280. szín: Tél

Megérkezett a tél! Ugyan még hó nincs, de itt már egyre fehéredik minden. A köd szinte állandó a környéken, csak a mértéke változik. Ma már csak -3, -4 fok volt napközben, nem szívesen merészkedünk ki a házból. Esetleg egy kis tűzifáért a kályhába :). Holnap hozzák a következő adagot, amivel remélem kihúzzuk a tél végéig.
A kertben egyelőre csak a kis "fagyálló" spenótjaink próbálnak túlélni. Van még mit tanulnunk a vidéki életről, de azért napról-napra jobban megy!
Azt hiszem mindent elmond Erik ma esti megjegyzése:
- Anya, úgy tűnik, hogy gazt is ültettünk meg spenótot is ültettünk.

Csabi még csak kilenc hónapos múlt, de már felmászik a kanapéról az ablakba és az evésen kívül a kedvenc elfoglaltsága a kályha begyújtás :).

Ha esetleg kifutnánk az időből, ami előfordul néha, és már nem írnánk több bejegyzést Karácsony előtt.

Akkor: Szép és nyugalmas Ünnepet kívánunk mindenkinek!

279. szín: December

Készülődünk az Ünnepekre, készülnek az ajándékok, remélem, minden rendben is lesz 24-re. Erik, Csabi és Imi ajándékai mindenesetre már megvannak, és azt hiszem, Imi is vett már nekem valami apróságot. Egész más így, falun intézni ezeket a dolgokat. Sokkal jobban előre kell gondolkozni, és nekem nem nagyon van lehetőségem erre-arra nézelődni, ötletet gyűjteni. Még jó, hogy van Internet, és még jó, hogy szeretek saját készítésű ajándékokkal babrálgatni. :)))
A fiúkkal mostanában valahogy az evés körül forog az élet. Csabi 9 hónaposan nagyon érdeklődő, szereti kézbe venni, megszemlélni azt, amit eszik, így aztán neki próbálok puhára főzött, de mégis csipegethető menüket összeállítani, amit aztán kedvére morzsolgathat (én meg kedvemre takaríthatok utána). Erik 3,5 évesen a válogatós korszakát éli. Soha nem volt egy "nagyevő", de most igen szűkre korlátozta azon ételek körét, amit hajlandó megenni. Rizs, célka, hurka és kolbász, melegszendvics, májkrémes kenyér, keksz, joghurt és kefír, húsgombóc, brokkoli- és paradicsomleves, palacsinta, reszelt sajt tejföllel és mustárral. Kb ennyi. Biztos enne még ketchupot és majonézt, ha vennénk (vagy készítenék) meg túrógombócot is, de azt sem főztem mostanában. Szerencsére nem egy édesség-mániás, ha sütit sütök, általában meg sem kóstolja és csokiért sem hisztizik.
Egyébként igyekszünk kevés finomított szénhidrátot enni, a krumplit és a hüvelyeseket teljesen elhagytuk, és tésztát sem nagyon főztem mostanában. Azért a paleo étrendtől még messze vagyunk, a tejtermékektől a legnehezebb "megszabadulnunk", és így Karácsony körül is biztosan lesz némi "kilengés". De igyekszünk! Sok zöldséget, gyümölcsöt próbálunk enni, na meg husikat és tojást. Arra jöttünk rá, hogy az "áttérés" kulcsa nem az, hogy minden korábbi ételnek megkeressük a helyettesítőjét, hanem az, hogy másfajta ételeket kezdünk el enni, és ezek szépen lassan kiszorítják a "hagyományos" ételeket.
Mézeskalácsot sütünk idén is, de úgy döntöttem, nem kísérletezgetek paleo változattal. Judit és két gyerkőce, Bálint és Emma jönnek át hozzánk kedden, együtt készítjük majd a kis formácskákat.

