106. szín: Kiállítás

Talán már írtunk róla, hogy a Ludwig Múzeumban minden hónap utolsó vasárnapján ingyen be lehet menni megnézni a kiállításokat egy 18 év alatti gyerekkel. A képen látható gyerek adott volt, így ezt ma ki is próbáltuk.
A 'Taiwan calling' című kiállítást néztük meg, ahol meglepően taiwani kortárs művészek munkáit láthattuk. Hogy mitől lesz valami kortárs művészet? Hát ezt továbbra sem tudom..., de azért volt egy két érdekes dolog is. Erik nagyon jól bírta, Zsuzsi hátáról nézegette a kiállított tárgyakat, képeket.
Minden kis és nagyobb gyermekes szülőnek ajánljuk ezt a lehetőséget. Mi ott leszünk februárban is!

Szép napot Nektek :)

105. szín: Mozgolódás

Erik szemével ilyen a világ :)

De mostanában egyre többet mozgolódik, már négykézlábra tud állni, csak még azt nem tudja hogyan is kellene elindulni. Így a végén általában a hátán landol. A mászás hiánya azonban nem akadályozza meg abban, hogy gurulva gyorsan eljusson a szoba egyik végéből a másikba. Előszeretettel keresi fel a virágokat és a laptop kábeleket, imádja a porszívót, a függönyöket és szeret Zsuzsival teregetni (az ő feladata az, hogy a lavórból kipakolja a vizes ruhákat a földre :). Néha a nagy kirándulások végén valahol sarokba szorul és akkor a mi segítségünket kéri.Végül hadd ajánljak egy filmet, a szülésnél végbemenő tervekről, változásokról. Mi is beléptünk az alternatív szülőszobába és szerencsére a 98%-os oldalra kerültünk. Pár év múlva talán könnyebb lesz szülni és születni.
A videót megtaláljátok az alábbi linken.

http://www.hirtv.hu/?tPath=%2Fview%2Fvideoview&videoview_id=11912&_voteadmin_site=1289

104. szín: Egy aktív nap

Ma jó sokat mászkáltam Erikkel. Reggel már 9.30-kor a belvárosban voltam Ringatón a Bálint Házban, ahova azért mentem el - Imi volt osztálytársával, Andival-, mert a lány, aki tartotta nagyon szimpatikus volt, amikor a Fonóban a foglalkozásán voltam. Jó volt most is. Andi kisfia, Andriska majdnem pont 3 hónappal fiatalabb Eriknél, nagyon nyugisnak tűnt, a végére be is aludt kicsit. :)
Utána az Ölbebaba Egyesület megbeszélésére mentünk Erikkel, ahol az idei feladatokról, programokról esett szó. Lesz munka rendesen, szervezünk idén is Hordozásünnepet, Babahordozó Hetet, de lesz majd mozizás és kézműveskedés, sőt, túrázás is. Majd folyamatosan tájékoztatunk Benneteket a programlehetőségekről itt is.
Mire két óra körül Erikkel hazaértünk, egészen elfáradtam. Ő nem annyira, mert közben kétszer is aludt 20-20 percet, meg persze végig a hátamon vagy az ölemben volt. Így aztán nagyon vidám délutánt csapott: hengergőzött a játszószőnyegein (és mellettük), kipakolta a játékos dobozát, beszélgetett, és visongott a játékainak. Nagyon ügyesen mozog, ma, amikor az Ölbebabás megbeszélésen letettem a földre, amíg elmentem "bepúderezni az orrom", hasra fordult, és odatolatott a WC ajtóig, mire a lányok észrevették, hogy anyukereső körútra indult. :)
A végére még egy kis helyzetjelentés kaja-frontról: alma, banán, barack a kedvenc, krumplitól kicsit kiütéses lett a szája körül, úgyhogy azzal később próbálkozunk újra, de a sütőtök és a répa egész könnyen lecsúszott. Ma kapott először gluténtartalmú ennivalót: almát egy kis gabonapéppel. Kíváncsi vagyok, hogy bírja a pocakja. Nemsokára újabb zöldségekkel, kb. 2 hét múlva pedig csirke és/vagy pulykahússal bővül a repertoár!

Ami a képet illeti, az a jó, hogy Eriket még nem korlátozzák a megtanult szokások. Így - amint látjátok - őt nem nagyon zavarja, hogy a játszószőnyeget a gyerekek alá tervezték :).

