Az új évet a századik bejegyzésünkkel és egy kis meglepetéssel fogjuk ünnepelni. Elsején Zsófi barátnőmékhez megyünk, ahol 8 gyerek mellett próbálunk majd kicsit beszélgetni a csajokkal és pasijaikkal. Ja, és lesz még ott egy pocaklakó is, de az is lehet, hogy kettő, ezeknél a csajoknál nem lehet tudni... Ha ott készülnek képek, talán fény derül majd a meglepetésre is. :)
Erik szombaton lett fél éves. Azzal ünnepeltünk, hogy az ágyból néztem, hogy fireg-forog kisfiam. Azért az ágyból, mert elkapott valami kórság, és szombaton harmat gyengének éreztem magam, ezért Imi rám parancsolt, hogy maradjak csak ágyban. Nade a lényeg nem is itt van, hanem ott, hogy Erik forog. Most már egészen rutinosan lendíti magát hol a hasáról a hátára, hol meg vissza. Kedden vittük a fél éves vizsgálatra orvoshoz, akkor ez még nem volt ennyire magától értetődő, ezért a doktornő adott is beutalót neurológiai vizsgálatra. Pénteken a neurológus megállapította, hogy semmi gond, mert egyrészt nem "kóros" a lemaradás, másrészt semmi kórosat nem talált, ami okozhatná ezt. A babák egyébként általában 6 hónapos korukra duplázzák meg a súlyukat. Erik ezt már 3-4 hónapos korára teljesítette, mostanra pedig a 3 kg-os induló értéket 8,1 kg-ra sikerült feltornászni. Azazhogy tornászni éppenséggel nem (hehe), és a neurológus szerint éppen ez a gyors növekedés lehet az oka annak, hogy lassabban indul a mozgásfejlődés. De mit beszélek itt lassúságról, napról napra produkál valami újat mostanában: ma például majdnem teljesen felhúzta magát négykézlábra, és így igyekezett előrébb jutni. Nemsokára mászni fog? Kíváncsi vagyok, és ha azt a kíváncsiságot veszem alapul, ami őt hajtja ezekben a tornamutatványokban, akkor már nem kell sokat várnunk, és szaladgálhatunk utána naphosszat. :)
Azaz a világszerte ismertebb nevén: Martin Munkácsi. Az egyik leghíresebb magyar származású fényképészről nyílt kiállítás a Ludwig Múzeumban, a MÜPÁban. Aki szeretné, január 9-ig még megnézheti a 250 fotót. Ez az első átfogó kiállítás Munkácsi életművéről Magyarországon. Először Németországban, aztán Amerikában lett ismert fényképész, így a képei nagy része is külföldi gyűjteményekben, múzeumokban van.
Erik kúszni próbál. Egyelőre elég frusztrált az egész művelettől, ezért még gyakran fel kell vennem közben, hogy egy kicsit megnyugtassam és erőt gyűjtsön a következő próbálkozáshoz. Úgy csinálja, hogy a fejét belefúrja a padlóba, a hátát begörbíti, így megemeli a popsiját és a lábait is maga alá igyekszik húzni. Ezzel néha sikerül egy kicsit előre mennie, de van, hogy hátra araszol, vagy oldalra. Van még mit tökéletesíteni a technikán. :) Mindenesetre a "fejemetaföldbefúrom" mozgás miatt Imi elnevezte őt Kisvakondnak.
Hétfőn a MÜPÁban voltunk, babakoncerten Judittal és Mátéval, kb. havonta 2 alkalommal szerveznek ilyet és a lényeg, hogy a rövid, fél órás koncertet a babák egy óriási játszószőnyegről hallgathatják végig. Utána pedig meg is fogdoshatják a hangszereket - de Eriket nem vittem a közelükbe: gondolom, egyből a szájába vette volna őket, mint minden mást, amit meg akar ismerni. A MÜPA is nagyon tetszett neki, csak bámulta a nagy ablakokat, lámpákat, az épületet meg a sok babát is a koncerten. Erikhez képest Máté egész picinek tűnt, bár majdnem egy héttel idősebb nála, mégis egy kilóval és jó pár centivel kisebb.
Egy ideje már a forgolódás a téma Eriknél. A sztori ott kezdődik, hogy mivel nem nagyon szeretett hason lenni, én nem erőltettem, így aztán az átlagnál később kezdte el "kinyomni" és jól érezni magát hason. De november eleje óta már ez is egyre jobban megy, és egyre több jel utalt arra, hogy nincs messze már a megfordulás sem. Tegnap végül megtört a jég. Annyira meg akarta fogni Imi kávés csészéjét, hogy nem bírta magát visszafogni és átfordult a hasára. Ezt a műveletet ma legalább ötször megismételte, szóval most már biztosan meg is tanulta a mozdulatsort. Vicces, mert nem a lábát lendíti, és lendületből fordul át (ahogy azt két hete majdnem megcsinálta), hanem erőből csinálja, és a fejét-vállát a padló felé nyomva "húzza át" a súlypontját úgy, hogy végül hason landoljon.
