69. szín: Ez + az

Jelentem, jól vagyunk, egyre jobban. Még akad egy-egy esti sírás, de egyre rövidebbek és egyre kevésbé keservesek. Ez jó nekünk is, de leginkább Eriknek. Napközben ő nagyon jól szokta érezni magát: ha ébren van, "beszélget" velünk, vagy a játékaival, sőt, mostanában elkezdte látszólag tudatosan ütögetni a csörgős játékokat. A lámpákat is nagyon szereti, ha meglát egyet, néha még hangot is ad örömének - leggyakrabban reggel szokta így köszönteni a hálószobai lámpát. A hátáról már elég gyakran igyekszik az oldalára fordulni, és ha nincs rajta az óriási moshatós pelus, ez sikerülni is szokott neki - néha még moshatós pelussal is. Úgy csinálja, hogy felemeli a lábát jó magasra, majdnem gyertyába, aztán lendít egyet a testén és máris oldalt fekszik. :) A hordozókendőben is elég sokat van, gyakran abban alszik el, és nagyon szereti. Néha az az érzésem, hogy amikor meglátja, megnyugszik, mert tudja: az következik, hogy magamra kötöm.
Az utóbbi időszak sírásainak okán sokat gondolkoztam, az alábbi tippjeim vannak:

• fáradtság - ha nem tesszük le időben, a fáradtságtól először nyöszörög, majd sír, ettől bepörög, még fáradtabb lesz, még jobban bepörög, és ez így megy addig, míg teljesen "ki nem purcan"
• szoptatós tea - azt vettem észre, hogy az első olyan napon, amikor elfelejtettem szoptatós teát inni, délelőtt sokkal nyugodtabb, jobb kedvű volt, és nem is nagyon sírt. Ráadásul három kisbabás ismerősöm egymástól függetlenül mondta, hogy a védőnő óvatosságra intette őket a szoptatós teával, mert vannak olyan babák, akiknek fáj tőle a pocakja. Lehet, hogy Erik is közéjük tartozik? Mindenesetre azóta nem iszom ilyen teákat.

Kedden voltunk orvosnál is, ahol megmérték (5480 g; 60 cm), megvizsgálták (doki néni szerint szépen fejlődik) és kapott 2 szurit is, az egyik a 2 hónapos kötelező, a másik pedig a Pneumococcus elleni védőoltás. Szegénykém másnap egész délelőtt ki volt ütve, aludt, mint a bunda és még kis hőemelkedése is lett. Szerencsére, mire rászántam magam, hogy lázcsillapító kúpot nyomjak a popsijába, magától lement a hője, így az első ilyen élményünk későbbre marad.

68. szín: Éjszakáink

Mostanában többen is kérdezték tőlünk, hogy Erik átalussza-e az éjszakákat. Persze ez a téma sokkal fontosabb lenne nekünk, ha nem velünk aludna, mert akkor az éjszakai evések fárasztóak lennének.
Amíg vártuk Eriket, több könyvben is olvastunk a témáról. Az egyik megközelítés szerint minél korábban rá kell szoktatni a gyereket arra, hogy éjszaka minél hosszabbakat aludjon. De még ez az elmélet is úgy írja ha jól emlékszem, hogy ha 5 órát alszik egyhuzamban a baba, az már átalvásnak számít (ez azt hiszem a köztudatban azért nincs így benne). Az általunk követett megközelítés szerint ha a baba a szülőkkel alszik, akkor nincs gond az éjszakai szoptatásokkal - ez eddig be is jött. És hogy miért jó, hogy éjszaka is eszik a pici? Egyrészt azért, mert így folyamatosan kap "kakaót" ahhoz a fontos agytevékenységhez, amit éjszaka végez, másrészt pedig azért, mert a tejtermelésért felelős, prolaktin nevű hormon jobban termelődik éjszaka, azaz az éjszakai szoptatásokkal könnyebben biztosítható az is, hogy legyen elég tej. Szóval nem kell erőltetni a hosszú alvást, hagyni kell, hogy a pici maga találja ki, mikor akarja átaludni az éjszakákat.
Az együtt alvásnak egyébként van még egy előnye. Mivel így az éjszakai és a nappali alvások egészen különböznek egymástól, a baba hamarabb meg tudja különböztetni az éjszakát a nappaltól.
Visszatérve a kérdésre: átalussza-e Erik az éjszakákat? Igen is, meg nem is, de talán inkább igen. Általában minden éjszaka van egy hosszabb, legalább 4 órás alvása, ráadásul az evésekhez nem szokott rendesen felébredni, félálomban elintézi a dolgot. Tegnap éjjel például 5,5 órát aludt egy huzamban, végül én hamarabb ébredtem fel, mint ő, mert már azt hittem, kidurran a cicim (bocs a naturális részletért). És jelentem, az altatás tegnap és ma is egész egyszerűen zajlott: masszázs, fürdés, kis nyűgösködés, befekvés az ágyba anyával, evés, gagyarászás, mosolygás aztán alvás. Tegnap este mindketten bealudtunk, lehet, hogy én hamarabb dőltem ki, mint Erik. :)