103. szín: Ma buliztunk

Fogtündér ismét látogatást tett nálunk, Eriknek most már a felső ínye közepén is érezni a kis recéket. Ennek örömére ma majdnem este 10-ig virgonckodott, nem akart elaludni. Állandóan hasra fordult, és azt mondogatta, hogy "...bbbbbbö!....mmmmmmö!..." Nagyon édes volt, de azért kicsit fárasztó is.
A héten egyébként voltunk bőrgyógyásznál is. Szerencsére nem Eriknek van baja, hanem nekem. Hétfőn este szépülési céllal magamra kentem egy "mélytisztító" maszkot, amitől keddre jó mélyen begyulladt az arcbőröm. Szép piros, viszketős volt, péntekre még kicsit be is dagadt. Dokinéni gyógyszertárban keverendő szteroidos gyulladáscsökkentő krémet írt fel rá, amit ugyanolyan dobozban adtak, mint Erik popsikenőcseit. Hogy Imi ne keverje össze a két tégelyt, megjelöltem az enyémet. :D

102. szín: Szeretem a focit :)

"Furcsa, de eddig még eszembe sem jutott arról beszélni, hogy milyen csodálatos sport a futball. Pedig az, de még mennyire! A gólok ritkaságuk folytán rendkívüli értékkel bírnak, amivel nem vetélkedhetnek semmiféle pontok vagy szettek vagy "futások", s ezért mindig megmarad a különleges izgalma, amely abból fakad, hogy valaki a szemed láttára olyat csinál, amit egy egész meccs alatt csak háromszor vagy négyszer lehet csinálni, ha szerencsés vagy, de ha nem, akkor egyszer sem sikerül. És szeretem a lendületét, szeretem, hogy nem sablonok szerint folyik, szeretem, hogy a kis emberek eldöngölhetik a nagy embereket (nézzék meg Beardsley-t Adamsszel szemben), ami más, test test elleni küzdelmet jelentő sportágakban nem lehetséges, és szeretem azt is, hogy nem feltétlenül a jobb csapat győz. Szeretem a játékosok atletikusságát (megadva a kellő tiszteletet Ian Bothamnek és az angol válogatott támadósorának, nagyon kevés jó kövér futballista akad), és azt is, ahogy az erőnek és az intelligenciának össze kell kapcsolódnia. A futball lehetővé teszi, hogy a játékosok szépek legyenek, ahogy szép egy balettművész, s ahogy sok más sportágban sohasem lehet szép az ember: egy tökéletesen eltalált kapáslövés pillanatában a test olyan kecses egyensúlyban van, amely sok sportember számára elérhetetlen.
De van még valami! Az olyan meccseken, mint az Everton elleni elődöntő, bár az ehhez hasonló esetek természetesen ritkák, az embert elfogja egy roppant erős érzés, hogy pontosan a megfelelő helyen van a megfelelő időben; egy-egy nagy meccsen a Highburyben, vagy egy még nagyobb meccsen a Wembleyben, úgy érzem, az egész világnak én vagyok a közepe. Mikor történik meg ilyen az életben?..."

Nick Hornby: Fociláz (Fever pitch)

Kommentár helyett!

101. szín: A nagy házalakítás

Úgy tűnik, túl sokat vagyok itthon mostanában, mert meguntam a berendezést, és rávettem Imit, hogy változtassunk kicsit. Kész is vagyunk, bár egész hétvégén ezzel foglalkoztunk, mert Imi nagyon alapos volt - szerencsére - és a bútortologatás közben jó alaposan ki is takarított. Igazából az egész művelet az ő keze munkája volt, én csak Erikkel és az ebéddel foglalkoztam közben, meg persze az elméleti megalapozás is az én számlámra írható.
És hogy mi lett az eredmény? Háááát, még szokni kell; más, mint eddig volt. :) Így most a nappali és az étkező rész jobban elkülönül a szobában, ennek köszönhetően pedig kicsit kisebbnek is tűnik mindkettő. Imivel abban egyeztünk meg, hogy ha nagyon nem tetszik használat közben, majd visszarendezzük... de még az is lehet, hogy megszeretjük.
A képen még a régi elrendezés látszik. Annak, aki az oda nem illő részletet először felfedezi, egy rúd Barna Mama-féle, őzgerinc formában sütött kuglófot ajánlok fel. Kakaóval fincsi. :)

100. szín: BUÉK

Elkezdődött 2011, boldog új évet mindenkinek!

Az előző megjegyzésben jelzett meglepetés végül nem sikerült olyan ütősre, mint ahogy terveztem/tük. Vettünk ugyanis hajfestéket, "Extra világos hamvasszőke" felirattal, amit egy skandináv-szőke mucival próbáltak illusztrálni a dobozon. Hát, én nem lettem skandináv-szőke, csak pár árnyalattal világosabb lett a hajam - van, aki észre sem vette a változást. Végülis így is jó, én már egészen hozzászoktam, Iminek is tetszik. :)

Elsején egyébként nagyon klassz volt Zsófiéknál. Örülök, hogy vannak olyan barátaim, akikkel - függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el az előző találkozás óta - nem feszengünk, és az első perctől kezdve nyíltan tudunk beszélgetni. És téma mindig van, most például az, hogy augusztus 27-én esküvőre megyünk! :)