173. szín: Woody Allen

Amint a címből kiderült most nem erről a kis manóról akarok írni, hanem arról, hogy az év utolsó előtti napján még gyorsan elmentem felhasználni a "meglepetés mozijegyemet", ami ma lejárt volna. Szerencsére épp Woody Allen új filmjét adták a Művészben, az Éjfélkor Párizsbant. Ezt választottam és nem bántam meg :), hamisítatlan Woody Allen film (bár már nem Ő alakítja a főszerepeket), a megszokott figurákkal, poénokkal, fordulatokkal és zenékkel, de valahogy mégsem lehet megunni! A végén kijössz a moziból és visszajön minden életkedved, ha épp elment, vagy csak még jobban érzed magad mint előtte. A részletek helyett menjetek el és nézzétek meg! Január 1. 18 óra, vagy még ma 12:30, Puskin?!

172. szín: Együttalvás

Zsuzsi ez előtt egy órával írt egy bejegyzést, de úgy éreztem most kell leírnom friss élményemet. Épp egy kérdőívet akartam kitölteni az együttalvásról (Szabó Evelin harmadéves pszichológus hallgató végez egy tudományos vizsgálatot a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakán Dr. Szondy Máté pszichológus, egyetemi adjunktus vezetésével.), de mivel közös jeligét kell megadnunk, be kellett mennem Zsuzsihoz, Ő épp visszaaltatta Eriket. Amikor ki akartunk jönni Erik fölébredt és sírt, hogy én is maradjak bent. Így bent maradtam, ettől rögtön megnyugodott. Középen feküdt, egyik oldalon én másikon Zsuzsi. Már majdnem elaludt, amikor odafordult hozzám, kinyitotta a szemét és azt mondta "Appaa, Appaa!", majd aludt tovább. Amit éreztem, azt nem tudom leírni, de nem csak Zsuzsinak, hanem nekem is könny szökött a szemembe :).
Már kitöltöttem a kérdőívet. Azt hiszem írhatom többes számban, hogy számunkra az együttalvás jó!

171. szín: Unokatesók

 

Karácsonykor Erik nagyon jól érezte magát Lillával, 25-én estére már mindenhova követte őt, annyira összehaverkodtak. Lilla nagyon aranyos volt vele, vigyázott rá és szórakoztatta egyszerre. :) Persze egyébként is a gyerekekkel ismerkedik könnyebben kicsi fiunk. Legutóbb, amikor laminált parkettát vásároltunk, egy kislánnyal annyira összebarátkozott, hogy szinte úgy kellett egymástól elrángatni a két gyereket. A felnőttekkel azért nehezebben megy ez. Azt vettük észre, azok felé nyit leghamarabb, akik nem nagyon foglalkoznak vele egészen addig, míg ő nem nyit feléjük. És akkor is csak figyelnek rá, és arra reagálnak, amiről ő "beszél"...

170. szín: December 24.

Ezt a dalt ma (december 23.) hallottam a rádióban és arra gondoltam ezzel kívánok nektek Boldog Karácsonyt. Nem épp egy ünnepi dal, de azért talán van némi aktualitása. Én eddig nem nagyon ismertem a zenekart, még jó, hogy van youtube, ahol mindennek utána lehet nézni. A gazdasági rádió délutáni műsorában /Perjés Zoltán: Ízlésdetektív/ hallottam, ja a linket majdnem elfelejtettem: Magashegyi Underground - Metróhuzat.

A lakás felújítás miatt ritkán van erőnk, írni a blogra, de már közeledünk a végéhez, két ünnep között egy kis ajtó mázolás, fugázás, januárban jön a konyhabútor és a költözés :).

Minden kedves olvasónknak Boldok Karácsonyt kívánunk!

