122. szín: Egyedül

Szerda reggel óta egyedül vagyok, mert a családom (Zsuzsi és Erik :) elutazott a Nagyszülőkhöz ill. szülőkhöz Kőszárhegyre. Már nagyon hiányoznak, de holnap reggel végre megyek értük! Még ilyen sokat nem voltunk külön mióta Erik megszületett. Szóval csak annyit akartam írni, így április végén, hogy jobb ketten lenni, mint egyedül és jobb hárman lenni, mint ketten! Hogy milyen négyen lenni, hát azt (még) nem tudom...

121. szín: Dajdajdajdajdaj....

Dumál, de nagyon! Én ma egész délután csak olvadoztam, míg Erik beszélt az összes játékához, hangosan felolvasott a könyveiből és magyarázott nekünk. Olvadozásaim csúcspontja az volt, amikor a fürdőkádban szabályosan beszélgetett velem. Mondott valamit, én válaszoltam, aztán ő is reagált, én visszakérdeztem, majd újra elmagyarázta a dolgot "más szemszögből". Tündéri volt.
Tegnap Attiláéknál jártunk, ma pedig a Jászberényi úton voltunk ünnepelni, és jó volt látni, hogy Eriknek egyre kevesebb idő kell ahhoz, hogy feloldódjon, és jól érezze magát ismeretlen vagy nem nagyon ismert terepen. :)

120. szín: Kell egy kis áramszünet...

Ez a cím nem is biztos, hogy nagyon passzol ide, mert éppen arról akartam írni, hogy egy kis pluszfeladat vállalása mennyire felpezsdíti a mindennapokat. Szóval a lényeg az, hogy kell néha egy kis elszakadás a mindennapi rutintól.
Először az Ölbebabával kezdtem, most Miki és Eszti nappalijának rendezésével folytatom. Jó volt megint ceruzát, filctollat ragadni, már egészen el is felejtettem, mennyire el tudok mélyedni a rajzolgatásban. Persze mindennek megvan az ára. Most egy kicsit alváshiányos állapotban vagyok (bár lehet, hogy ez inkább attól van, hogy ma reggel Erik a szokásosnál 2 órával korábban kelt...), és a lakás meg a heti menü is megsínylette kicsit ezt a szellemi felpezsdülést. De sebaj, ezeket most lehet pótolni.

Erikre visszatérve: úgy érzem, ő is jól van. Nagyon jókedvű kiskrapek, sokat nevetünk, meg nevetnek Imivel. Ma érkezett meg két puhatalpú kiscipő, amit rendeltem neki, csodásan állnak a lábán. A héten vagy jövő hét elején pedig úgy néz ki, egy csatos hordozóval gazdagodik az "eszközpark", ezzel kicsit könnyebb lesz le-föl tenni/venni, ha majd elindul a saját lábán is. Egyébként továbbra is csak próbálkozik a két lábon állással, nagyon szorgalmasan, úgyhogy nemsokára tuti siker koronázza erőfeszítéseit. Kijött már a 7. foga, most bújik a 8. Az evést leginkább akkor élvezi, ha tevőlegesen is részt tud venni a falat szájba juttatásában, ezért kapott már banánt nagy darabban, meg bulátát is, és lassan szerintem a főzelékféléket sem fogom összenyomkodni neki, hadd próbálkozzon. Dumálásban a mamamamamama-memömememöme-brrrrrr különböző kombinációinál tartunk. A játszótéren is egyre több játékot próbálunk ki és nagyon élvezi őket. Szóval minden rendben és rohamos léptekkel közeledik az 1. szülinap!

119. szín: Kacagás

Ma leszaladtunk Erikkel Zsófi elé a parkolóba. Amiben nem lenne semmi érdekes, ha Erik nem élvezte volna annyira a lépcsőzést. Lefelé még csak ő kacagott, de felfele már én is úgy nevettem, hogy meg kellett állni az emeletek között. Így csak a pici gyerekek tudnak kacagni, hogy később miért felejtjük el azt nem tudom. Remélem Erik nem fogja.
Szerintem mindenki mellé kellene egy ilyen kisgyerek, aki újra megtanítja élni! Még mindig boldog vagyok ettől az élménytől :), nem is tudom leírni milyen jó volt.
Csak azt tudom mondani, hogy akinek van vagy lesz gyereke az nevessen vele sokat!

118. szín: Április 11.

Mi ennek a József Attila versnek a közzétételével ünnepeljük a költészet napját.

A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, áprilisi estén.

Gyerekeit kereste arra
S engem talált ott épp az utban.
Bömbölt, örült s én mosolyogva
Rengeteg mellén elaludtam.

Vitt falvan, földeken keresztül,
Meghempergetett jó sárosra,
Cibálva és kacagva vitt egy
Pesti, csatakos külvárosba.

Az uccán vídám jasszok lógtak
S még vidámabban verekedtek,
Kiabáltak, kiabáltunk és
A jasszok végül berekedtek.

Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.

S hogy a harangok búgtak, fölnőtt
A szívekben nagy, esti béke.
A gyilkos végzett emberével
S úgy menekült, kalaplevéve.

Reménységnek és tulipánnak
Kicsikis deszka alkotmányba
1905-ben ígyen
Iktattak be az alkotmányba.

A kártyás munkásnak fiúként,
S a szép, ifjú mosóasszonynak,
Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,
Fejkendőbe kötözött gondnak.

A szegényasszony rég halott már,
De fiát a szél el nem hagyja,
Együtt nyögünk az erdőn éjjel
S együtt alszunk el virradatra.

1925. ápr. 11.

A mi kis "ligetünk" már próbálgatja, hogy milyen állni kapaszkodás nélkül. És nagyon élvezi :)

117. szín: Szex és anyaság

Hosszú szünet után újra jelentkezünk. Mozgalmas napok vannak mögöttünk. Az Ölbebaba szervezett egy szakmai napot babahordozási tanácsadóknak, ebben elég aktívan részt vettem (nem mint tanácsadó, hanem csak mint szervező).
Múlt héten pedig egy beszélgetésen vettem részt, a témája: Szex és anyaság. Mester Dóra, szexoktató tartotta a beszélgetést, és velem együtt nyolc kisgyerekes anyuka vett részt rajta (no meg a porontyok :). Persze a szexről volt szó, és jó volt ennyire természetesen beszélgetni erről ezekkel a csajokkal, jó volt ráébredni, hogy egészen hasonló helyzetekkel találkozunk, egészen hasonló gondolatok foglalkoztatnak minket. Beszéltünk arról, hogyan változtak az igényeink terhesség alatt, szülés után, arról, kit mennyire zavar vagy nem zavar a szexben a szoptatás, meg persze arról is, mi van, ha a gyerkőc közbeszól...
Néha azt gondolom, könnyű a fiúknak. Legalábbis Iminek könnyű. Neki ott vannak a haverok, Attila, Zoli, Gyula meg Arab, akikkel a havonkénti rendszeres találkozó során mindig beszélnek a szexről is. Szerintem elég őszintén. Nekem nincsenek barátnőim, akikkel ennyire nyíltan tudnék beszélni erről, vagyis vannak - Dorina, Zsófi, Betti és Ditti -, de velük sajnos nem találkozom ilyen gyakran. Még jó, hogy Imivel azért lehet beszélgetni (is) a szexről. :)