116. szín: Geréb Ágnes

Én nem ismerem Geréb Ágnest, de bízom benne és bízom azokban akik ismerik és nem bízom azokban akik elítélték. Örülök, hogy vannak változások a születés körül, de nagyon szomorú, hogy börtönbe kell mennie, hogy végre odafigyeljenek a szülés/születés fontosságára. Bár lehet, hogy még ez is kevés. Egy hete ítélték el, és egy napig volt hír! Ellentétben sok más "fontos" hírrel. Másnap ezt olvastam a könyvemben (Büky Dorottya-Feldmár András: A barna tehén fia).

Fontos feladata éppen a pszichológiának volna Magyarországon. Meg kell fogalmazni és érvényesíteni a prenatális és perinatális pszichológia korszerű alapvetéseit, közkincsé kell tenni az ezzel kapcsolatos tudást. Nem is teljesen veszélytelen ez a feladat, hiszen e pillanatban is büntetőeljárások sorozata van folyamatban Geréb Ágnes bába ellen, aki semmi egyebet nem mond, csak azt, hogy a nő kompetens, a magzat kompetens, a szülés nem orvosi kérdés. Geréb Ágnesnek igaza van. A szülés és a születés nem betegség, az élet egyik legfontosabb, legszemélyesebb, természetes eseménye, és amennyire csak lehet, a baba és a mama veszélyeztetése nélkül, ki kell hagyni belőle a műszereket, orvosokat, kórházakat. A haladás, a tudományos progresszió ebben az ügyben nem az, hogy Geréb Ágnest lecsukják, és az anyákat megfélemlítik. A haladás az lesz, ha (ahogyan Európában szinte mindenhol) biztosítja az egészségügy a szülő nő lakása vagy a szülőotthon előtt a speciálisan felszerelt mentőautót, hogy ha komplikáció merül fel, és a szülés valóban orvosi kérdéssé válik ( természetes szüléseknél egyébként jóval ritkábban, mint mesterséges, kórházi körülmények között, oxitocin adása és epidurálás stb. közben), azonnal be lehessen avatkozni. De a lényeg az, hogy amikor nincsen komplikáció, akkor feleslegesen ne avatkozzon be senki, mert az trauma az anyának is, gyereknek is. A pszichológusoknak a saját tudásuk iránti tiszteletből, szakmai-etikai kötelességből kellene fellépniük és kiállniuk Geréb Ágnes mellett ebben a kérdésben. De fel kellene lépniük a nőknek is egymás iránti szolidaritásból, és azért, mert nem normális, hogy a 21. században Magyarországon a nők természetes (ha úgy akarják otthon) szüléshez való jogát ilyen módon próbálja megkérdőjelezni bárki, egy olyan tudományos gyakorlat jegyében, amelyet időközben maga a tudomány felülírt. Itt volna az ideje, hogy kidugja a fejét a magyar feminizmus az egyetemi könyvtárakból, és körül kéne nézni, mit lehet tenni. Ha a pszichológusok és a feministák hallatnák a hangjukat az otthon szülés kérdésében, akkor talán a média is felébredne az önkéntes agyhalálból.
Az nem létezik, hogy Magyarországon Geréb Ágnes az egyetlen bátor ember.

Ja és örülök, hogy van egy gyerekem, aki a lehetőségekhez képest természetesen születhetett meg, mert bíztunk benne!

115. szín: "Varázsige"

"A képesség tudata, hogy a látással teremthetek és életben tarthatok valakit, normális esetben - ha az ember nem táltos és nem Ady Endre -, nagyjából ötéves korunkig van velünk. Egy egészen kicsi gyerek meg van győződve arról, hogy amikor az anyja kilép a tekintete köréből, akkor örökre el is tűnik. Nagyon rövid az az idő, ameddig képes fenntartani a varázslatot, az anyja létezésének a tudatát. Viszont hamar megtanulja, hogy ha felsír, ezzel újrateremtheti az anyját, aki ilyenkor - jó esetben - azonnal megjelenik a képben. A sírás tehát az első varázsigénk. Fokozatosan jövünk tisztába azzal, hogy az illető létezik akkor is, amikor mi nem látjuk a saját két szemünkkel." (Feldmár András, A barna tehén fia)

A "varázsige" az fontos dolog, arra már érdemes odafigyelni! Mi nagyon figyelünk rá, és Ti?

114. szín: Március 15.