És képzeljétek, itt, ebben a kicsi faluban is találkoztunk egy párral (Zsuzsi és Guszti), akik szintén hordozzák a babájukat (ráadásul a házunk tulajdonosától kölcsönkapott kendőben!). :)))

A végére pedig egy kis gyereszáj Eriktől:
Már épp lefektetni készültem őt, amikor Csabi felébredt és be kellett mennem hozzá. Erik - még javában miért-korszakos - első kérdése Imihez: "Miért nincsen két Anya?" :)))))))

278. szín: Felfüggesztve

Az a péntek, ami után az oviról tudósítani akartam, már két hete elmúlt. De jobb későn, mint soha, nem igaz? Szóval mivel az oviban nagyon ragaszkodtak ahhoz, hogy Erik már csak egyedül mehet oda, megbeszéltük, hogy inkább otthon marad még velünk jövő szeptemberig. Sokatokkal sok mindenről beszéltem ezzel kapcsolatban az utóbbi időben, de azért összefoglalásként gondoltam leírom a mostani beszoktatással kapcsolatos tapasztalataimat.
Szóval október 14-én kezdtük, első nap Imi, aztán én és Csabi voltunk vele. Ekkor még egész délelőttöket töltöttünk bent. Már a harmadik napon javasolta az óvónő, hogy hagyjam ott Eriket egy órára. Én meg - ahelyett hogy a megérzéseimre hallgattam volna - engedtem a kérésnek. Erik utólag ebből az egy órából semmire nem emlékezett, csak azt tudta elmesélni, hogy sírt, amiért otthagytam. Nem sírt egyébként végig (az óvónők elmondása szerint), mégis ez az érzés annyira erős volt benne, hogy semmi mást nem mesélt, hiába kérdezgetem. Csütörtökön Imi Bp-en volt, így autó híján nem mentünk, pénteken voltunk megint fél napot. Ezekben az első napokban Eriken nagyon látszott, hogy megviselte ez az egy óra. Otthon sem lehetett egyedül hagyni a szobában, hétvégén pedig, amikor nagyszülőknél töltött egy fél napot, utánunk sírt. Korábban még nem történt ilyen.
Az október 23-ás héten csak két napot voltunk oviban, mert lebetegedtünk mindhárman. Utána egy hét őszi szünet, majd két héten keresztül még heti 3-4-szer voltunk "játszóterezni". Én kb. ennek a két hétnek a végére éreztem azt, hogy talán eljutottunk újra a kiinduló állapothoz, ami Erik kiegyensúlyozottságát, nyitottságát, ovi iránti kíváncsiságát illeti. És ekkor kellett dönteni arról, hogy vagy otthagyjuk megint egyedül, vagy halasztjuk szeptemberre az ovikezdést. Ami az óvónővel (és egyben óvodavezetővel) történt beszélgetést illeti, sajnos azt éreztem, hogy egyáltalán nem veszi az adásomat, és még csak el sem gondolkozott azokon az érveken, javaslatokon, amiket mondtam, így nem is láttam értelmét annak, hogy tovább erőltessem a beszoktatást.
Azóta egyébként egész jól alakulnak a napjaink, kialakult egy jó kis napirendünk és talán én is türelmesebb vagyok Erikkel a beszoktatás során átélt nehézségek hatására. Erik imád a konyhapulton ücsörögni, amíg Csabi alszik, én meg mosogatok vagy főzök. Lassan meg is tanul zabkását készíteni, és úgy látom, ezzel (nem a zabkásával, hanem a közös főzéssel) kicsit talán sikerül a válogatósságát is "kezelni". A miért-korszak, még javában dúl, mostanában minden kérdést miérttel kezd és azzal is zárja, a nyomatékosság kedvéért. Az utóbbi időszak kedvencei: "Miért csak két kezünk van, miért?" Miért nincs a fenekükön is egy szemünk, miért?" "Miért csak a Jóisten tudja, miért?" :)))))

Szegény Csabi mindig a beszámoló végére marad. Pedig ő is kiharcolja ám magának a figyelmet! Mindent megrágcsál-kihúz-ráncigál-nyomogat, amit elér, és mivel most már egész magabiztosan ácsorog fél kézzel támaszkodva, egyre több mindent el is ér. Elkezdett dumálgatni is, néha órákon keresztül csak azt halljuk, hogy bbbabbbabbabbabababababaaaaaa! Enni is nagyon szeret. Mindent meg akar kóstolni, amit mi is eszünk, és nagyon jóízűen eszegeti azokat a kajákat, amiket neki készítek. Legjobban persze azt szereti, ha ott ülhet és majszolgathat ő is, amikor mi eszünk. Szerencsére nem zavarja, ha valami nem pépes, hanem darabosabb, úgyhogy nem is igyekszem teljesen egynemű dolgokat adni neki - hadd érezze csak minden ételnek külön is az anyagát, ízét.