67. szín: Folytatás...

Egy kis szünet után folytatjuk a blogot! Révfülöpön nyaraltunk egy hetet és ott nem nagyon neteztünk, ezért szünetelt a blogunk. Az idő már kicsit nyárvégi volt, így csak az első napon tudtuk Eriket a kertben fürdetni és amint látjátok a babamasszázs is ott volt, amit Erik még mindig nagyon élvez, ha épp nem éhes :). Voltunk vele a Balatonnál is, bele is lógattam a lábát, de az nem nagyon tetszett neki! Egyébként rohan az idő, Erik már elmúlt 2 hónapos és itt az ősz...

66. szín: "a következő buszon..."

"...rajta leszek én is" gondolja Erik :), az előzővel viszont elmenet a Kispál :(. Tegnap voltam a Szigeten a búcsúkoncertjükön, nosztalgiázni :) Játszottak sok jó régi számot, meg pár jó újat is. Eszembe jutottak a régi helyszínek, borharapó a Podmaniczky utcában, 27 Ft-os kisfröccs! :), az Almássy téri szabadidőközpont, Petőfi Csarnok, decemberi hidegek, Jancsó filmek, meg sok minden egyéb, hallgatom "ha lefekszem a hóba" és tényleg kiráz a hideg :). Szóval jó volt! Ha van olyan zenekar, ami az én korosztályomnak meghatározó volt, akkor az a Kispál és a Borz. A legenda szerint Borz lett volna a zenekar neve, de ez nem tetszett Kispál Andrásnak, így lett Kispál és a Borz, ami lássuk be elég egy hülye név, de még is fogalom lett!

.,.,.,.,.,.,.,.,.,."...ha ez a vég..."
.,.,.,.,.,"...végül is, mindegy is..."
.,.,.,.,.,.,.,.,.,."...a végén mindenki összeáll egy képpé..."
.,.,.,"...igyekezz az égbolt zár..."
.,.,.,.,..,.,.,.,.,"...ha az életben nincs már több móka..."


De akár az is mondhatnám, hogy "...Jutka átúszott a folyón..."

