órakor végre megnézhettük a legifjabb családtagot. :) A kis lustaság jól bealudt mire elkezdődött a vizsgálat, így a méreteket könnyen le tudta venni az ultrahangos doki. Hogy Ti is el tudjátok képzelni: majdnem 5 cm az ülésmagassága (azaz a fenekétől a fejtetőig mért távolság), és 1,7 cm a két halántéka közötti távolság.
A méricskélés után meghallgattuk a szívhangját is, aztán megpróbáltuk felébreszteni. Először köhögtem egyet, kettőt, sokat, aztán a doki a géppel próbálta kicsit felpiszkálni, végül felkeltem és ugráltam kicsit. Amikor végül elkezdett mocorogni, a könnyem is kicsordult. :)
Erik is ott volt egyébként, bár szerintem ő a fekete-fehér foltokban nem nagyon látta a kistesó körvonalait, ezért nem kötötte le a mozi. Utólag azért azt mondta, jó volt. :)

213. szín: "- De vár ám a munka a kertben."

Az, hogy mostanában keveset írunk csak azért van, mert estére már általában túl fáradtak vagyunk. De azért minden rendben, zajlanak a dolgok. Erikkel dolgozgatunk Révfülöpön, a vonat utak alkalmával minden állomásnál megnézzük a forgalmistákat, itthon pedig ő indítja a villamosokat a homokozó lapátjával :). Megvettük a babakocsit, én még nem próbáltam ki, de Zsuzsi már sokat használta. Augusztusban kicseréltetjük a radiátorokat és remélhetőleg a fürdőt is befejezzük. A kis poronty :) is növekszik és hétfőn végre meg is nézzük mindhárman!

Ja, és természetesen szurkolunk az Olimpián szereplő versenyzőinknek és örülünk a sok eredménynek! Holnap még biztos örülhetünk. Hajrá Natasa!

212. szín: Kistesó

A tegnapi bejegyzésből illetve a diétás naplóból a szemfülesebbek már rájöhettek, de úgy gondoltam, mégiscsak megér egy külön bejegyzést a hír: Eriknek kistesója lesz!
Igaz, még csak a 10. hetet töltöttük be, azaz a születése valamikor február második felére várható, de nem tudjuk tovább magunkban tartani a hírt. :) A dokim javaslatára kezdtem el a diétát is, megelőzés-képpen, hátha most sikerül elkerülni a terhességi diabéteszt. Túl vagyok már egy EKG-n és egy vérvételen is, a 12 hetes ultrahang vizsgálatra augusztus 13-án, Anyu szülinapján megyünk. Jön Imi és Erik is. Kíváncsi vagyok, Erik mit fog szólni hozzá. :)

211. szín: Balaton-felvidék

Múlt héten Révfülöpön voltunk és körülnéztünk a Balaton-felvidéken is, hogy milyen lenne ott lakni. Találtunk szép falvakat, ezek közül az egyik Vászoly volt. Egy két képet csináltunk Nektek!






Új résszel bővült a blogunk! Jobb oldalon fölül megtaláljátok Zsuzsi diétás "alblogját".

210. szín: Telefon...

Zsuzsival beszélek telefonon, lerakjuk. Pár másodperc múlva újra csörög Zsuzsi?, nem, Erik. Belekiabál a telefonba "Szia Apa, szia Apa!".
Ez a nap már jó :), a többi nem fontos.

209. szín: Szülinapom-pom-pom...