277. szín: Fejlemények

Zajlik az élet, leginkább ovi-fronton. :) Legutóbb nem írtunk róla, de az óvónénik türelmetlenségén felbuzdulva megkerestük a hozzánk legközelebb eső, veszprémi Waldorf ovit, és meg is látogattuk. Nem tudom, ki mennyire ismeri a Waldorf ovikat, de ide a gyerekek nem 3, hanem 4 éves koruk betöltése után kezdenek járni, a hároméveseknek pedig baba-mama csoportokat szervezek, ahol a gyereknek és a szülőknek is lehetőségük nyílik megismerkedni az ovi működésével, szokásaival. Két ilyen foglalkozáson voltunk eddig, idén még egy lesz. Amit eddig tapasztaltunk, az az, hogy egész más (egészségesebb) ételeket kapnak itt a gyerekek, hogy az óvónénik inkább dalokkal, rítusokkal irányítanak, mint szavakkal, hogy a játékok természetes anyagból vannak és a csoportszoba is kicsit otthonosabb, még teakonyha is van bent. Első alkalommal az óvónénik is nagyon kedvesek voltak, másodszorra viszont kicsit szigorúnak kellett lenniük, mert túl sok érdeklődő volt. Így annak érdekében, hogy a 3 évesek tényleg "megtapasztalhassák" az ovit, azokat a gyerekeket, akik kisebbek vagy nagyobbak voltak a "célcsoportnál", kiküldték (természetesen szülővel együtt). Míg Csabival a folyosón várakoztunk (Imi és én felváltva), Vekerdy Tamás egy cikkét olvasgattuk a faliújságon. Talán ez a gondolat jó lehet kedvcsinálónak:

"A fizetős fejlesztők mindig találnak a gyereken fejleszteni valót. De hát senki sem tökéletes mindenben. Miért nem elégedettek a szülők a gyerekeikkel? Miért nem bízunk bennük?

Testileg és lelkileg rendben levő gyereknek nem fejlesztés kell, hanem a fejlődéshez szükséges jó körülmények és az érzelmi biztonság biztosítása. A többi üzlet, mely a szorongó szülők szorongására épít."

Közben az antalfai oviban is történt egy s más. Kedden este (4-től kb. 6-7-ig) Márton napi, lampionos felvonulás volt. Hétfőn mindenki elkészítette a lámpását, és az ovisok, mint manócskák vonultak Szentantalfa, Óbudavár, Szentjakabfa és Balatoncsicsó utcáin. Mindenhol kis harapnivalóval is vártak minket, a nagycsoportosok pedig a felvonulás végén műsort adtak elő. Erik jól érezte magát, lóbálta a kis lámpást, vagy kardozott vele, sétálgatott lelkesen a menettel.
További ovis karrierjét illetően viszont sajnos nem éppen a mi elképzeléseinknek megfelelően haladunk. Az óvónőktől gyakorlatilag ultimátumot kaptunk, hogy ha szeretnénk, hogy Erik ovis legyen idén, akkor jövő héten már csak egyedül lehetne otthagynunk. Ha nem, akkor találkozzunk inkább jövő szeptemberben. Én gondolkodási időt kértem, de most nagyon úgy érzem, Erik még nem készült fel erre. A fenti idézethez kicsit visszakanyarodva: nem hiszem, hogy a fejlődéséhez szükséges érzelmi biztonságot meg tudják adni neki ilyen rövid, felületes ismeretség után. Az óvónők azt mondják, ugyanúgy sírna, ha még két hétig "játszóház-szerűen" járunk hozzájuk együtt, de én erről nem vagyok meggyőződve, és őszintén szólva már kételkedem abban is, hogy nekik van-e arról tapasztalatuk, mi történik, ha valakit hagynak akár 3-4-6 hétig "beszokni". Pénteken beszéljük majd meg, mi legyen, utána tudósítok...

Hogy Csabiról is halljatok, azért leírom, hogy EZER ÖRDÖG ÉS PAKOL! Rosszcsontkodik, már gond nélkül oldalazgat a bútorokba kapaszkodva, és ha valamivel játszani akar, akkor attól sem riad vissza, hogy Erikkel pöröljön érte!