Egy pár könyvet szeretnénk ajánlani Nektek, amiket most olvasunk. Először jöjjenek a "normál" könyvek és a végén a babás-gyereknevelős-könyvek.
Tudom, hogy a fogtündér akkor jön, amikor kiesik a fogunk, de talán van valami köze ahhoz is, amikor kinő egy újabb fogacska. Legalábbis Eriket biztosan meglegyintette egy tündérszárny, mert az utóbbi napok nyűgössége után ma végre volt egy nyugodtabb napja, és az alsó ínyén érezhető már egy kis fogacska éle.
Immár elég bölcs Ő,
Na nem arról van szó, hogy Erik már óvodába menne :), hanem arról, hogy segítsünk, olyan gyerekeknek, akik nem biztos, hogy járhatnak majd óvodába.
Egy kis múltidézés, végre előhívattam azt a filmemet, amit még Erik születése után fotóztam, illetve kb. 2 hónappal ezelőtt.
A napokban majd leülök egyszer nappal és írok egy rendes bejegyzést, de addig is, hogy legyen mit olvasnotok itt egy mondóka Varró Dánieltől, amiből megtudhattok ezt-azt Erik mindennapjaiból is :)
Csapataim ismét három győzelemmel örvendeztettek meg a hétvégén! A Lazio már 4 ponttal vezeti a bajnokságot és jövőhéten jön a római derbi!Szolgálati közlemény Imitől:
"Ma a Fradi és az Arsenal is továbbjutott a kupákban, és a Lazio vezeti az olasz bajnokságot, és továbbjutott az olasz kupában."
Kiegészítő információ: ez Imi három kedvenc csapata
Még amikor Erik a pocakomban volt, egy időben sokan kérdeztétek, mit csinálok egész nap itthon. Gondoltam, most is leírom, hogyan telnek a napjaink. Ami a legviccesebb, hogy a hétköznapok és a hétvégék most nem attól mások, hogy korán kell-e kelni vagy lehet aludni sokáig (szerencsére Erik minden nap fél 9 körül ébred csak). A legnagyobb különbség számomra abban van, hogy Imi mennyi időt tud velünk tölteni, és hogy milyen messze merészkedünk a "bázistól". Most szombaton például fodrásznál voltunk (igen, végre rendbe tetettem a hajam!), aztán meglátogattuk Nagyapát (Imi nagypapáját) a kórházban. Vasárnap elmentünk az Ikeába és a Kikába körülnézni. Olyan kiságyat kerestünk, amit hozzá lehet illeszteni a mi ágyunkhoz - talán sikerült megtalálni, amire szükségünk van, majd egy másik bejegyzésben egyszer beszámolunk erről is.
"Az utóbbi időben egyre jobban megismerem Apát is. Nem tudom, szívesen aludt-e velem a kezdet kezdetén. Ő olyan nagy, én meg egész apró vagyok. Mindketten tartottunk egymástól egy kicsit. Azonkívül pár hónapja még elég nagy zajt csaptam éjszakánként. Egyszer Apa még azt is mondta Anyának, hogy ideje lenne átvinni engem abba az iszonyatos kiságyba. Én igazán szeretek Apával aludni, és most már ő is szeret velem aludni. Napközben alig látom. Nagyon sokat dolgozik. Éjjel meg úgy élvezem, ha vele lehetek! Együtt alszunk Apával, és ez mindkettőnknek nagyon jó.
"Anya barátai állandóan könyveket hoznak, ezekből megtudhatja, hogy nem kell mindig ölbe vennie, ha sírok. Ijesztően hangzó szavakat használnak, olyanokat, mint a manipuláció. Anya csak nevet ilyenkor, és annyit felel, hogy nem a könyvekre hallgat, hanem rám. És én ennek nagyon örülök. Egyre jobb és jobb anya lesz. Együtt alszunk, bízunk egymásban, és ez így jó.
"Egyre nagyobbra növök. A növekedéshez sok energia kell, ezért többet is eszem. Nagyon jó, hogy Anya egész éjjel itt van mellettem, mert nagy szükségem van a finom tejecskére. Éjjel még jobban ízlik, talán mert ilyenkor Anya is pihen. Sokszor csak azért ébredek fel, hogy körülnézzek, minden rendben van-e. Aztán egy kis szopi, de ez senkit sem zavar. Gyorsan növök, mert nem vesztegetem az energiámat szorongásra. Egyébként is túl kicsi vagyok a szorongáshoz. De úgysem kell aggódnom, mert együtt alszunk Anyával, és minden rendben van körülöttem.
