231. szín: Erik felnőtt...

Péntek este: "Erik felnőtt, azért iszik bort!" mondja és kivesz egy söröspoharat a szekrényből :).

A kép ma délután készült. Kulcscsont törés ide, kulcscsonttörés oda a biciklizés egyre jobban megy! Már szaladhatunk utána.

230. szín: Doki-ügyek

Hát, ez a hetünk sem telt eseménytelenül. Rögtön hétfőn délelőtt a gyereksebészeten kezdtünk, ahol kiderítették, hogy Eriknek eltörött a kulcscsontja. :( Szegényem egy héttel korábban leesett az ágyunkról, miután este elaludt. Akkor elvittük a traumatológia ügyeletre, de mivel a vizsgálat során erőteljesen használta a karját - hevesen tiltakozott az ellen, hogy a doktornő hozzáérjen - nem röntgenezték meg, hanem hazaküldtek minket azzal, hogy minden rendben, nincs semmi komoly baja. Most, a legutóbbi vasárnap már gondolkodtunk rajta, hogy újra elvisszük orvoshoz, mert úgy tűnt, hogy még mindig eléggé fáj a válla-kulcscsontja. Este, lefekvésnél aztán nagyon tiltakozott a hálózsák ellen, és a nagy küzdelemben egyszer csak nagyon keservesen elkezdett sírni. Végül elaludt, de hajnalban korán felébredt, és nem tudott visszaaludni, így reggel egyből vittük is a sebészetre. Ott megröntgenezték és kiderült, hogy törésről van szó - azt persze nem lehet tudni, hogy már múlt vasárnap is el volt-e törve a csontja, vagy esetleg csak elrepedve, és most, a "rásérülésnél" törött el. Szegényem kapott egy kis rögzítő kötést (a képen), ami a vállait nem engedi előre, eleinte nagyon zavarta, de most már egészen megszokta. Jobban is van, nem nagyon fájlalja a vállát szerencsére. Mindenesetre amiatt nagyon dühös vagyok az éjszakai ügyeletes dokira, hogy fel sem merült benne, hogy a kulcscsontja elrepedhetett vagy eltörhetett, és nem küldte el megröntgenezni, nem rakott már ő valami rögzítő kötést rá, és nem tudatosította bennünk, hogy komoly sérülésről van szó. Pedig már akkor a kis kulcscsontjához nyúlkált szegénykém, ha kicsit rosszul mozdult.
Nade ebcsont beforr, és a doki is azt mondta, nem lesz semmi maradandó nyoma ennek a törésnek, ha majd szépen összeforr. Szóval reméljük, hamar elfelejtjük ezt a kalandot is.

Hogy valami pozitív dologról is szó essen: kedden ejtettem meg azt a vérvételt, amivel a vércukor-terheléses vizsgálat eredményét "ellenőriztük vissza". Volt egy éhgyomri és egy reggeli után egy órával történt vércukor-mérés, valamint olyan mutatókat is vizsgáltak a véremben, amikből az elmúlt egy hónap átlagos vércukor-szintjére lehet következtetni (Haemoglobin A1C). Az eredmény aznap délutánra meg is lett, és úgy tűnik, minden rendben, teljesen jó értékeket kaptunk! Legközelebb a Karácsony előtti héten megyünk dokihoz Csabikával, akkor lesz a 30 hetes (!) ultrahang vizsgálat!

229. szín: Hétköznapok

Ezt a blogot azért is kezdtük írni, hogy dokumentálva legyen Erik fejlődése, növekedése, változása. Ez persze Csabinál is így lesz, még ha kevesebb is lesz az időnk blogot írni :).
Szóval a változások. Erik egyre többet "szaval" és énekelget és ma magától kezdett mesélni a Kosztolányi kötetből, amit nézegettünk. Mindenképpen vonatos verset akart olvasni, én nem találtam benne, így ő kitalált magának egyet! Tudom, hogy Kosztolányi még kicsit korai, de az Ilona című verset egészen élvezte.A nagy kedvence Petőfitől az Arany Lacinak, amiből már egész sok részt megjegyzett.
Na és egy fontos változás, hogy néha már bilibe pisil! Még hordja a pelust, de ha megkérdezzük tőle, hogy akar-e a bilibe pisilni általában igen a válasz és eredmény is van. Mi persze megkérdeztük tőle azt is, mi lenne, ha a kakilásra is használná, de ezt még túl merész ötletnek tartotta :), arra marad a pelus.
Ez a téma felnőtteknek valószínűleg nem túl izgalmas, de egy kisgyereknek igen fontos kérdés az életében és így a szüleinek is. Mi igyekszünk semmit nem siettetni Erikkel és egyelőre ennek van is eredménye nem csak a fent említett témában, hanem az együtt alvásban és a szopizásban is vagy akár a biciklizésben. Még nyár elején a szülinapjára kapott egy futóbiciklit, eddig porosodott a gardróbban, de most egyik napról a másikra el kezdte használni!

