51. szín: Fejlődés

Erik szépen fejlődik :) és gyarapodik, 8 naposan elérte a születési súlyát. Ma 11 napos, furcsa, hogy még csak napokban lehet számolni az életkorát. De ennek ellenére ma már a hátáról hasra fordult, teljesen egyedül!
Mi is lassan hozzászokunk a feladatokhoz, bár ma majdnem elfelejtettük megfürdetni :), de fél 9-kor végül sikerült és már nem is sírt közben. Folyt. köv...

Ötvenedik szín: Az én szememmel ilyen volt...

Nem tudom, Imi mit írt a szülésről, mert addig, amíg én nem írtam meg a saját beszámolómat, nem akartam elolvasni az övét. Bennem inkább csak pillanatfelvételek, érzések maradtak meg, nem tudom moziszerűen visszaidézni azt a 22 órát.

Csütörtök hajnalban, amikor elkezdett csorogni a magzatvíz, még nem voltam benne biztos, hogy ez az, aminek látszik. Aztán ahogy megbizonyosodtunk róla, hogy igen, ez az, akkor nagyon nyugodt lettem. Örültem, hogy megyünk szülni - születni.

A napomat nagyrészt a vajúdóban töltöttem. Ezt korábban nagyon nem szerettem volna, de végülis nem volt annyira rossz, mint gondoltam. Imi nagyon hiányzott, de jó volt látni, hogy a többi kismama jön, aztán megy a szülőszobára. Akkor vágytam rá, hogy nekem is "rendes" méhösszehúzódásaim, fájásaim legyenek.

Késő délután Gabi, a szülésznőm megmasszírozott. Emlékszem az illóolaj illatára és hogy teljesen ellazított, mintha nem is szülnék, pedig éppen ez volt az, amitől úgy érzem, jobban beindult a folyamat.

Imi végre bejöhetett, nagyon jól esett végre átölelni és rátámaszkodni a fájások közben. Úgy emlékszem, az, hogy milyen helyzetben vagyok, teljesen ösztönösen jött, Imi pedig segített a "megvalósításban". Kettesben maradhattunk a szülőszobán, nagyon meghitt volt. Volt egy időszak, amikor nagyon elálmosodtam, két méhösszehúzódás között még aludtam is pár percet. Akkor arra gondoltam, jól esne szundítani egy nagyot, és utána folytatni innen.

Kaptam antibiotikumot, amitől olajfesték szagot éreztem. Eszembe juttatta nagypapám kamráját, a festékes dobozokat sötétzöld festékkel.

Nem emlékszem már, hogyan jutottunk át az alternatívból a "rendes" szülőszobára, annyira kizártam már addigra a külvilágot, de egyszer csak ott voltunk. Innentől mintha végig csukva lett volna a szemem, csak éreztem, hogy Imi ott van mellettem, de hogy a doki vagy Gabi mikor jöttek-mentek, nem tudom. Az időérzékem is teljesen elveszítettem - most úgy tűnik, nagyon gyorsan történtek a dolgok, de emlékszem, akkor úgy éreztem, a végtelenségig tart.

Nagyon elfáradtam a fájások közben, a végén már majdnem sírtam, úgyhogy megváltás volt, amikor Gabi mondta, hogy ha fáradt vagyok, feküdjek a szülőágyra. Akkor én egyáltalán nem gondoltam, hogy már közel van a vége, de mintha innen egyből már a kitolás jött volna.

Az első kitolási fájásra emlékszem, katasztrofálisan sikerült - akkor azt hittem, nem fogom tudni megcsinálni. Aztán emlékszem a doki arcára, hogy kéri, figyeljek rá, és magyarázza, mit kell csinálnom. Éreztem, hogy Imi keze a térdemen, az övén az enyém, segített tartani a lábam, igyekeztem összeszedni magam... és elindult. Éreztem, hogy jön kifelé a kicsi buksija - egyszer Gabi szólt, hogy már meg is simogathatom, alig hittem, hogy már ilyen közel vagyunk. Ha visszagondolok, már akkor is a kis selymes haját éreztem, amit most is sokszor megsimogatok.

Ezután nem sokkal meg is született, odatették a pocakomra, a kezemmel éreztem, hogy a köldökzsinór még kicsit pulzál, és mást nem is tudtam csinálni, mint gyönyörködni a magzatmázas kis buksijában, becézgetni, simogatni a pihe-puha, "tejszínhabos" bőrét. A hosszú ujjacskáival már akkor "varázsolt", és a szemét is kinyitotta, rám nézett - ez az, amit soha nem fogok elfelejteni.

Negyvenkilencedik szín: Első nap itthon

Ma végre hazajött Zsuzsi és Erik :), jó így együtt. A program nem bonyolult alvás-evés, alvás-evés. Erik mindent nagyon ügyesen csinál, most épp az alvásnál tart. Én is lassan csatlakozom hozzájuk, csak gondoltam még gyorsan felrakok pár képet. Íme:

Már csak fél nap!