276. szín: Őszi folytatás

Megint kicsit lusták voltunk itt a blogon, sok történésből hagytunk ki most Benneteket. Először is Erik ovis tapasztalatairól szeretnénk beszámolni. Az első két nap jó volt, bár a sok gyerek a kis szobában úgy tűnt, Eriknek túl sok zajjal jár. De azért látszott, hogy érdekli a többi gyerek, a játékok, és már kicsit "rosszalkodott" is néha. Aztán sajnos az óvónők türelmetlenek voltak, én pedig nem voltam elég határozott, hogy lassítsak a tempón. Szóval szerdán már azt kérték, hagyjam ott egy órára Eriket, amit meg is tettem (azzal az ígérettel, hogy ha nagy gáz lesz, hívnak telefonon). Nem tudom, nekik mi a nagy gáz fogalma, de Erik elmondása alapján végigsírta azt az időt, amíg nem voltam ott. Lehet, hogy nem sírt szó szerint, de abban biztos vagyok, hogy végig azon kesergett, miért hagytam ott. Azóta újra sokkal jobban ragaszkodik hozzánk, megijedt attól, hogy el kell szakadnia tőlünk. Most úgy döntöttünk, visszaveszünk a tempón az oviba szoktatással. Múlt héten szünet volt, ezen a héten pedig csak arra az időre visszük be Eriket, amikor kimegyünk az udvarra játszani. Aztán majd meglátjuk...
Az oviban azért sikerült összeszedni egy vírusos köhögős-torokfájós-náthás betegséget is. Még a szünet előtt kezdődött Eriknél, aztán én is beszálltam Csabival, végül Imit döntötte le a lábáról. Most már mindenki (majdnem egészen) jól van, egy kis köhögéssel küzdünk már csak.
Az oviszünetben az első szállóvendégünk is, Móni és Ábel látogatott meg minket. A betegség ellenére azért szerencsére elég jól voltunk ahhoz, hogy sétálgassunk kicsit. Jó volt, Erik és Ábel pedig egész jól kijöttek egymással. A második nap vége felé még egy komoly beszélgetést is elcsíptünk közöttük. :)
Utolsó hírünk pedig az elmúlt két hétről: sikerült eladnunk a lakást! A szerződés tegnap írtuk alá, még a héten át is utalják a vételárat, csütörtökön lesz a birtokba adás.

Végül pedig egy kérdés, amit Erik mostanában néha megkérdez tőlünk: Kiből születtek az emberek akkor, amikor még nem volt senki sem? Tudja valaki a tuti választ?

275. szín: Ősz

Szép itt az ősz, hétvégén kicsit kimerészkedtünk a faluból. Nem a betonúton, hanem a másik irányba :). Egy kis erdei séta után találtunk egy szőlőt, mellette egy szép nagy diófát, lehullott, érett dióval! Jó, hogy itt 2 perc alatt ki lehet jutni a természetbe.
Ezen kívül kicsit "kultúrálódtunk" is. Megnéztük a Szentantalfa Nivegy-völgy SE megye II-es csapat(unk) meccsét. Nézzétek el, de az ellenfél nevét már elfelejtettem, az eredmény 1:1 lett.

Bepakoltuk végre a pelletet is a tárolóba, hogy ne nedvesedjen át. 3 tonna 15 kg-os zsákokban, egy kis testmozgás :),  remélem elég lesz tavaszig.

Majd el felejtettem Erikkel ma délelőtt voltam az oviban, egész jól ment minden. Úgy elfáradt, hogy délután 4-től este f8-ig aludt. Holnap Zsuzsi megy vele.