169. szín: Egy dal Anyunak

168. szín: Kommentár nélkül (Duna)

167. szín: "Az"

Legutóbb Imi írta, mennyire szereti, hogy Erik a telefonban százszor is ismételgeti, hogy "Apa". Én itthon ezerszer is hallom ezt, sőt, azt is, hogy "autó",meg hogy "kár" (na nem angolul mondja az autót, hanem a varjút utánozza). Külön jelei vannak a fényképezőgépre, a pacira, a telefonra, meg még egypár dologra, ami most hirtelen nem jut eszembe. Csak azt sajnálom, hogy mostanában nem mondja, hogy "Anya". Olyan jól esne, ha egyszer, amikor Imi megkérdezi, ki vagyok én, akkor nem azt válaszolná, hogy "Az!". :)

166. szín: Munka

Egy kis tanulás után, Erik is aktívan részt vett a tapéta leszedésben! Minden munkafolyamatot megfigyelt (kaparás, tapéta letépés, majd a szoba közepén lévő kupacra helyezés) és csinálta is :).

165. szín: Amiről lemaradtam...

Most épp a Queen 1986-os Népstadionbeli koncertjéről nézem a filmet az m1-en. Erről jutott eszembe ez a bejegyzés. Én ekkor még csak 7 éves voltam, így ezen a koncerten nem vehettem részt :(, ami nagy bánatom. Ha egy kicsit előbb születtem volna, akkor nem hagyom ki! Ahogy ott lettem volna az 1992-es Guns n' Roses koncerten is és a U2 1991-es Auchtung Baby turnéján. Na de ennyit az álmodozásról, már nem fogok előbb születni. De így legalább nagyon fiatal vagyok :).
Ami feltűnt a filmben, hogy sokkal lassabb és emberibb volt az élet. Több napot időztek Budapesten, megnézték a várost, Freddie Mercury készült egy kis népdal részlettel és magyar zászlóval. Ma meg egyik nap itt, másik nap már egy másik városban, ha vannak még egyáltalán ilyen szintű zenekarok (utoljára a Stones-t láttam 2007-ben, ők se ma kezdték). Hát én nem tudom...

Ha valaki tud ilyet, írja meg!

Ami a képet illeti, Erik nagyon érdeklődik a fényképezőgépek iránt, de azt hiszem még a lényeget nem érti. Nagyon jó az új gépem, de itt a tükörbe neki is nehezen ment az élesség állítás. Erik mellett nincs sok idő variálni :).

164. szín: Téli napok

Megérkezett a téli hideg, így Eriknek újra eljött a "szkafanderes" időszak. De ahhoz képest, amit másoktól szoktam hallani, ő hősiesen tűri a sok öltözködést. Új lakásunkkal kapcsolatban Zsuzsi felújítós blogján követhetitek az eseményeket, ezért erről itt nem is írok.

Ami Eriket illeti, ő csak tanul és tanul, napról-napra egyre többet tud. Néha mi is meglepődünk, hogy miket figyel meg és mi-mindent megért :). Nagy tudományát egyelőre még nem önti szavakba, csak egy-két szót használ, de azt sokszor elmondja! Én most kitüntetett figyelemnek örülhetek, tegnap amikor Zsuzsival beszéltem telefonon, Erik a háttérben is mondogatta, hogy Apa-apa, amit naponta elég sokszor hallunk tőle. Nem is tudom elmondani milyen jó érzés. Sok örömet és meglepetést szerez nekünk ez a kis "Mikrusz":).

163. szín: Búcsú Barna Papától

Ma hajnalban meghalt a nagypapám. Búcsúzóul megosztok Veletek pár érzést, képet, ami hozzá kötődik. Ezekre szeretnék emlékezni.

...nyaralás Agárdon, hal és halászlé, csónakázás, bűvésztrükkök, görögdinnye, tévénézés a kuckóból, anyahajó, zöld olajfesték, összekacsintások, karácsonyi ajándék-osztás, Halász Judit "Boldog születésnapot"-dala, zsiguli, pipadohány, szalonnasütés és kukoricapattogatás tábortűznél...