Holnap dél körül, ha minden jól megy mostmár tényleg hazajönnek Zsuzsiék :) És akkor lesz majd kép is Erikről, meg új bejegyzés Zsuzsitól!

Negyvennyolcadik szín: Szülés, születés

2010. június 17., csütörtök

0:09 Azon gondolkozom le kellene feküdni, hátha korán kell kelni, minden jel arra utal, hogy Erik hamarosan megszületik.

3:00 Zsuzsi kelt, azt hiszi folyik a magzatvíz, de nem biztos benne. Na akkor én is felkelek, mint „szakértő”, utána járunk a dolgoknak. Gondolkozunk felhívjuk-e Gabit – a szülésznőt – , de inkább még várunk. Valami mintha szivárogna, ha nem pisi, és nem az, akkor más nem lehet. Még teszteljük két bugyin, a másodiknál megszületik a diagnózis: ez bizony a magzatvíz.

3:30 Zsuzsi felhívja Gabit, közli vele az eseményeket. Megnyugtat minket, hogy nagyon még nem kell rohanni, de azért menjünk be a kórházba. Lassan kezdem elhinni, hogy ma tényleg megszületik Erik, a fiam. A csomag nagyjából össze van állítva, de még kell egy-két dolog. Elővesszük a listát és bepakoljuk a maradékot: fogkefe, tusfürdő, papucs, gátmasszázs olaj, stb. Négy óra előtt néhány perccel még eszünk egy kis reggelit – kenyér, sonka, paradicsom, kefír –, én nem tudom megenni, valahogy most nem tudok enni, bár az előbb még éhes voltam. Még gyorsan lezuhanyozom, felöltözünk és indulás. Elsétálunk az autóhoz, kellemes hajnali idő van. Mindketten nagyon nyugodtak vagyunk.

4:18 Indulunk az autóval, forgalom semmi, lassan virrad.

4:22 Már meg is érkeztünk a kórházhoz – 4 perc –, nem azért mert olyan gyorsan mentem volna, hanem ilyen közel van. Az üzemanyag jelző elkezd világítani. Bemegyünk a kórházba a portás fel se néz úgy köszön, biztos már megszokta, hajnalban jönnek a kismamák. Felérünk a lifttel, egy fiú ül a szülészet előtt.

4:30 Elbúcsúzom Zsuzsitól, én még nem maradhatok ott. Majd hív, ha felgyorsulnak az események. Pár szót váltok a várakozó apukával, minden jót kívánunk egymásnak, majd elindulok haza.

4:45 Itthon téblábolok, aludni persze már nincs kedvem. Nem tudom mit csinálnék, ha nem lehetnék bent a szülésnél, de szerencsére bent leszek. Kicsit elsírom magam, sok az érzelem.

5:00 Befejezem a reggelim és iszom egy kávét.

5:27 Pisti – a teknős – elkezd kimászni a kőre az akváriumban, mint minden reggel. Mit se törődve az eseményekkel.

9:00 Visszamentem Zsuzsihoz, hogy megnézzem mi van vele. Én nem mehettem be, de ő kijött beszélgetni. Miközben beszélgetünk 3 perces fájásai vannak, de nem túl erősek.

10:13 Újra itthon, nehéz ilyenkor mással foglalkozni. Várom, hogy mikor mehetek.

13:02 Délben megint beugrottam Zsuzsihoz, már 30-50 másodperces fájásai voltak elég rendszeresen. Úgyhogy nem is tudott sokat velem lenni. De azért nagyon jó volt látni.

13:19 Zsuzsi ül a zuhany alatt én mag a kanapén. Gabi nemsokára bemegy hozzá és akkor engem is hívnak, hogy mikor mehetek.

14:13 Várok, közben Argentina 2:0-ra vezet, de mennék már!

15:30 Újra meglátogatom Zsuzsit, de még nem szülünk.

16:00 Bent vagyok a kórházban, már erősebbek a fájások, de még mindig nem eléggé.

19:49 Vége a hiradónak is még mindig várok.

19:51 Indulás. Végre hívott Zsuzsi mehetek be, úgy néz ki indul a szülés.

20:30 Átöltözöm a zsilipruhámba, amit erre az alakalomra kellett venni és megyek Zsuzsihoz az alternatív szülőszobába, szerencsére pont szabad volt, így lehetünk itt. Hogy mitől alternatív? Csak attól, hogy nem kell kötelező jelleggel egy ágyon feküdni, hanem lehet ülni, állni, guggolni, zuhanyozni. Olyan, mint egy normál szoba. Ezek szerint a normális alternatív, hát én nem tudom…

22-23 óra Egyre erősödnek Zsuzsi fájásai, kb 3 percenként. Gabi szerint minden fájással közelebb kerülünk a célhoz. Így talán nem olyan nehéz elviselni. Úgy tűnik a masszázs csodákra képes még szülés közben is. Mikor Gabi masszírozza Zsuzsit én csak ülök és nézek. Gyengéden, odaadóan és szeretettel ér hozzá, nagyon megható, hogy két majdnem idegen ember ilyen összhangban tud lenni. Örülök, hogy így is lehet felkészülni a szülésre.

