Eriknek tegnap volt a névnapja, az első, és tegnap lett 11 hónapos is. Jó kis napunk volt, délelőtt Emivel találkoztunk az Allee-nál, tőle kapta a képen látható tűzoltóautót. Míg mi jó nagyot beszélgettünk, Erik kergette az itt-ott felbukkanó galambokat.
A délutáni alvás és némi játék után újra útra keltünk, és ettem Erik egészségére egy finom fagyit. Hazafelé megálltunk a játszótéren, Erik nagyon élvezte a hintázást, rikkantgatott és hangosan kacagott.
Ma piknikezni voltunk a Kopaszi gáton Judittal, a nővérével és Mónival, meg persze a gyerkőcökkel: Ábellel, Mátéval és Lilivel, Máté unokatesójával. Amint odaértünk, elkezdett zuhogni az eső, de szerencsére sikerült időben tető alá menekülnünk, így nem áztunk meg. Az eső nem is tartott sokáig, negyed óra múlva már az egyik kávézó teraszán bodzás limonádét szürcsölgettünk. Fél 7 körül értünk haza Erikkel, aki nagy meglepetést tartogatott estére: kapaszkodás nélkül lépett felém, és ezt a mutatványt többször is (Iminek is) megismételte. Nincs már messze az az idő, amikor szaladgálni kell majd utána...
Arra gondoltam, pontokba szedem, miket tud/szokott csinálni:
- tolatva lemászik egyedül az ágyról
- egész stabilan megáll és közben tapsol (de amint észreveszi, hogy nem támaszkodik, megijed és leguggol), mától pedig már egyet-egyet lép is
- pakol, szinte mindent, amit csak elér
- hengergőzik az ágyunkon a paplanban
- a játszótéren felszedegeti a kavicsokat (én meg figyelem, hogy ne egye meg)
- leveszi a fejéről a sapkát
- lapozgatja a könyveit
- nevet, ha tüsszentünk vagy köhögünk (ha valaki idegen csinálja, akkor megijed)
- ha anyahiánya van, odajön hozzám és szorosan átöleli a lábam, vagy bedugja a fejét a térdeim közé
Múlt szerdán átestünk Erik első komolyabb balesetén. Ennivalót melegítettem neki, ehhez vizet forraltam, és mivel neki nagyon nyűgös napja volt, az ölemben volt ő is mindeközben. Ez vezetett a balesethez is, mert amint letettem a vízforralót, ő megragadta a fülét és magára borította a tartalmát. Huh, még most is remeg a kezem, ahogy rágondolok. Nem tudom, melyikünk ijedt meg jobban, én mindenesetre ösztönből rohantam vele a fürdőbe, bedugtam a hideg csap alá. Mikor sikerült kicsit lehiggadnom, felhívtam a nővéremet (Anyut nem akartam ijesztgetni), aztán a védőnőt, akinek a javaslatára gyorsan bevittem Eriket a gyereksebészetre. Itt egy nagyon kedves doktornő lekezelte Erik sebét és bekötötte, most úgy néz ki, ahogy a képen is látjátok. Szerencsére a gyors hűtésnek és orvosi kezelésnek köszönhetően a doktornő szerint nem marad majd nyoma... ...csak itt a blogon, meg az emlékezetünkben.
Jó régen írtunk már. Hétfő óta készülök, de csak ma sikerült hozzáfognom. Öt-hat éve vagy még régebben vettem egy könyvet, Marina Picasso: Nagyapám, de valami mindig közbe jött és nem olvastam el. Most, kb másfél hete döntöttem úgy, hogy végre elolvasom. Ma fejeztem be.
Eriknek tegnap volt a névnapja, az első, és tegnap lett 11 hónapos is. Jó kis napunk volt, délelőtt Emivel találkoztunk az Allee-nál, tőle kapta a képen látható tűzoltóautót. Míg mi jó nagyot beszélgettünk, Erik kergette az itt-ott felbukkanó galambokat.
Tegnap dokinál voltunk, mert Erik is meg én is megfáztunk kicsit, ő be is lázasodott. Doktor néni nagyon kedves volt, és Erik is jól bírta most a macerálást. Az apropó, ami miatt ebből a sztoriból bejegyzés lett, az az, hogy doktor néni kifejtette, ne aggódjak, hogy Erik egy év alatt vagy 4-szer volt náthás, mert az ilyen fehér bőrű, pufók, ANGYALSZERŰ gyerekek hajlamosabbak a felső légúti megbetegedésekre.
Most magunkról nem írok, csak egy interjút szeretnék megosztani veletek, ami a Magyar Nemzetben jelent meg április 30-án. Az alábbi linken megtaláljátok.
