75. szín: Elmaradt képek

Mostanában ritkán írunk bejegyzéseket, így van pár új képünk, amiket most közzé teszünk! Azaz kicsit később, mert most el kell mennem moziba :), megnézni a Tőzsdecápák folytatását.

folyt. köv...



Na itt is vagyok, amíg Zsuzsiék aludtak én megnéztem a filmet (Wall Street, Money never sleeps). És, hogy a pénz tényleg nem alszik-e, azt én nem mondom meg.
Ha csak ezt a filmet láttam volna, akkor egy kicsit unalmas, kicsit giccses, kicsit hollywoodi. De ha láttuk az előzményt (Tőzsdecápák, Wall Street), akkor már érdekesebb, persze a film ettől még nem lesz jobb. Ahogy a reakciókat hallottam a mozi után, Oliver Stone bácsi egy kicsit ki.....tt a nézőkkel, - és nekem ez tetszett a legjobban a filmben, mert ennek legalább van valami értelme, vagy csak idealista vagyok?. - Mert aki látta az első filmet, az egy pörgős, "pénzes", "erkölcstelen" mozira számított. Hát nem azt kapta! De ennél többet nem árulhatok el. Nézzétek meg, de csak szigorúan a Tőzsdecápák után!!!

Igértem képeket is, de valamit holnapra is kell hagyni :)

74. szín: Felpörögtünk

Az utóbbi napokat elég aktívan töltöttük, és ez nem lesz másként a következő két hétben sem. Szerdán a MÜPÁban jártunk, Ringató foglalkozáson. Ez nekem annyira nem tetszett, azt hiszem, Erik még kicsi ahhoz, hogy ezt élvezze, ráadásul elég sok gyerek (és hozzá tartozó anyuka) volt ott, nagy volt a hangzavar, és nem nagyon hallottam Eriket, ami furcsa volt, valahogy úgy éreztem, hogy nem tudom eléggé érzékelni, hogy hogyan érzi magát. Utána a Kopaszi gáthoz mentünk, hogy egy kicsit szabadban is legyünk. Mindezt Judittal és Mátéval (fotó most sem készült).
Tegnap a babás jógát próbáltuk ki, amit Erik nagyon élvezett. Az elején baba-masszázzsal indítottunk, amit néha fejjel lefelé lógatással fűszereztünk, aztán mi, anyukák is bemelegítettünk, majd mindenféle gyakorlatokat végeztünk. Közben volt, hogy Eriket a sípcsontomra fektetve repülőztünk, volt, amikor jobbra-balra vagy előre-hátra lóbáltam őt és még egy pokrócban is meghintáztattuk. Klassz volt, és ami a legjobb, Erik végig élvezte, néha nevetgélt vagy dumálgatott az oktatóval meg a többi gyerekkel. :)
Ma este hordozókendő tanfolyamon voltunk, a hátra kötözést tanultuk. Azaz Imi tanulta egy játékbabával, én meg csitítgattam Eriket, mert elég nyűgös volt így estére. De szerencsére az oktató felajánlotta, hogy menjünk majd vissza még egyszer, és akkor egy korábbi időpontban talán Eriknek is több kedve lesz a háton utazáshoz. Mindenesetre Imi azt mondta, a babával elég könnyű volt a kötést megtanulni, úgyhogy remélem, Erikkel is menni fog majd.
És hogy mi jön még?

• holnap ellátogatunk a Kertész 33-50. Fesztiválra
• kedden újabb oltást kap Erik
• csütörtökön megyünk jógázni
• holnaphoz egy hétre kezdődik a III. Nemzetközi Babahordozó Hét, ahol a szombati, hétfői és a pénteki rendezvényeken veszünk részt,
• jövő héten vasárnap pedig Imi főnökénél lesz valamiféle céges bográcsozás...
  

...alig várom már, hogy ennyit mászkáljunk, remélem, Erik sem bánja majd. :)

73. szín: Dicsekvés

Nem bírom ki, hogy ne írjam le a heti méreckedésünk eredményét. Erik 6110 g és 62,5 cm. Ezekhez az értékekhez a babáknál a "percentilist" is meg szokták adni, ami azt jelzi, hogy 100 babát sorba állítva hányadik helyre passzol be a picike. Erik súlya tekintetében ez az érték >50, azaz 100, 3 hónapos babából kicsit több, mint 50 kisebb súlyú nála. A hosszúságnál 75, azaz a "magasabb" babák közé tartozik, és a kettő összevetésével jön ki, hogy a testhosszra vetített súly esetében 25-50 között van, azaz nagyjából átlagos, esetleg az átlagnál kicsit vékonyabbnak mondható.
A dicsekvés másik felében Erik legújabb produkciójáról szeretnék beszámolni nektek. Ma reggelinél az ölembe vettem Eriket. A széken lecsúsztam úgy, hogy a hasamra téve félig ülő, félig fekvő helyzetbe kerüljön. A pelusánál fogtam, nem a felső testén, és egyszer csak azt vettük észre, hogy a hasizmával ülő helyzetbe húzta fel magát! Meg is ijedtünk kicsit, úgyhogy egyből visszafektettem magamra, de Erik még vagy 5-ször egymás után így felhúzta magát. Mondjuk hallottam valahol valami olyat, hogy nem jó, ha a baba felülni hamarabb tanul meg, mint fordulni, szóval szerintem egyelőre nem nagyon fogjuk erőltetni vele ezt a félig ülő helyzetet, de azért örülök, hogy ilyen erős kis pocakja van pici fiunknak. :)