 Csabi pedig süt-főz, hogy ő se maradjon ki :)

274. szín: Gyermeki asszociáció

Lefekvés:

- Jó éjszakát, én holnap megyek Pestre dolgozni, úgyhogy neked kell majd segíteni elaltatni Csabit.
- De nekem nincs is nagy cicim.
...:)

És most én (Zsuzsi) folytatom a bejegyzést. A fenti beszélgetés Imi és Erik között zajlott le ma este. Sok minden történt vele kapcsolatban mostanában, nem is tudom, hol kezdjem a mesélést.
A múltkori bejegyzésben írtam, hogy megyünk beiratkozni az oviba. Nos, ez meg is történt, sőt, már a csoportban is körülnéztünk kicsit. Az óvónénikkel (Hajni és Liza nénik) megismerkedtünk, és Erik jelet is választott magának: KIFLI! Csak úgy volt hajlandó bemenni a terembe, hogy a karomba vettem, de egész gyorsan elkezdett érdeklődni a játékok és a gyerekek iránt, és amikor haza kellett indulnunk, ő még vissza akart menni játszani a vonatokkal. Azóta is sokat beszélgetünk az oviról, és jövő héten már kezdi is.:) Első nap Imi megy vele, aztán majd én (és persze Csabi). Én nagyon izgulok, milyen lesz.
Az "ovi-előkészítőt", azaz a tűzoltókocsit minden nap látogatjuk, Erik akkor szeret igazán ott lenni, amikor a többiek már hazaértek az oviból, és nagy a nyüzsgés. Most már nem kell folyamatosan mellette lennünk, sőt, ma már nem is velünk, hanem Szabolccsal és Milánnal ment le játszani (persze miután összekészültünk,mi is utánuk mentünk). Szabolcs Judittal, a feleségével és két gyerekükkel itt lakik a faluban, ő segített begyújtani nekünk a cserépkályhát. Milán (és felesége, Juli) a házunk tulajdonosa.

És akkor a végére még egy sztori a tűzoltókocsitól:
Erik: Anya, pisilnem kell!
Bálint (leendő ovis csoporttárs): Miért kell pisilned?
Erik (huncut mosollyal az arcán): Mert otthon szopiztam. :)
Bálint és Anyukája kicsit lefagytak, de nagyon vicces volt látni, hogy Erik - bár ragaszkodik még a szopizáshoz legalább az esti elalvásnál - nagyon jól tudja, hogy a kortársai már lassan el is felejtik, milyen is az...

273. szín: Szaladnak a napok...

...és legutóbbi bejegyzésünk óta már 17 nap el is telt. Zajlik az élet itt, Csicsón is, annak ellenére, hogy nem adunk hírt magunkról. Hogy mik történtek?

• Elültettük a spenótot és el is kezdtek kibújni a kis levelei. Annak még utána kell néznem, hogy ez jó-e vagy rossz. Elvileg télálló fajtát vettünk, de olyan furcsa, hogy ezek a kis zöld levelek a téli hidegben ott kint lesznek a földben. Majd meglátjuk.
• Beszereztük a téli tüzelőnk egy részét. Tűzifát vettünk a cserépkályhához, pelletet pedig a kazánhoz. Múlt héten mindkét "rendszert" be is izzítottuk, most már egész rutinosak vagyunk a reggeli tűzgyújtásban, és CO riasztót is vettünk.
• Voltunk Isti és Kamilla esküvőjén, ahol mind a négyen nagyon jól éreztük magunkat. A fiúk egész sokáig bírták, és én is táncoltam egy keveset. Most jöttem rá, hogy mióta Erik megszületett, nem nagyon voltunk táncolni. Most jól esett, Csabival a kezemben még táncpartnerem is volt, és épp elég is volt ez egyelőre... Itt a falubeli "csajok" néha átruccannak Antalfára, retro-buliba, egyszer majd lehet, hogy csatlakozom hozzájuk (persze az ötletet még a fiúkkal is megvitatom).
• Holnap megyünk az oviba - egyelőre csak beíratni Eriket és megbeszélni a kezdést, beszoktatást. De már nincs sok idő hátra,és a mi kicsi-nagy fiunk is ovis lesz. Erről is beszámolunk majd.
• Ma este elkészült Erik baglyos sapija, amit én horgoltam. Ha lesz róla kép, majd meg is mutatom, és horgolok egyet Csabinak is.

Egyébként tényleg szaladnak a napok. Hol könnyebben, hol nehezebben. :)))

272. szín: Hétköznapok

Erik "lakása" az ablak.

Csabi "lakása" a polc.

Most, hogy már Csabi is segít, talán végre kipakolunk!