0:00 Átmegyünk a másik szülőszobába, mert az NST-vel meg kell nézni a méhtevékenységet és Erik szívhangját.

Kicsit 1 óra előtt, már látni Erik fejét, de még nem tud kibújni. Zsuzsi meg is érinti, úgy látom ez nagy erőt ad neki a további fájdalmak elviseléséhez.

1:05 Erik megszületik, oda rakják Zsuzsi hasára és betakarják, óvatosan fél szemmel kukucskál ki az „újvilágra”, oda rakom a kezem és megkapaszkodik az ujjamba. Zsuzsi akinek az előbb még óriási fájdalmai voltak, már mintha mi sem történt volna becézgeti a kisfiát. Én meg csak némán állok és képtelen vagyok megszólalni, csak sírni tudnék, de azt nagyon. Nem tudom a nők honnan tudnak ilyen lelki és fizikai erőtartalékokat mozgósítani. Sajnos képtelen vagyok megfogalmazni azt, ami itt történt, csak érezni tudom.

1:10 Jön a csecsemős nővér és megvizsgálja Eriket, megméri, lemossa, bepelenkázza, kitisztítja a légutakat. Mivel nem megfelelő a légzése elviszi egy melegedő inkubátor féleségbe. Csak ketten maradunk Zsuzsival, sajnáljuk, hogy nem lehetünk együtt vele, pedig arra számítottunk, hogy hármasban töltjük az első két órát.

3:30 Indulás haza, csaknem 24 óra telt el. Direkt gyalog jöttem, gondoltam jó lesz hazafelé sétálni, jó is. Bár az eső esik, esernyőm nincs, de ez nem nagyon zavar. Próbálom megérteni mi történt…

4:02 Hazaérkezem, üres a lakás csend van. Megvacsorázom vagy reggelizem nem is tudom. Remélem, hogy hamarosan együtt lesz Zsuzsi és Erik. Én is kifáradtam, gyorsan elalszom.

2010. június 18., péntek lett az első fiam születésnapja.

Negyvenhetedik szín: Képek, szavak.

Sajnos túl sok időm nem volt mászkálni, de egy-két képet sikerült csinálnom a Dunáról. Jó lett volna leutazni az elárasztott területekre is segíteni, fotózni, de ezt most az ismert körülmények miatt nem lehetett. Talán majd Erikkel együtt, egyszer.
Otthon a régi cuccaim selejtezése közben megtaláltam azokat az idézeteket, amiket még huszonegynéhány éves koromban írogattam ki versekből, drámákból, regényekből.

Egy aktuális: Flaubert - Bovaryné, akkor megtetszett, nem véletlenül :)

"Az, hogy élet fogan tőle, mindennél boldogabbá tette. Most aztán megvolt mindene. Ismerte az emberi létet egész teljességében, s derűsen és két könyökkel telepedett az élet asztalához."

Negyvenhatodik szín: ...kezdődik, kezdődik!

Már régóta akartam új bejegyzést írni és majd meg is írom, írjuk őket, de a mai nap csak annyit mondhatok, hogy kezdődik! 4 évig kellett várni, de újra itt a VB :)
Már egy óra sincs hátra, addig egy kis kedvcsináló :))))

Negyvenötödik szín (Baba elvitelre)

Az utóbbi két hétben egy másik bloggal is akadt dolgunk. Mint azt gondolom mindannyian tudjátok, Imi indult a Vodafone pályázatán. Ha sikerül, egy évig az Ölbebaba Egyesületnek dolgozhat. A pályázatot blog formájában nyújtotta be, amin dolgoznunk kellett. Közben Imi megismerkedett az Egyesület vezetőségével és aktív tagjaival, akik egytől egyig lelkes kismamák - azért is kellene nekik a segítség, hogy legyen az Egyesület életében egy stabil pont, aki a sok csacsogó anyukát mederben tartja. :) Azt hiszem, kevés férfi van, aki alkalmas lehet erre a feladatra, de Imi ilyen, és ez jó. Ezt (is) szeretem benne. :)

Mindeközben én elkezdtem járni most már NST-re is (ez egy olyan vizsgálat, ahol a méhtevékenységet, a pici szívverését és mozgását figyelik párhuzamosan), málnalevél teát iszom minden nap és homeopátiás bogyókat szedek - mindez már az aktív készülődés része, merthogy már kevesebb, mint 3 hét van a becsült időpontig. Hú, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan eljutunk eddig! Már érzem néha, hogy megkeményedik az egész hasam - kezd felkészülni a feladatra. A vásárlásokkal is nagyjából készen vagyunk, még egy-két, nem túl fontos apróság hiányzik, de már ott áll a táska a sarokban, arra várva, mikor indulunk a kórházba. A lelki felkészülés az egyetlen, amivel nem tudom pontosan, hogy állunk, ez akkor derül majd ki, amikor élesedik a helyzet. De valahogy úgy érzem, ezzel sem lesznek gondok - sem a szüléssel, sem a szülőséggel, egyikünk részéről sem. :)