72. szín: Ismerkedés

Ma Erikkel izgalmas programunk volt. Találkoztunk Judittal és Mátéval a Gellért-hegyen, és egész sok időt töltöttünk a szabadban. Juditot még a terhesség alatt ismertem meg, neki is terhességi diabétesze volt, együtt jártunk vérvételre, flowmetriára, dietetikushoz. Máté Judit kisfia, 6 nappal idősebb Eriknél, szóval nagyon kicsi a korkülönbség.
Az az igazság, hogy a mai programtól kicsit féltem, mert tudtam, hogy Eriknek a szokásosnál többet kell majd így a kendőben lennie, és hogy valószínűleg egy evést majd ott kell valahogy megoldanunk. Ez utóbbitól azért tartottam, mert Erik elég izgága evés közben, néha már azt sem tudom kitalálni, mi kell éppen neki: még enni akar, vagy elég volt, vagy a másik oldalra kellene áttenni, esetleg büfiznie kell, szóval azért jó kis műsor szokott lenni nálunk a kajálás (remélem, idővel azért majd beállunk valami nyugisabb evési programra). Ez így volt végül ma is, de kevésbé zavart ott a helyszínen, mint amennyire tartottam tőle. A kendőt nagyon jól "tűrte" a fiú, annak ellenére, hogy eddig nem nagyon fordult elő, hogy ébren lett volna a kendőben, mert mindig bealszik a ringatózástól. Most odafelé is meg hazafelé is jó 20-25 perceket ébren töltött benne, aminek egy részében azért nyöszörgött kicsit, de ennek megvolt az oka: éhes volt. :)
Ami miatt viszont igazából megírtam ezt a bejegyzést, az az, hogy Mátét és Eriket összeismertettük egymással: egymás felé fordítottuk őket, hogy meglássuk, mit szólnak a másikhoz. Kicsi fiam elég nyitott volt a kapcsolatfelvételre: nézegette Mátét, aztán elkezdett mosolyogni, majd "hööö-hööö" hangokat hallatva üdvözölte, végül pedig nevetett és kicsit gügyögött is Máténak. Máté úgy tűnik, kicsit higgadtabb természetű (az evésben is), ő eleinte csendesen szemlélte Eriket, aztán kicsit mosolygott, és látva Erik heves közeledését, végül "pár szót" ő is szólt Erikhez. Nagyon édesek voltak. Sajna fényképezőgép nem volt nálunk, így megörökíteni nem tudtuk az összeismerkedést, de majd ha legközelebb találkozunk, lefotózom őket. Jövő héten megyünk együtt "Ringató" foglalkozásra a MÜPÁba, utána pedig - ha jó idő lesz - kimegyünk a Kopaszi gáthoz.

71. szín: Vers

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hová mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázresóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta,
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem birtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem,
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek,
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszut állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyülöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!...
És akkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj, - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

1933

70. szín: Fever pitch (Fociláz)

Már régóta meg akarom írni ezt a bejegyzést, csak olyan gyorsan telnek a napok :( De most hozzá kezdek, egy foci meccs szünetében :)
Ami a címet illeti, az Nick Hornby egyik regényének címe, ami nekem különösen kedves, hiszen egy Arsenal szurkolóról szól. A film változatát még kint láttuk Londonban és most kezdtem el olvasni a regényt. Ami nagyon jól ábrázolja "a szurkoló" lelkivilágát.

Egy kis részlet: "A Swindon elleni meccs után rájöttem, hogy a hűség, legalábbis a futballban, nem morális választás kérdése, mint a bátorság vagy a szívesség; inkább hasonlít szemölcsre vagy púpra, az ember semmiképpen sem szabadulhat tőle. A házasság véletlenül sem lehet ennyire szilárd - egy Arsenal-szurkolónak a világért sem jutna eszébe elsompolyogni a Tottenhamhez egy kis házasságon kívüli kalandért és élvezetért, s bár a válás lehetősége fennáll (az ember egyszerűen nem jár többé meccsre, ha annyira rosszul megy a csapatnak), ki van zárva, hogy utána egy másik csapat csábítsa el. Az elmúlt huszonhárom év során sokszor előfordult, hogy a szerződésem apró betűs részét böngésztem, hátha van mód kiszállni, de most már tudom, hogy úgysincs. Minden megalázó vereséget (Swindon, Tranmere, York,...) türelemmel, lelkierővel és elnéző szeretettel kell viselni;..."

Hát így van ez. Én még csak 17 éve szurkolok a Fradinak, de a fentieket meg tudom erősíteni. Amikor a csapatot száműzték a másod osztályba, akkor inkább mentem megnézni a Makót vagy a Baktalórántházát, de mégis csak a saját csapatomnak szurkoltam. Az első meccsem 1993-ban volt az Üllői úton Fradi-Vasas 5:1. Most is előttem van egy-két jelenet. Az élményeimről oldalakat írhatnék, de inkább nem untatlak titeket :).
Még annyit, hogy ez a szurkolás dolog azt hiszem akkor dől el, ha az ember kimegy egy stadionba, így volt ez a Lazioval Olaszországban és az Arsenallal (link 3:15) Londonban. Nincs vissza út, de így van ez jól...

Hogy a linkeket nézve miért ráz a hideg, hát én nem tudom... :)