Kedden a védőnőnk "felvette Erik 1 éves státuszát". Ő mondta így, magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy beszélgetett velem, közben figyelte Eriket, megnézte, hogy ott tart-e kb. a fejlődésben, ahol egy komoly egyévesnek tartania "kell". Na persze ezt a "kell"-t már remélem, Ti is tudjátok, hogyan kell értelmezni. :)Szerencsére a "mi védőnőnk" nem egy vaskalapos típus, nem azt várja el, hogy így vagy úgy csináljuk ezt a gyereknevelés-dolgot, inkább a végeredményt figyeli, azaz azt, hogy Erik hogy érzi magát, hogy fejlődik. Meg lehet neki mutatni, hogy veszem a hátamra, milyen ügyesen hasal, amíg becsatolom a hordozót, el lehet mesélni, hogy éjjel is sokat szopizik még és hogy milyen édes, amikor reggel ébren ücsörög mellettünk, amíg mi ébredezünk. Másoktól hallottam rémtörténeteket védőnőkről, akik a hordozást, igény szerinti szoptatást, együtt alvást nem nagyon komálták. Nem is tudom, hogy az én konfliktus-kerülő hozzáállásommal mit kezdenék egy ilyen mucival.
Visszatérve a státuszra: persze Erik egy nagyon ügyes egyéves. Védőnéni teljesen meglepődött, amikor megtudta, hogy már jár, és kérdés nélkül bejelölte e kérdőívén, hogy "akaratát kifejezi" :). Azt is mondta, hogy Erik már tudja mit beszél (csak mi nem értjük, ez néha frusztrálja), mert nem csak ugyanazokat a szótagokat ismételgeti, hanem nagyon változatosan használja a hangját. Azt, hogy a játszótéri lovacskán magát ringatja, a hordozás számlájára írtuk (gyakran a hátamon is "lovagol", ugrál, hogy menjünk már). Erik méreteit csak hétfőn tudjuk meg, ha bemegyünk a védőnői szolgálatra, majd arról is beszámolok.