Békés, napos, ünnepies Március 15-énk volt tegnap. Nem történt semmi különös és épp ez volt a jó. Zászló felvonás, Nemzeti Múzeum, Budai Vár, megemlékezések, programok, emberek, kokárdák. Mi a Budai Várban voltunk délután Erikkel. Bementünk a Nemzeti Galériába is körülnézni, sajnos ott nem időztünk sokáig, mert Erik művészet iránti érdeklődésénél erősebb volt az éhsége, így kerestünk egy szép napos padot "uzsonnázni" :). Jól éreztük magunkat.
Hogy volt egy tüntetés is a sajtószabadság érdekében, azt csak az esti híradóban láttuk. Szerintem egy kicsit az események elé megyünk ezekkel az aggodalmakkal. Ha tényleg veszélyben lesz a sajtó vagy bármilyen szabadságunk, akkor én is ki fogok menni tüntetni. De egyelőre ettől nem tartok. Épp az ellenkezője tűnt fel, hogy végre nincsenek rohamrendőrök és kordonok. Szabadon lehet ünnepelni!

113. szín: Itt a tavasz!

Végre itt a tavasz! Én már nagyon vártam, és Erik is sokkal jobban élvezi a sétákat ilyen szép időben. Mondjuk szegénykémnek az utóbbi napokban eléggé fájt a foga, de azért úgy tűnik, a sétákat így is szereti. Egyébként az 5. foga már kint van (jobb felső kettes), és úgy sejtem, a hatodikkal kínlódik, de az is lehet, hogy több is jön most egyszerre, mert tényleg nagyon nyűgös volt.
A héten "kisöcsém" is meglátogatott minket, és akkor jöttem rá, hogy mióta legutóbb arról írtunk, miket is csinál Erik (most megnéztem, február 22. óta), sok újdonságot is produkál. Mászva már teljesen profin közlekedik, ha kimegyünk a fürdőbe vagy átmegyünk a hálószobába, csak úgy csattog a kis tenyerével utánunk. Ha látótávolságon belül vagyunk, minden alkalmat kihasznál arra, hogy álldogálhasson. Felkapaszkodik a kanapéra, szekrényre, asztalra, székekre, a fürdőkádra, mosógépre, WC-re (!), szóval tényleg mindenre, ami "keze ügyébe kerül". A porszívó még mindig nagy kedvenc, de a fiókok, szekrények is egyre jobban érdeklik. Szekrények közül leginkább a mosogató alatti, ahol a kuka van. Teregetés közben már nem éri be a piros lavórból történő kipakolással: felkapaszkodik a szárítóra és rángatja lefelé a ruhákat, pelusokat, csipeszeket. Most már egészen stabilan ül, két sarka között, és néha az egyik lábát is kinyújtja előre. Nagyon édes, amikor belemerül egy játékába, és lehajtott fejjel ücsörög, úgy játszik vele.
Már megtanulta, hogy van egy-két dolog, amihez nem lehet nyúlni. Ilyenek a DVD lejátszó és a virágok (kíváncsi vagyok, mennyi ideig tartja tiszteletben ezeket a tiltott zónákat). Sőt, ő is szól, ha valamit nem akar: evés közben heves fejcsóválással jelzi, ha nem kér többet a gyümölcsből/ főzelékből. Ilyenkor általában elkezdi szopizni az ujját, ezzel teszi egyértelművé, hogy most akkor jöhet a tejci!
Az idegenektől eléggé meg tud ijedni, mondjuk ez már vagy 1-2 hónapja így van. A héten viszont nagyon meglepett. Egyrészt nem ijedt meg Ábeltől, aki visítva ujjongott, majd nagyon gyorsan mászva megindult felé, amikor meglátta, másrészt Móninak, Ábel anyukájának adott egy puszit. Igen, már puszit is szokott adni. :) Igaz, a szánkat úgy kell elkapni előle, jó nyálas és néha még a fogát is használja, de egyértelműen azt kommunikálja vele, hogy szeret. Nagyon édes! Nekem és Iminek is szokott adni, és most már Móni is kapott egyszer. :)
Végül az evésről annyit tudok mondani, hogy azért nagyrészt még most is anyatejen él. Volt időszak, amikor kicsit el is keseredtem, mert a nagy gonddal elkészített gyümölcsből és főzelékből csak néhány kanálnyi csúszott le, de az utóbbi pár napban egész sokat evett (mármint magához képest sokat).
Hát, ezek vannak. És tavasz van, süt a nap, langyos szél fújdogált ma! :)))))

112. szín: Meghalt Dr. Ranschburg Jenő...

...kommentár helyett nézzétek meg ezt a videót:

111. szín: Boldog Nőnapot!

Imi nőnap alkalmából nagyon kedves meglepetést eszelt ki nekem. Sokáig dolgozott, ezért amikor hazaért, én már Eriket altattam a hálószobában. Mire kijöttem, Imi mindenfelé kis csokiszíveket rejtett el - egy egész doboznyit. Találtam párat a dohányzóasztalon, a konyhaasztalon, a fürdőszobában, a konyhapulton és a hűtőben is. :) Nagy öröm ez egy csokifüggő nőnek!

A fotó már több, mint egy éve készült - az esküvői csokromról.