De aztán egyre nagyobb lesz a kupi :)

271. szín: Gyorsjelentés

Kicsit kihagyott ma este a netünk, most sikerült újra felcsatlakozni a világhálóra, így e késői órán csak röviden írok. Csabi 2-3 hete kezdett mászni, de már felfele kapaszkodik, és tegnap fel is állt. Mi Imivel csak lesünk és azon gondolkozunk, hogy vajon 9-10 hónapos korára, Karácsonykor már járni fog? Majd meglátjuk... Mint ahogy a képeken is látjátok, nagyon vagány kiskölyök kezd lenni. Minden huncutkodásban benne van és a focit is szereti nézni.

Itteni mindennapjaink is alakulgatnak. Tegnap rendbe tettem kicsit a ház előtti virágágyást, Imi pedig ma vett spenótmagot, mert azt most kell elvetni, hogy tavasszal friss, saját spenótot ehessünk. Megrendeltük a téli fűtőanyag egy részét is. Délutánonként Erikkel le szoktunk menni a kb. 100 métere fekvő "faluközpontba", a tűzoltókocsihoz. Erik mászókázik, meg kicsit ismerkedik a helyi gyerekekkel, én meg az anyukákkal.:)

270. szín: Csak képek

269. szín: Berendezkedés

Vasárnap, amikor Apuval és Csabival megérkeztünk a házhoz, még egész furcsa volt elképzelni, hogy itt fogunk lakni. Imi, Gergő és Erik kicsit később értek ide, és egyből nekiláttak a bútorok összeszerelésének. Kora délután Apu és Gergő elindult haza, mi maradtunk, négyesben.
Persze egész más minden, mint az Etele úti panelban volt: a zajok, az illatok, az éjszakai sötétség. Ott kisebb-nagyobb panelkutyusok, itt kisebb-nagyobb bogarak, pókok, legyek és cicák. Ott azért nyitottunk ablakot, hogy kicsit hűvösebb legyen, itt azért, hogy kicsit langyosabb levegő jöjjön be. Még sorolhatnánk.
Azóta két nap telt el, kezdjük elrendezni a dolgainkat. Első nap a konyhát pakoltam ki, most már a fürdőszoba is egész otthonos. Ma délelőtt lett tévénk és internetünk, így Imi tud már meccseket is nézni, én meg facebook-ozni. :) A helyiekkel is kezdünk megismerkedni. János bácsi, aki itt született, mindent tud a falu történetéről, Iminek már sokat mesélt (és a borát is megkóstoltatta vele). A "Vegyesbolt" és a kocsma persze egy épületben és egy kézben: a polgármester és családja működteti mindkettőt. A szomszédokkal egyelőre nem sokat beszéltünk, de mindketten szimpatikusak így elsőre. Nemsokára az ovit is fel kéne hívnunk. Mint azt a kábeltévé szerelőtől megtudtuk, a kiscsoportot idén 12-en kezdik el, így szerencsére nem kell attól tartanunk, hogy jövőre, a kötelezővé tett ovi miatt óriáscsoportba kerül majd Erik.
És hogy a fiúk hogy veszik az akadályt? Egyelőre úgy tűnik, mindketten élvezik: Erik a teret, a friss levegőt, az állatokat (4-5 cica rendszeresen az ajtónk előtt ülve lesi, mikor adunk nekik egy kis kaját), Csabi a füvet. Neki egyébként épp az utóbbi egy hétben bújt ki az első két foga, és most már egész szabályosan mászik.
Hát, egyelőre ennyi. Hamarosan újra jelentkezünk, Imi egy képes beszámolót is készít majd a faluról, hogy ha meglátogattok minket, tudjátok, hova jöttök. Szívesen látunk mindenkit, aki rászánja magát az utazásra. És ha nem akartok autóval jönni, gyertek Zánkáig vonattal, onnan felfuvarozunk Titeket.

268. szín: Megérkeztünk!

Tegnap érkeztek a bútorok, ma pedig mi! A képen a szomszédos Liliom utca van, mi a Fő utcában lakunk. Még csak a mobilomról tudok írni, kedden lesz hosszabb beszámoló! Addig is minden jót   Csicsóról :)

267. "Itt van a Város..."

Hát így állunk! Már nincs sok hátra a pakolásból. Holnap reggel jön a teherautó és irány Balatoncsicsó. Talán a blogunk is egy kicsit újra életre kel a vidéki levegőtől :)
Ahogy Cseh Tamás énekelte "Itt van a város, vagyunk lakói, maradunk itten, neve is van: BUDAPEST"
Mi most nem maradunk, aztán majd meglátjuk :). Bye-bye London után viszlát Budapest, legközelebb Balatoncsicsóról jelentkezünk!

