Lefekvés:
- Jó éjszakát, én holnap megyek Pestre dolgozni, úgyhogy neked kell majd segíteni elaltatni Csabit.
- De nekem nincs is nagy cicim.
...:)
És most én (Zsuzsi) folytatom a bejegyzést. A fenti beszélgetés Imi és Erik között zajlott le ma este. Sok minden történt vele kapcsolatban mostanában, nem is tudom, hol kezdjem a mesélést.
A múltkori bejegyzésben írtam, hogy megyünk beiratkozni az oviba. Nos, ez meg is történt, sőt, már a csoportban is körülnéztünk kicsit. Az óvónénikkel (Hajni és Liza nénik) megismerkedtünk, és Erik jelet is választott magának: KIFLI! Csak úgy volt hajlandó bemenni a terembe, hogy a karomba vettem, de egész gyorsan elkezdett érdeklődni a játékok és a gyerekek iránt, és amikor haza kellett indulnunk, ő még vissza akart menni játszani a vonatokkal. Azóta is sokat beszélgetünk az oviról, és jövő héten már kezdi is.:) Első nap Imi megy vele, aztán majd én (és persze Csabi). Én nagyon izgulok, milyen lesz.
Az "ovi-előkészítőt", azaz a tűzoltókocsit minden nap látogatjuk, Erik akkor szeret igazán ott lenni, amikor a többiek már hazaértek az oviból, és nagy a nyüzsgés. Most már nem kell folyamatosan mellette lennünk, sőt, ma már nem is velünk, hanem Szabolccsal és Milánnal ment le játszani (persze miután összekészültünk,mi is utánuk mentünk). Szabolcs Judittal, a feleségével és két gyerekükkel itt lakik a faluban, ő segített begyújtani nekünk a cserépkályhát. Milán (és felesége, Juli) a házunk tulajdonosa.
És akkor a végére még egy sztori a tűzoltókocsitól:
Erik: Anya, pisilnem kell!
Bálint (leendő ovis csoporttárs): Miért kell pisilned?
Erik (huncut mosollyal az arcán): Mert otthon szopiztam. :)
Bálint és Anyukája kicsit lefagytak, de nagyon vicces volt látni, hogy Erik - bár ragaszkodik még a szopizáshoz legalább az esti elalvásnál - nagyon jól tudja, hogy a kortársai már lassan el is felejtik, milyen is az...