162. szín: Terhelés

Szerdán újra átéltem a cukorterheléses vérvétel csodáit. Na nem azért, mert jönne a kistesó, csak a kontroll miatt, illetve amiatt, hogy egy hete a vérvételem eredményei alapján nagyon magas a triglicerid szintem (és ezzel együtt a koleszterin szintem is). Szerencsére a cukrommal minden OK, úgyhogy doktor néni tovább gondolkodhat a triglicerid szintemről. Mindenesetre kicsit elkezdtem diétázni (azaz már nem eszem meg egész édesség-hegyeket naponta), aminek az eredménye az lett, hogy egy hét alatt egy kilót fogytam is. :) Juhéj, lehet, hogy 60 kg alatt is van élet? (Zsuzsi)

Ahogy a kép is mutatja, megkezdtük a felújítást a lakásban! Erik is kiveszi a részét a munkából :). Tibivel pénteken levertük a csempét a konyhában, ma szétszedtem a gardrób polcot, valamint az Erik mögött látható örökölt sütőt felkészítettük az eladásra. Kedden pedig már jön a parkettás! Remélem minden olyan könnyen megy majd, ahogy tervezzük. (Imi)

161. szín: Mit tud egy másfél éves...

Ma este Imi azt mondta: "Nem is gondoltam volna, hogy egy másfél éves gyerek ennyi mindent tud csinálni!" És tényleg! Persze leginkább pakolni szeret. Bármikor, bármit. :) Szokott "főzni": kipakolja az edényeket a szekrényből, keverget benne kanállal vagy fakanállal, majd minket szokott megkérni, hogy tegyük fel a tűzhelyre a fazekat. Amikor reggelihez vagy vacsihoz készülődünk, most már rendszesen ő viszi be az étkezőasztalra a kenyeres kosarat, a saját evőeszközeit és tányérját. Segít elpakolni az összehajtogatott pelusokat és fehérneműket, egyedül iszik a "szopókás" üvegből, egyedül eszik a sonkás kenyérből és a fenekére mutogat, ha pelust kell cserélni. Ha be van dugulva az orra, mutogatással jelzi, hogy ki kéne szívni, és az orrához is tartja az orrszívó cső végét. Nagyon hatékonyan kommunikál gesztusokkal, hangokkal, mimikával, és egyelőre nem érzi szükségét a szavak használatának. Egy szót hajtogat, de azt naponta százszor is el tudja mondani: autó! :)

Itt egyébként még nem írtuk, de megkaptuk az új lakás kulcsait, ma már villanyszerelőkkel és vízvezetékszerelőkkel egyeztettünk a helyszínen a felújításról. Juhuhúúúúúú...

160. szín: Kőszárhegyi séta

Végre kint a szabadban!

Aki bújt, aki nem megyek!

Futás

Na mi van? Itt vagyok!

159. szín: November 4.

Ma 55 éve a szovjetek leverték az '56-os forradalmat. A Terror Házánál gyújtottak az emberek mécseseket az áldozatok emlékére. Nekünk már nem kell forradalmat csinálni, nem kell az életünket feláldozni a szabadságunkért, elég lenne egy kicsit nagyobb empátiával és figyelemmel lennünk egymás iránt, hogy egy jobb országban éljünk. Például a Liga szakszervezeteknek nem kellene mesterséges dugókat csinálni a városban, amikor egyébként is szmogriadó van. Én az M1-M7-es bevezetőnél találkoztam velük. De a két üres autó, amit kiállítottak az útba engem nem győzött meg, hogy sok embernek fontos ez a tüntetés.
Ma a rádióban hallottam Epikurosz (ókori görög filozófus) gondolatait a halállal kapcsolatban, ami nem csak a forradalom miatt vág ide, hanem Albert Flórián halála miatt is, aki hétfőn hunyt el 70 éves korában. Epikurosz szerint a halál az ember számára nem jelent semmit: "amikor mi vagyunk, a halál nincsen, és amikor a halál megérkezik, akkor mi már nem vagyunk". Hát így van ez :).

158. szín: Rend a lelke mindennek?