266. szín: Mászás

A nagy pakolásban csak most jutottam hozzá, hogy feljegyezzek ide egy fontos eseményt. Csabi szombaton (08.24.) elkezdett mászni! Még a technikán lehet javítani, de már határozottan halad előre. Előszeretettel próbálja elvenni Erik játékait :).
Ma átvettem a csicsói ház kulcsát, már csak pár nap dobozolás és szombaton költözünk!

265. szín: Tóték

Dobozolunk, de azért nálunk vidámabb vége lesz, mint Tótéknál. Bár nem olyan tempóban, mint ahogy terveztük, de nekiláttunk összecsomagolni, hogy augusztus 31-én a teherautóra felpakolva mindent le tudjunk vinni Csicsóra. Közben pedig feljegyezzük Erik néhány "aranyköpését".

Egy nap arról beszéltünk, hogy mi össze vagyunk házasodva, meg Zsófi és Andor is házasok, és Istinek és Kamillának is nemsokára esküvője lesz. Erik kérdése: "Mi mikor fogunk összeházasodni Csabival?"

Múlt héten Imi elvitte az autót a szervizbe, ment vele Erik is. Reggel türelmetlenül toporgott az előszobában: "Mikor megyünk már a szerelővízbe?"

Még Révfülöpön Erik minden alkalommal, amikor sínek mellett mentünk, megkérdezte, hogy mikor jön a vonat. Mi mondtuk neki, hogy majd kap egy menetrendet, és akkor tudni fogja, mikor jön a következő vonat. Erre legközelebb, amikor a sínekhez értünk, Erik ezt a kérdést tette fel nekünk: "Mikor kapom meg a vonatrendszert?" (beletelt egy kis időbe, mire rájöttünk, hogy a menetrendről van szó :) )

264. szín: Költözés

Vasárnap aláírtuk a bérleti szerződésünket, azaz augusztus végén költözünk a Nivegy-völgybe Balatoncsicsóra. Az élesebb szeműek megtalálják a képen is :). Teljes népessége 2010-ben 213 fő, ezt most néggyel gyarapítjuk, azaz 2%-val! Népsűrűség 16 fő/négyzetkilóméter, nem lesz nagy tömeg :). folyt.köv...

263. szín: "Emberség"

Szerencsére idén elég sok időt töltünk a Balatonnál (Révfülöpön), már Csabi is egyre többet ismerkedik a környezettel és a vízzel is.

Ma ezt olvastam Popper Péter Az önmagába térő ösvény című könyvében (amit ezúton is köszönök :).
Szerb Antal szerint egy angol temetőben olvasható az alábbi sírfelirat: "Itt nyugszik John Smith. Embernek született, fűszerkereskedőként halt meg."

Jó lenne embernek maradni...

262. szín: Boldog gyerekek

A lenti videóra ma véletlenül akadtam rá. Már régebben is láttam, lehet, hogy közzé is tettük. Jó mindig újra nézni, mert nem könnyű boldog gyerekeket "nevelni". Jó egy kis segítséget kapni néha :)

A képet Zsuzsi készítette itt nálunk a Bikás parkban.

261. szín: Háznéző

Legutóbbi két bejegyzésünkben a szemfüles olvasók kiszúrhatták, hogy amikor Révfülöpön járunk, mindig házat is nézünk. Igen-igen. Költözni szeretnénk, vidékre. Egyelőre egy évre, próbaképpen, aztán majd meglátjuk. Most hétvégén is ezügyben jártunk Balatoncsicsón, ahol a képen látható ház tulajdonosaival találkoztunk. Szimpatikusak voltak, úgy tűnik, egybevágnak az elképzeléseink, így talán ez lesz az a hely, az a ház. Azért a bizonytalanság, mert a héten még két érdeklődő nézi a házat, és ha valamelyikük megveszi, akkor sajnos ugrik a bérlet. Szurkoljatok, hogy megmaradjon nekünk. :)
A település, Balatoncsicsó egyébként nagyon barátságos hely. Sok fiatal család lakik itt és a környező falvakban, van óvoda és iskola is, sőt,egy jó nagy játszótér. Szép a környezet, nincs átmenő forgalom, nincs nagyon messze Veszprém, Tapolca és a Balaton sem. Sőt, Révfülöp is csak 15 km.
Szóval most egy hét szurkolás, aztán jelentkezünk, hogy mi van.