A héten egyik délelőtt Erikkel kettesben voltunk itthon. Én próbáltam dolgozni, persze ő itt sertepertélt körülöttem, kérdezgetett, nyomkodta a billentyűzetet, szóval nem nagyon hagyott. Egy kisgyereknél az nem nagyon hatásos, hogy 'Hagyj békén!', ezért gondoltam elmagyarázom neki, hogy mit csinálok és erre miért van szükség. Mondtam neki, hogy azért kell dolgoznom, hogy legyen pénzünk, a pénz pedig arra kell, hogy például vegyünk "dobozos" tejet (a normál tejet mi dobozos tejnek hívjuk, mivel az "igazi" tej anyukája cicijében van :). Gondoltam ez elfogadható magyarázat lesz, mivel nagyon szereti a tejet.
Erik: Ne vegyünk!
Én: Inkább játszak veled?
Erik: De! (azaz igen)
Hát itt egy kicsit gombóc lett a torkomban. Mit lehet itt tenni? Játszottam vele.

Közben a rádióban a gyermek jogok világnapjáról volt szó, már ilyen is van (november 20. körül), csak épp gyermek jogok nem nagyon vannak :(. Az Unicef felmérése szerint a családok 70 %-ánál elfogadott a testi fenyítés! Erikkel is beszélgettünk erről, mire ő megkérdezte - Hol van pofon? (ami annyit jelent, mit jelent az, hogy pofon?), remélem ez így is marad.
Egy idézettel zárták a műsort és én is ezzel zárom a bejegyzést: "A gyereket sohasem lehet jobbá verni, csak jobbá szeretni." (Böjte Csaba).

228. szín: Kés, villa, olló...

Látjátok, ma Erik késsel-villával evett! Egyébként nem túl önálló az evésben, de ma úgy döntött, hogy nem kér Imi segítségéből, Ő is fel tudja vágni a palacsintát :). Egész ügyesen bánt az evőeszközökkel, és az az érdekes, hogy most úgy evett, mintha jobbkezes lenne: bal kezében tartotta a villát, jobbjában pedig a kést (csak a teljesség kedvéért: Imi jobbkezes, de pont fordítva fogja az evőeszközöket).
Egész nap apás kedvében volt, délelőtt kijelentette, hogy csak Imivel akar menni a boltba, én maradjak itthon, és este is ragaszkodott hozzá, hogy Imi énekelje neki az "A part alatt..." kezdetű dalt. Ezt végül úgy sikerült véghezvinni, hogy én a háttérből súgtam a szöveget. Vicces volt. :)
Közben Csabika egyre aktívabb a pocakomban, most már szinte egész nap érzem, hogy itt rugdos, ott öklöz. Igyekszem vele is sokat foglalkozni, meg egy kicsit magamra, a várandósságra is figyelni. Múlt héten voltam például kismama hastáncon, ami nagyon érdekes volt, leginkább azért, mert néha egészen úgy éreztem, hogy ezek a mozdulatok olyan természetesen jönnek... elvileg a vajúdás alatt is segítségemre lehetnek, majd meglátjuk. :)

227. szín: Ágyikó

Eriknek saját ágya van, és most éppen abban alszik, egyedül. :) Már régóta terveztük, hogy jóval Csabika születése előtt kiköltöztetjük őt a családi ágyból, nehogy majd a nagy forgolódásban véletlenül megrugdossa a kistesót :). Most jutottunk el oda, hogy cselekedtünk is. Eleinte Erik nagyon tiltakozott a dolog ellen, de most - szerencsére - lázba hozta az új ágya és az új ágynemű. Délelőtt Imivel a nappaliban rakták össze, már akkor boldogan belefeküdt, a kép akkor készült, (egyébként nem a TV alatt alszik :). Délután Gergő segítségével kicsit átrendeztük a hálószobát, hogy beférjen az új bútordarab. Egész jól sikerült, de azért még sok munka van hátra. A héten Eriknek falvédőt is varrok az új ágya mellé, hogy kicsit barátságosabb kuckót alakítsunk ki a számára. Kíváncsian várjuk a reggelt!