Huh, sűrű volt ez a hetünk. Hétfőn voltunk a Duna TV-ben (erről Imi már beszámolt), kedden Vecsésen az egyik ölbebabás lánynál vendégeskedtünk, szerdán Móniéknál jártunk, a XI. kerületben, tegnap délután háziorvosnál jártam, hogy beutalót kérjek terheléses vércukorszint mérésre, ma pedig Dorkáékhoz kirándultunk a XXII. kerületbe, és szereztünk Eriknek egy pár téli cipőt (24-es méretben!) és egy hálózsákot. Ennek megfelelően a lakás - főleg a konyha - úgy néz ki, mint egy csatatér, és Imivel épp most állapítottuk meg, hogy itt kevesebbet takarítunk, mint a Fehérvári úti lakásban. :-o
Persze most már az új lakás tervezgetésének lázában égünk (vagy lehet, hogy csak én?), telefonálgatunk, nézelődünk boltokban és a neten is. Erről a másik blogon többet írok, úgyhogy itt nem ragozom tovább. Közben Erik sajnos kicsit náthás lett, ami napközben nem okoz túl nagy fennakadást, de ma nagyon nehezen aludt el szegénykém az orrdugulás miatt.
A holnapi program: itthon maradunk és takarítunk! :)

157. szín: Duna tv

Ma délelőtt Zsuzsit és Eriket még két "Ölbebabás lánnyal" meghívták a Duna tv Család Barát Magazinjába, hogy beszélgessenek velük a hordozásról. Én szerencsére még itthon voltam, így meg tudtam nézni őket. Vicces volt a tv-ben látni a családom :). Eriknek még nem okozott különösebb problémát a szereplés, olyan volt mint itthon. Zsuzsi alig győzte kapkodni a kezéből az üveg poharakat. Ezen a linken megnézhetitek őket :), a műsorokon belül a Család Barát Magazint kell kiválasztani és ott a 24-i adásban találjátok meg 14. perctől.

'56. szín: Október 23.

Mi pont ma értünk a 156. színhez, Október 23-án. Ma reggel pedig észre vettem, hogy Nagyapa önéletrajzi könyvében pont az 56. oldalon kezdett írni az '56-os forradalomról. Sajnos már nem tudjuk meg, hogy ez véletlen vagy direkt így szerkesztette a könyvet.
Délelőtt megnéztük az André Kertész kiállítást a Nemzeti Múzeumban (amiről már írtam az előző bejegyzésben), bár Erik inkább a lányokat nézte :). Örömmel tapasztaltuk, hogy ünnepnapokon ingyen lehet bemenni a Múzeumba (egyébként 2500 Ft a felnőtt jegy). Délután pedig Istiék eljegyzési "buliján" voltunk. Így nem sok időnk maradt az ünnepre, sebaj majd jövőre. De azért reggel egy '56-os Cseh Tamás dallal kezdtük a napot. Most, hogy beraktam a linket és hallgatom, megint a hideg futkos a hátamon.

155. szín: Nekem 8

Nekem nem 8, hogy milyen lesz az új lakásunk, de az elméleti tervezést inkább Zsuzsi csinálja. Elég aktívan, amint látjátok a "felújítós" blogon. Így aztán gondolkodhatok egyedül, hogy mit is írjak erre a blogra.
A cím onnan jutott eszembe, hogy ma volt Baricz Katinak a Nekem 21 című fotós délutánján a Mai Manó házban. Novemberben is lesz 21-én, akit egy kicsit is érdekel a fotózás, annak érdemes eljönni!
Ma többek között az André Kertész kiállításról is szó volt, amit a Nemzeti Múzeumban nézhettek meg december 31-ig.

Délelőtt amíg Zsuzsi fodrásznál volt, mi Erikkel elmentünk ügyintézni az apehba. Meglepően gyorsan és egyszerűen ment minden. Így még maradt időnk postára, játszótérre és közértbe (boltba :) is menni! Nekem mindig nagy élmény, ha kettesben vagyunk Erikkel és minden flottul megy. Ez ma is így volt!