A 35. szülinapom elég változatos hangulatban telt. A meleg miatt én is és Erik is kicsit nyűgösek voltunk, de nagyon sokan hívtatok, írtatok, ez nagyon jól esett. Imi egy gyönyörű csokor virággal lepett meg, Erik pedig azzal, hogy miután Imivel elmentek kettesben sétálni, egy szál virággal a kezében jött hozzám, és azt mondta: "Bodo' szünni nap!" Hát, elsírtam magam, szegénykém mondta is, hogy "Anya szomorú". Remélem, sikerült meggyőznöm, hogy nem a szomorúságtól, hanem a boldogságtól sírtam. :)))

208. szín: Kerékpáron

Zsuzsi és Erik után én is csatlakoztam a kétkerekűek táborához. Alaposan körül jártam a témát és végül sikerült egy olyan bringát találni, ami nem biztos, hogy a legpraktikusabb számomra, de biztosan a legjobb választás :).
Először arra gondoltam, hogy egy használt biciklit veszek, mert dolgozni is szeretnék vele és nem akartam azon izgulni, hogy mikor lopják el. De nem találtam megfelelőt, viszont ráakadtam a Csepelnek az új kerékpárjaira, a városi és országúti bringáik egyaránt megtetszettek és elég jó minőségűek is, abban az árkategóriában amennyit én szántam rá.
Szerdán találtam is egy megfelelő versenybiciklit, ami azért nem volt olyan könnyű, mert ezek már kifutó darabok és csak pár van az üzletekben. Viszont így olcsóbban is jutottam hozzá :).
Így szerda óta már sokat bringázom (bringázunk) és nagyon élvezem.
Ma már elég sok a bicikliút és a tároló Budapesten és az autósok is kezdenek hozzászokni az egyre több biciklishez. Így már egyáltalán nem lehetetlen küldetés két keréken járni!

207. szín: Babakocsi-vásárlás

Erik a szülinapjára kapta ezt a tűzpiros futóbiciklit. Egyelőre sajnos nem nagyon tudott gyakorolni, mert szegényem múlt hétvégén kicsit megfázott (légkondis vonattal jöttünk haza Agárdról), de remélem, hamarosan megtanul vele rendesen biciklizni. Egyébként babakocsi-vásárláson is törjük a fejünket. Erik 14,5 kg, ami nekem már túl sok, úgyhogy a hordozós időszaknak - legalábbis számomra - vége. Jön a babakocsizás egészen addig, amíg nem lehet gyalog célirányosan közlekedni vele.

206. szín: Változások

2011.06.18.

2012.06.17.

Ma hajnalban írom ezt a bejegyzést. Erik most lett 2 éves. Azért csak most írok, mert eddig néztem a duna tv-n a Kispálfilmet! Amit persze 23 óra 10 perckor kezdtek el, ahogy tegnap a Jelenetek egy házasságbólt is (Ingmar Bergman), ami egy kötelező film mindenkinek, aki házasság előtt, közben vagy után van! De most ezt hagyjuk. Arról akartam ma írni, hogy eltelt egy újabb év hármasban. Nem tudom más, hogy van ezzel, de nekem Erik jelzi az időt, tudom mikor született, éppen mennyi idős és ezáltal az eltelt idő is érzékelhető. A saját éveim már kicsit összefolynak, hogy én hány éves vagyok azon már el kell gondolkoznom, megvan 33 leszek nemsokára :).
Szóval ma elmentünk megint a Margit-szigetre, hogy megcsináljuk az idei képet. Tavaly még nem gondoltam, hogy ebből hagyomány lesz, de arra gondoltam, hogy a születésnap megfelelő időpont a változások összevetésére. Persze, ha Erik már 16 éves lesz, nem biztos, hogy anyukájával akar majd ücsörögni a gyepen :), majd meglátjuk.

... azt hiszem kicsit elaludtam írás közben :), úgyhogy igyekszem befejezni.

Szóval este jött ez a "Kispálfilm", amit a 2010-es utolsó koncert kapcsán csináltak és előjöttek a régi emlékek, hogy milyen is volt ezeket a dalokat hallgatni 18, 20, 25 évesen. Talán már mondhatom, hogy végigkisérték a fiatalságom (egy részét :). Minden esetre jól jött ki a lépés, hogy épp akkor hagyták abba, amikor megszületett az első gyermekem, Erik!

hogy Lovasi Andrást idézzem végül: "...átgyurtuk életté, idő komámmal ez üldögélést..." és gyúrjuk minden nap!

Egy kis ízelítő a filmből: Csillag vagy fecske
Ágy, asztal, tv