65. szín: Babamasszázs

Mivel az esti fektetésekkel elég nehezen boldogultunk az utóbbi időben - Eriket több órán át nem lehetett megnyugtatni, és volt, hogy annyira sírt, hogy én is elsírtam magam, ráadásul a vacsoránkhoz is 10-11 körül kezdtünk csak neki - elgondolkoztunk azon, hogy be kellene vezetni valami "szertartást", ami megnyugtatja, és rendszert visz az estéinkbe. Az egyik kismama, akivel a diabéteszes vizsgálatokra jártunk mesélte, hogy ők masszírozzák a picit, és Máté nagyon élvezi, innen jött az ötlet, hogy ezt mi is elkezdhetnénk.
Így aztán szerdán kiolvastam a kis füzetet, amit még a kórházban kaptunk a masszázsról (le van benne írva, hogy milyen sorrendben, milyen testrészeket hogyan masszírozzunk), és este ki is próbáltuk. Hát Eriket így elsőre nem nagyon fogta meg, de nem adtuk fel. Csütörtökön igyekeztem memorizálni a lépéseket, hogy este ne kelljen a füzetből olvasni, és ez be is jött. Így, hogy tudtam végig Erikre figyelni, beszélni hozzá folyamatosan, ő is nagyon élvezte a dolgot. Olyan érzésem volt néha, hogy teljesen átadja magát a masszázsnak, nagyon jó volt látni a mosolygós pofikáját és hallgatni a boldog ááá-eeee-ööö hangokat.
Masszázs után fürdés, evés aztán a mumusunk, a fektetés jött. Szerencsére most ez is jobban ment, Erik sokkal nyugodtabb volt, bár azért így is majdnem este 10-ig eltartott, de lesz ez még jobb is! Fektetés közben is kipróbáltam egy ötletet, amit egy könyvben olvastam: mivel a babák a pocakban megszokták, hogy nem csak jobbra-balra ringatóznak, hanem fel-le is, szeretik, ha keringőznek velük. És úgy tűnik, ez is működik a kisfiunknál: így sokkal könnyebb volt megnyugtatni, nem is nagyon sírt ebben a 1,5-2 órában (kár, hogy Imi nem nagyon tud keringőzni, de itt van még egy ok, hogy megtanítsam :) ).
Ha vannak még tippjeitek az esti altatáshoz, írjátok meg!

A napjaink egyébként úgy tűnik, tényleg visszarázódnak a rendes kerékvágásba. Erik nagyon ügyesen kialakított magának egy napirendet, de legalábbis a mai napunk egészen hasonlít a tegnapira. Remélem, ez így is marad, és így egy kicsit talán jobban lehet tervezni a teendőinket is. Pedig tegnap még gyerekorvosnál és ultrahangos csípő-vizsgálaton is voltunk!

64. szín: Növekedési ugrás

Több gyerekneveléshez, csecsemőgondozáshoz kapcsolódó könyvben olvastam már, hogy a kisbabák nem egyenletesen nőnek, hanem vannak úgynevezett "növekedési ugrások", amikor hirtelen nagyobbat nőnek, mint addig. Ezek az időszakok jó esetben csak 2-3 napig tartanak, ezalatt pedig a picik nyűgösek, gyakran (legalább 2 óránként) esznek, szóval igénybe veszik az embert rendesen. Ilyenkor hirtelen nő meg a tej-kereslet, és a kínálati oldalnak időbe telik alkalmazkodni, ezért a nyűgösködés és a gyakori evés. Hát úgy tűnik, Erik túl van az első ilyen ugráson - de legalábbis remélem, hogy túl van rajta, mert az utóbbi 2 napban szinte egész nap csak evett és sírt, ha pedig valamelyikben kifáradt, akkor aludt egy keveset. A mai nap már szebben sikerült, szépen tartotta magától kb. a 3 órákat két evés között, csak este durvult el egy kicsit a helyzet. Visszatértek a 2 óránkénti evések, sőt, most az utolsó két nagy evés között csak egy óra telt el, és nagyon nehéz volt álomba ringatni. Mire sikerült, Imi is elaludt, most ott alszanak ketten a szobában :)

A növekedés szemmel látható, és a karizmaimban is érzem. Erik most már sokat "beszélget" velünk, mosolyog, a szemünkbe néz, követi a színesebb tárgyakat, szóval növekszik, fejlődik. A súlyát is megmértük ma, szerintem ez volt az utolsó itthoni mérlegelés, mert a konyhai mérlegünk csak 5 kg-ig mér, ma 4850 g körüli értéket mutatott. :-o

Egyébként ma voltunk kontroll vérvételen a terhességi diabétesz miatt (újból a cukros lötyis vizsgálat phíííí...), majd beszámolok az eredményről. :)