154. szín: Zárónap

Megvolt a IV. Nemzetközi Babahordozó Hét zárónapja. Kicsit lassan indult, fél egykor még több szervező volt a Lónyay-ban, mint vendég. 2-kor már egész sokan voltak dr. Bagdy Emőke előadásán. Jó volt hallani, hogy ő tudományos háttérrel alátámasztva mondja azt, amit mi "csak" érzünk. A legtöbb, amit megtehetünk gyermekeinkért 1 éves korukig, hogy hordozzuk (nem cipeljük :) őket, együtt alszunk velük és igény szerint szoptatunk. Mindez segít nekik abban, hogy kibontakoztassák bennük rejlő képességeiket.
A táncházban is sokan roptuk, a Kobzos együttes szolgáltatta a "talpalávalót", az utolsó nótára én is beálltam táncolni. Mostanában kevésszer van erre alkalmam, jól esett nagyon. :)
Erik jól elvolt egész nap, nem volt nyűgös, inkább lenyűgözte a sok új látnivaló. Nagyrészt Imivel volt, mert én rohangáltam ide-oda, hiányzott is a nap végére. Mindenesetre jó látni, ahogy lazítja a "pórázt" amivel össze vagyunk kötve.

153. szín: Mozgás

Erik néha már autóval közlekedik, néha én is. De gyakrabban tömegközlekedéssel és gyalog. Már régebben is gondolkoztam rajta, hogy meg kéne mérni egy nap hány kilométert megyek. Most pénteken ezt meg is tettem!
Mivel mégse tologathattam magam előtt egy kereket, hogy mérjem a távolságot, így a lépéseim számára kellett hagyatkoznom. Az esti számítások után kiderült, pénteken kb. 8,5 kilométert gyalogoltam! Ami szerintem nem is rossz :).

Ma van a zárónap, gyertek! (IV. Nemzetközi Babahordozó Hét)

152. szín: Zöld

Erik a zöld ételeket szereti. Például nagyon szívesen elnyammog egy csemege uborkán, de szereti a spenótot is, a brokkoli krémlevest, evett már pestot is, az is ízlett neki. Ja, meg a borsót is imádja. Úgyhogy mostanában azon kezdtem gondolkozni, hogy milyen zöld kaját főzzek még neki. Ha van ötletetek, szóljatok! A képen is eszik, de csak a pulcsija zöld. :)
Lehet, hogy már kíváncsiak vagytok a lakásra, amit találtunk, eddig nem sokat írtunk róla itt. Nos, ennek az oka az, hogy a felújításról külön blogot szeretnénk írni, ahol nem csak leírjuk a történéseket, hanem összegyűjtjük a tapasztalatokat is. Magunknak, és mindenki másnak is, aki hasznát veheti. Remélem, olvassátok majd azt is! :) Már 2 bejegyzést találhattok itt: felujitunk.wordpress.com

151. szín: Babahordozó hét

Újra Babahordozó hét van már hétfő óta, csak Zsuzsi a nagy munkában itt elfelejtett írni erről. Pedig már hétfőn is volt egy "akciójuk" a Blaha Lujza téren. Holnap meg babákkal együtt lehet filmet nézni a Művész moziban 11 órától!
Vasárnap pedig a zárónapon mindenkit szeretettel várunk a Lónyay utcai Református Gimnáziumban (Kinizsi utca 1-7.). A részleteket megtaláljátok a babahordozohet.hu oldalon.

150. szín: Október

A hosszú kihagyás után ezzel a kis őszi zsánerképpel jelentkezünk újra. Téma lett volna eddig is, csak estére már mindig elfáradtunk a blog íráshoz :(. Röviden megpróbálom összeszedni mi is történt velünk mostanában.

Először is találtunk egy lakást, amit holnap meg is veszünk. Megyünk vissza a XI. kerületbe.

Már régóta akartam egy könyvet is ajánlani nektek, amit most olvasok: Vekerdy Tamás - Érzelmi biztonság. Mindenkinek ajánlott, de kisgyermekes szülőknek kötelező!

Egy másik könyv, amit olvasok: Nikon D7000 :), igen megvettem első digitális tükörreflexes gépem. És egy jó darabig nem is kell újat vennem remélhetőleg. 150.000 expozíciót garantáltan kibír.