260. szín: Képek a múlt hétről

Cuki-mukik

Anya, mennék én is homokozni!

Paraszt-gyerek :)

Mindent megrágok!

 Kacagó

Nem adom, beeeee!

Mint láthatjátok, vidáman telt a múlt hetünk. Révfülöpön voltunk, strandoltunk, házakat néztünk és közben sokat autóztunk is (az utolsó képen Csabi az autó csomagtartójában fekszik, pelusozás céljából). Eriket agyoncsipkedték a szúnyogok, beleszeretett a ketchupos lángosba (pfúúúj), úszógumival egyedül úszott, kapálózott a Balcsiban és Iminek segített a kertészkedésben. Csabi sokat fejlődött: most már nagyon stabilan tartja a fejét-nyakát-vállait, hátról hasra és néha hasról hátra fordul, mindkét irányban, sőt, már kúszni próbál, és nagyon frusztrálja, hogy ez még nem megy neki. Ha mi eszünk, majd' kilesi a szánkból a falatot, és imádja Eriket is. Figyeli, és ha a bátyja megjelenik a színen, egyből jobb kedve lesz.

Remélem, a fenti képektől Nektek is jobb kedvetek lett...

259. szín: Balaton

Múlt héten először voltunk négyesben a Balatonnál. Erik nagyon élvezte a vizet (aki egyébként már 3 éves lett :), Csabi még kicsit hidegnek találta. Erősen tiltakozott, amikor bele lógattuk a lábát. Házakat is néztünk, de még az igazit nem találtuk meg. Jó volt kimozdulni a városból!

Csabi jól kipihente az első három hónap fáradalmait :)

258. szín: Fordulj, bolha!

Csabi hasra fordult. Hasról hátra már korábban is megfordult párszor, és a hétvégén nagyon sokat küzdött, hogy átforduljon a hasára: egészen a játszószőnyegbe fúrta az arcát. Végül hétfő reggel sikerült neki, akkor a bal keze felé, de most már a jobb keze felé is gyakorolja. Egész nagy fiú, ami abban is megnyilvánul, hogy nem csak alvás közben tudunk sétálni menni, így Erikkel is többet vagyunk a szabadban ebben a nyári időben. Ilyenkor Csabi nézelődik, néha kikéredzkedik a kendőből, vagy szundít kicsit, de szerencsére már nincsenek bömbölős-hazarohanós jeleneteink, meg tudom nyugtatni könnyen akkor is, ha nem itthon vagyunk.
Ennek Erik is nagyon örül, és bár még most is megviseli, hogy sokkal kevesebbet tudunk vele foglalkozni, mint amennyit ő szeretné (azaz napi 24 órát), élvezi, hogy szabadabban tudunk hármasban sétálni, játszóterezni. Igen, játszóterezni, úgy tűnik, a jó idővel Erik is kicsit kezd nyitni a többi gyerek felé. Néha csak nézi őket, ahogy játszanak, de van, hogy beszélget velük (elsősorban kislányokkal). Múltkor pedig a Bikás-parkban levő széles csúszdánál ő játszotta a "rendőr" szerepét, ő indította a gyerekeket: "Vigyázz, kész, rajt!"

Közben folytatjuk a paleo péntekeket. Múlt héten készítettem császármorzsát (kedden), cseresznyés lepényt (péntekre, de csütörtökön már elfogyott a nagy része), mandulás kenyeret, karfiol krémlevest, töltött paprikát, kolbászkrémet. Ma reggelire sajtos-zöldséges ropogós volt házi ketchuppal, ebédre karfiollal rakott csirketorta, előtte tárkonyos raguleves. Ja, és figyel egy kis eperfagyi is a hűtőben.

Készítettem egy menütervező táblázatot magamnak, amit Imi kinyomtatott és lamináltatott a Copy General-nál, hogy hétről hétre újra fel tudjam használni. Ott készült a fenti kép. Erik vette észre, és azt mondta: "Olyan, mintha az autónk lenne!" És tényleg olyan. :)