Mióta legutóbb írtunk, mindkét lurkó rengeteget fejlődött, pedig csak pár hét telt el. Csabi holnap lesz 7 hetes, ehhez képest nagyon ügyesen tartja hason fekve a fejét. A könyökére támaszkodik és néha egész sokáig figyelgeti ebből a pózból, hogy a bátyja hogyan kotorja a Legó-havat Legó-hókotróval. Ma, az esti babamasszázs alatt pedig a pelenkázó asztalon egész ügyesen átfordult hasról hátra. Nem sírás közben, dühből történt, de azért kíváncsi vagyok, mennyit fogja ezt gyakorolni a következő napokban. Az estéink szerencsére egyre kevesebb sírással telnek, és mostanában jutottunk el oda is, hogy végig tudom csinálni a babamasszázst, nem kell megszakítanom a sírás miatt. Napközben sokat van hordozókendőben, és ma úgy láttam, hogy már akkor megnyugodott, amikor meglátta, hogy elkezdtem felvenni a kendőt. Viszont lassan rá kell szoktatnom arra, hogy nem elöl, hanem a csípőmön vagy a hátamon pihenjen, mert a párnácskák-hurkácskák gyarapodása alapján úgy tippelem, a súlya legalább 6 kg körül lesz 2 hónapos korára, amikor a következő hivatalos mérlegelésre megyünk.
Erik eközben szintén sok újdonsággal lep meg minket. Kezd igazi vásott kölyökké válni: rohangál, kergeti a madarakat a parkban, botokkal hadonászik. Elkezdődött a miért-korszak, ami nekem egyelőre inkább szórakoztatónak tűnik, mint fárasztónak. Lehet, hogy pár hét-hónap múlva más lesz a véleményem, de egyelőre élvezem, hogy néha olyan miérteket is meg kell magyaráznom, amiken talán még sohasem gondolkoztam el. A felnőttekkel nagyon szívesen ismerkedik az utcán, mindenkinek megmondja, mit csináljon és mit ne, megkérdezi, miért jár bottal, miért van akkora táskája, miért van rajta szemüveg, miért, miért, miért... A gyerekekkel viszont egyelőre nagyon hadilábon áll. Azt még csak-csak elviseli, ha hozzánk jön valaki gyerekkel, de sajnos a játszótérre egyelőre nem hajlandó bemenni, ha van bent valaki. Azt mondja, fél, hogy el akarják tőle venni azt, amivel éppen játszik. Remélem, lassan sikerül feloldanunk ezt a szorongását, igyekszem neki sokat mesélni arról, mit tehet(ünk), ha ilyen szituációba kerül. A kutyáktól is nagyon tud félni, de az is előfordul, hogy nagyon barátságosan beszél hozzájuk: "Te milyen icurka-picurka vagy, Te kutyus!" Nagyon szépen, kerek egész mondatokban beszél, és míg Csabi "előtt" csak háromig számolt, most már kibővítette a határokat négyig. Itthon, napközben már nem használ pelust (így szerencsére nem kell olyan gyakran mosnunk), nemsokára talán Csabira örökíti a jól bevált mosható pelenkáinkat.
Huh, késő van, lassan le kell feküdnöm, mert Csabi egyelőre korán fekvő-korán kelő gyerek, reggel 6-7 között már biztosan kukorékolni fog holnap is.