Ma lent voltam Révfülöpön, mert vízórát cseréltek. Itt készült a kép is. Eltettük télire a "Nagymama nyaralót". Jövőre remélem több időt tudunk lent tölteni.

Erik jól van, kezd kigyógyulni a náthából.


Zsuzsi kacérkodik a rövid hajjal. De még nem döntött, a kép csak illúzió! Ti mit gondoltok?

149. szín: Felelősség

Ahogy Erik napról napra nő, észre kell vennünk, hogy bármit csinálunk vagy mondunk, azt ő példának tekinti és követi. A felelősség alól nem bújhatunk ki, gyermekünk jövője nagyrészt attól függ, hogy mit lát itthon.
A kép csak illusztráció, azért igyekszünk jó példát mutatni :).

148. szín: Önállósodás

Erik egyre önállóbb mostanában... most már inkább kisgyerek, mint baba. Nagyon bátor, egyre messzebb merészkedik tőlünk az utcán vagy játszótéren, egyre jobban "elvan" egy-egy játékkal, kevésbé igényli, hogy szorosan mellette legyek mindig. Tegnap például Eszterrel és Rékával találkoztam a Kikában, és - hogy nyugodtabban tudjunk csacsogni - "beadtam" Eriket a játszóházba. A lány, aki a gyerekekre vigyázott nagyon kedves volt, és Erik 30 percig nem is hiányolt engem, olyan jól érezte magát. :) Miután kijött, teljesen fel volt pörögve, állandóan el akart császkálni mindenfelé. Egy ilyen pillanatában, amikor nekem is kb. 10 másodpercig valami lekötötte a figyelmem, egész messzire jutott, a fürdőszoba-bútorok közül horgásztam vissza... nah, akkor kicsit megijedtem azért.

147. szín: "Barna" család

Ezt a képet még a Nemzeti Vágtán csináltam, múlt hét vasárnap. (Ha valaki esetleg nem tudná Zsuzsinak Barna a családi neve.) Ahogy megláttam a képet, egyből beugrott ez a kis szóvicc :), na nem mintha én nem lennék ilyen fehér. De legalább nem kérdezik meg, hogy kire ütött ez a gyerek :).

146. szín: Önkéntes alapon

A 4. Nemzetközi Babahordozó Hét rendezvényeit szervezzük a lányokkal. Nincs könnyű dolgunk, mert úgy tűnik, ebben a gazdasági helyzetben az ilyen, non-profit célok hátrébb kerülnek a rangsorban. Azok a cégek, akiktől a támogatást, a működésünkhöz szükséges forrásokat várhatjuk, mind nehéz helyzetben vannak. Nekik is fontos a hordozás ügye, de ők azért mégiscsak profitorientált szervezetek.

Ráadásul az egyik legnagyobb szponzorunk ma azzal a hírrel "örvendeztetett" meg minket, hogy tekintettel anyagi nehézségeikre, mégsem tudják támogatni a Hét megszervezését. Így aztán úgy tűnik, nekünk is szorosabbra kell fognunk a gatyónkat (nem mintha eddig pazarló terveket szőttünk volna). Mindenesetre, ha segíteni szeretnétek, minden adomány (még 1000 Ft is) jól jön a szervezéshez és az Egyesület működéséhez.

Egyébként, ha mégis minden jól megy, a Héten lesz babás mozizás, kiállítás-látogatás, beszélgetés az idén elhunyt Jean Liedloff "Az elveszett boldogság nyomában" című könyvéről, és egy hangulatos zárónap prof. dr. Bagdy Emőke előadásával, hordozóeszköz-bemutatóval, gyerekprogramokkal (bábozás, kézműveskedés, kincskeresés), táncházzal, vásárral és tombolával.

145. szín: Könyvek

Ezt a könyvet még nem olvastam.

Apa, ki az a Puskás?