Tegnap és ma a III. Nemzetközi Babahordozó Héten (NBH) jártunk, a Kesztyűgyárban. Tegnap nem volt olyan izgalmas, csak keveset voltunk ott, de ma sokmindent csináltunk. Beszélgettünk egy szoptatási tanácsadóval arról, hogyan lehetünk minél mobilisabbak Erikkel, aztán egy hordozási tanácsadó mutatott egy csípőre kötési módot, ami jó átmenet lehet a háti hordozás felé. Eriknek tetszett az oldalamon utazás, mert így könnyebben tudott nézelődni, mint velem szemben (egy idő után most is bealudt a kendőben). Volt tombola, amin nyertünk egy irha-csizmácskát. Ennek nagyon örülök, mert pont ilyet akartam venni, de kicsit nagy, remélem, be lehet majd cserélni kisebbre. Ehhez kapcsolódik egy kérésem is: kedves anyuka olvasók, megírjátok nekem, hogy 9-10 hónapos koráig mekkorára nőhet Erik lába? Most azt hiszem, 16-18-as méret körül van.
"Egyszer volt hol nem volt, volt egy kisbaba, aki együtt aludt a mamájával.
Túl vagyunk a 3. választáson is! Most egy pár évig pihenhetünk, mármint mi választók, a kormány már kevésbé.
játékok
figyelem
óvatos ismerkedés Ábellel
Anyával még biztonságosabb
na végre...
Mostanában ritkán írunk bejegyzéseket, így van pár új képünk, amiket most közzé teszünk! Azaz kicsit később, mert most el kell mennem moziba :), megnézni a Tőzsdecápák folytatását.
Az utóbbi napokat elég aktívan töltöttük, és ez nem lesz másként a következő két hétben sem. Szerdán a MÜPÁban jártunk, Ringató foglalkozáson. Ez nekem annyira nem tetszett, azt hiszem, Erik még kicsi ahhoz, hogy ezt élvezze, ráadásul elég sok gyerek (és hozzá tartozó anyuka) volt ott, nagy volt a hangzavar, és nem nagyon hallottam Eriket, ami furcsa volt, valahogy úgy éreztem, hogy nem tudom eléggé érzékelni, hogy hogyan érzi magát. Utána a Kopaszi gáthoz mentünk, hogy egy kicsit szabadban is legyünk. Mindezt Judittal és Mátéval (fotó most sem készült).
Nem bírom ki, hogy ne írjam le a heti méreckedésünk eredményét. Erik 6110 g és 62,5 cm. Ezekhez az értékekhez a babáknál a "percentilist" is meg szokták adni, ami azt jelzi, hogy 100 babát sorba állítva hányadik helyre passzol be a picike. Erik súlya tekintetében ez az érték >50, azaz 100, 3 hónapos babából kicsit több, mint 50 kisebb súlyú nála. A hosszúságnál 75, azaz a "magasabb" babák közé tartozik, és a kettő összevetésével jön ki, hogy a testhosszra vetített súly esetében 25-50 között van, azaz nagyjából átlagos, esetleg az átlagnál kicsit vékonyabbnak mondható.
Ma Erikkel izgalmas programunk volt. Találkoztunk Judittal és Mátéval a Gellért-hegyen, és egész sok időt töltöttünk a szabadban. Juditot még a terhesség alatt ismertem meg, neki is terhességi diabétesze volt, együtt jártunk vérvételre, flowmetriára, dietetikushoz. Máté Judit kisfia, 6 nappal idősebb Eriknél, szóval nagyon kicsi a korkülönbség.
Veszekedtem a kisfiammal, Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta,
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.
Nem birtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem,
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek,
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszut állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyülöltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!...
És akkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj, - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.
Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz
1933
Már régóta meg akarom írni ezt a bejegyzést, csak olyan gyorsan telnek a napok :( De most hozzá kezdek, egy foci meccs szünetében :)
Jelentem, jól vagyunk, egyre jobban. Még akad egy-egy esti sírás, de egyre rövidebbek és egyre kevésbé keservesek. Ez jó nekünk is, de leginkább Eriknek. Napközben ő nagyon jól szokta érezni magát: ha ébren van, "beszélget" velünk, vagy a játékaival, sőt, mostanában elkezdte látszólag tudatosan ütögetni a csörgős játékokat. A lámpákat is nagyon szereti, ha meglát egyet, néha még hangot is ad örömének - leggyakrabban reggel szokta így köszönteni a hálószobai lámpát. A hátáról már elég gyakran igyekszik az oldalára fordulni, és ha nincs rajta az óriási moshatós pelus, ez sikerülni is szokott neki - néha még moshatós pelussal is. Úgy csinálja, hogy felemeli a lábát jó magasra, majdnem gyertyába, aztán lendít egyet a testén és máris oldalt fekszik. :) A hordozókendőben is elég sokat van, gyakran abban alszik el, és nagyon szereti. Néha az az érzésem, hogy amikor meglátja, megnyugszik, mert tudja: az következik, hogy magamra kötöm.