144. szín: Állatkert

143. szín: A társas lény

Elliot Aronson könyve jutott eszembe, amikor címet kerestem ennek a bejegyzésnek. Még egyetemen, Titkos Csaba óráin volt ez kötelező olvasmány, és ugyan akkor nagyon tetszett, ma már nem emlékszem belőle szinte semmire. Lehet, hogy újra kellene olvasnom, itt lapul valamelyik fiókban - vagy dobozban.
Hogy miért jutott ez eszembe a mai témámról? Azért mert arról akartam mesélni Nektek, hogy Erik elkezdett érdeklődni hasonló korú társai iránt. Nagyon kedvesen közelít, általában lányokat szemel ki magának és megpróbálja megfogni a kezüket vagy megölelni őket, esetleg a homlokát odadugni a kislány fejéhez ("ducc-olni"), de volt már olyan is, hogy puszival próbálkozott. Kísérleteit egyelőre általában visszautasítják a kiszemeltek, de azt hiszem, van még ideje, hogy tökéletesítse a technikát. Mondjuk ma egy 4-5 éves kislány őt szemelte ki magának "babának", és a hóna alatt megragadva cipelte ide-oda, meg amikor Erik leült a földre játszani, hátulról átölelte. Erik meg a fejét a kislány arcához dörgölte, sőt, azt hiszem, még egy puszit is nyomott az arcára. :)

Mint Imi már írta, hétvégén Betti és Zoli esküvőjén voltunk, Szegeden. Betti nagyon szép volt, a lagzi pedig igazán jó hangulatú, nekem nagyon jól esett, hogy Betti családja, akikkel egy szálláshelyen voltunk, olyan nagy szeretettel fogadott minket, Betti gimnáziumi barátnőit (és persze a családjainkat). Erikre pedig büszke voltam: édesanyja nyomdokaiba lépve ő volt az első a táncparketten!

142. szín: Esküvő

Egy Bob Dylan örökzöld nótával kívánunk sok boldogságot Bettinek és Zolinak! Folyt.köv. Zsuzsitól...

141. szín: ...úgy élvezem én a strandot...

Az elmúlt néhány napban Erikkel többet strandoltunk, mint egész nyáron eddig. Szombaton voltunk Kőszárhegyen ünnepelni, Anyu kerek születésnapját. Igazi, hangulatos családi ünneplést sikerült összehozni, néhány könnycseppel, gyertyafújással, sztorizgatással, gyerekzsivajjal. Klassz volt. Vasárnap délelőtt a Balcsiban mártóztunk meg, délután pedig átmentünk a Velencei-tóhoz Gárdonyba, ahol Móni és Ábel látott minket vendégül. Imi csak vasárnap estig maradt, mi ott aludtunk, ma délelőtt még fürdőztünk egyet, és délután kettesben, vonattal jöttünk haza.
Rég írtam már listát arról, miket "tud" Erik, gondoltam, most ellátlak Titeket friss információkkal:
- megy, táncol (sokat!), átlépi a küszöböt, és nyújtja felénk a kezét, ha lépcsőhöz ér;
- beszél, szinte folyamatosan, mi egyelőre csak a "hapci", "Anya", "Apa" és "autó" szavakat értjük - ha ez utóbbit nem csípjük el első hallásra, Erik egy "brrr"-vel egyértelműsíti a helyzetet;
- eszik velünk, minden étkezésnél, majdnem mindent;
- emellett szopizik is még elég sokat, sőt, ha enne, akkor ezt jelzi a kezével: a szopizás egyezményes jelét mutogatja;
- játszótéren még mindig inkább csak nézi a többieket, közvetlen kapcsolatfelvételt ritkán kezdeményez, de például vonaton, buszon, villamoson szívesen "szóba elegyedik" az utastársakkal.

140. szín: Költözés 2

Sajnos a költözést kicsit megsínyli a blogunk, nem sok mindenre van időnk. Erik az őrlő fogait növesztve és egy vírussal küszködve segített nekünk. De már egész jól van :). Eddig felhalmozott tartalékainak hála, könnyen átvészelte a betegeskedést.

139. szín: Költözés...

Augusztus 15-ig át kell költöznünk a Szőlő utcába, ezért most nem sok időnk van bejegyzést írni. Egy rövid kis képriporttal azért jelentkezünk és egy Cseh Tamás dallal. Budapest

138. szín: Nyári Ősz...

"Magyar urak jőnek Buda városába..." (ez csak a képről jutott eszembe), na mi nem Buda városába mentünk, hanem onnan indultunk nyaralni Révfülöpre. Az őszi időnek köszönhetően a nyaralásból inkább őszi kirándulások lettek. A Balatont csak messziről nézegettük és terveztük, hogy vajon melyik nap fogunk fürödni is, nem lett ilyen nap :(. Sebaj sokat kirándultunk, s ha nem is Tolnát-Baranyát, de sok helyet bejártunk. Voltunk Bogláron, Lellén, a Szigligeti várban, Kapolcson, a Kővágóörsi lovardában és a Káptalantóti piacon is.
Erik sokat ismerkedett a környezettel, sajnos egy nagy darázzsal kicsit közelebbről is, mint kellett volna. Így a Szigligeti vár megnézése félbeszakadt (ott készült a felső kép). Szerencsére az ijedtségen kívül, nagyobb baj nem lett. Így már azt is tudjuk, hogy Erik nem allergiás a darázscsípésre. Pár óra múlva már el is felejtette! Mint az alsó képen is látszik, azért még barátkozni kell a természettel :).

137. szín: Nekem a Balaton...

Hogy Eriknek a Balaton lesz-e a Riviéra az majd kiderül, de az első fürdőzést nagyon élvezte. Tavaly még csak a lábát dugtuk be a vízbe, idén már alig lehetett kihozni a Balatonból! :)

136. szín: Foci, költözés...

Mielőtt a fő hírekre rátérnék egy idézetet szeretnék megosztani Feldmár András Szabadíts meg a gonosztól! című könyvéből. Ha nem ismernétek a könyvet ez nem valami ördögűző könyv, hanem egy pszichoterapeuta tapasztalatai és gondolatai.
"Amikor megszületünk, legalább kilenc hónapig tulajdonképpen olyanok vagyunk, mint a kenguruk. Túl korán kell kijönnünk az anyánk méhéből, mert ha benn maradnánk, akkor nem tudnánk kijönni, mert óriási a fejünk, de ezt követően legalább újabb kilenc hónapig az anyának úgy kellene viselnie magán a csecsemőjét, ahogy a kenguruk teszik. Vagyis tulajdonképpen egy "külső méhet" kellene csinálnia, ahol mindent meg kellene adnia a csecsemőnek, és semmit sem szabadna elvárnia tőle. Ez a dolgok rendje. A csecsemő ilyenkor azt akarja, hogy teljesen odaadhassa magát az anyjának. Megbízik benne, hogy tartja őt, hogy nem fogja elengedni, hogy nem fog akarni tőle semmit, és hogy nem kell rájönnie, hogy az anyja néha nincs jelen. A gyereknek nem szabad túl korán rájönnie, hogy ő és az anyja nem egyek. Manapság sajnos túl korán ráébrednek erre a gyerekek, mert kevesen tudják, hogy mennyire fontos az anya és a gyerek közötti folyamatos testi kapcsolat."

A szerző a "skizoid probléma" kapcsán ír erről, akit érdekel az megtalálja bővebben a könyvben.

Mikor ezt olvastam az jutott eszembe, hogy szerencsére Eriknek nem kellett hiányt szenvednie a második kilenc hónapban sem :). És ezért nagyon hálás vagyok Zsuzsinak!

Ami a híreket illeti:

I. Tegnap eladtuk a lakást és augusztusban vagy szeptemberben költözünk is.

II. Erik egy éves elméleti tanulás után hozzáfogott a labdarúgás gyakorlati részéhez is. Hétfőn, július 11-én, 1 évesen és 23 naposan elkezdett focizni és teljesen magától én csak néztem, hogy mit csinál ez a gyerek :).