Mostanában többen is kérdezték tőlünk, hogy Erik átalussza-e az éjszakákat. Persze ez a téma sokkal fontosabb lenne nekünk, ha nem velünk aludna, mert akkor az éjszakai evések fárasztóak lennének.
Egy kis szünet után folytatjuk a blogot! Révfülöpön nyaraltunk egy hetet és ott nem nagyon neteztünk, ezért szünetelt a blogunk. Az idő már kicsit nyárvégi volt, így csak az első napon tudtuk Eriket a kertben fürdetni és amint látjátok a babamasszázs is ott volt, amit Erik még mindig nagyon élvez, ha épp nem éhes :). Voltunk vele a Balatonnál is, bele is lógattam a lábát, de az nem nagyon tetszett neki! Egyébként rohan az idő, Erik már elmúlt 2 hónapos és itt az ősz...
"...rajta leszek én is" gondolja Erik :), az előzővel viszont elmenet a Kispál :(. Tegnap voltam a Szigeten a búcsúkoncertjükön, nosztalgiázni :) Játszottak sok jó régi számot, meg pár jó újat is. Eszembe jutottak a régi helyszínek, borharapó a Podmaniczky utcában, 27 Ft-os kisfröccs! :), az Almássy téri szabadidőközpont, Petőfi Csarnok, decemberi hidegek, Jancsó filmek, meg sok minden egyéb, hallgatom "ha lefekszem a hóba" és tényleg kiráz a hideg :). Szóval jó volt! Ha van olyan zenekar, ami az én korosztályomnak meghatározó volt, akkor az a Kispál és a Borz. A legenda szerint Borz lett volna a zenekar neve, de ez nem tetszett Kispál Andrásnak, így lett Kispál és a Borz, ami lássuk be elég egy hülye név, de még is fogalom lett!
Mivel az esti fektetésekkel elég nehezen boldogultunk az utóbbi időben - Eriket több órán át nem lehetett megnyugtatni, és volt, hogy annyira sírt, hogy én is elsírtam magam, ráadásul a vacsoránkhoz is 10-11 körül kezdtünk csak neki - elgondolkoztunk azon, hogy be kellene vezetni valami "szertartást", ami megnyugtatja, és rendszert visz az estéinkbe. Az egyik kismama, akivel a diabéteszes vizsgálatokra jártunk mesélte, hogy ők masszírozzák a picit, és Máté nagyon élvezi, innen jött az ötlet, hogy ezt mi is elkezdhetnénk.
Több gyerekneveléshez, csecsemőgondozáshoz kapcsolódó könyvben olvastam már, hogy a kisbabák nem egyenletesen nőnek, hanem vannak úgynevezett "növekedési ugrások", amikor hirtelen nagyobbat nőnek, mint addig. Ezek az időszakok jó esetben csak 2-3 napig tartanak, ezalatt pedig a picik nyűgösek, gyakran (legalább 2 óránként) esznek, szóval igénybe veszik az embert rendesen. Ilyenkor hirtelen nő meg a tej-kereslet, és a kínálati oldalnak időbe telik alkalmazkodni, ezért a nyűgösködés és a gyakori evés. Hát úgy tűnik, Erik túl van az első ilyen ugráson - de legalábbis remélem, hogy túl van rajta, mert az utóbbi 2 napban szinte egész nap csak evett és sírt, ha pedig valamelyikben kifáradt, akkor aludt egy keveset. A mai nap már szebben sikerült, szépen tartotta magától kb. a 3 órákat két evés között, csak este durvult el egy kicsit a helyzet. Visszatértek a 2 óránkénti evések, sőt, most az utolsó két nagy evés között csak egy óra telt el, és nagyon nehéz volt álomba ringatni. Mire sikerült, Imi is elaludt, most ott alszanak ketten a szobában :)
Erik 6 hetes lett, nagyon gyorsan fejlődik. Már egész ügyesen tartja a fejét és így sokkal könnyebb mászkálni vele a hordozókendővel. Ma mérlegelés is volt 4,7 kg körül van :), úgyhogy lassan meg kell tanulnunk hátul hordozni.
Ez egy búcsúztató bejegyzés Pistinek (Zsuzsi teknősének), aki ma sajnos elpusztult :(, mikor este hazaértünk Kőszárhegyről holtan találtuk az akváriumában. Zsuzsi mondta, hogy írjuk meg a blogon is, mikor gondolkoztam mit írjak beugrott a Pop, csajok, stb... című film és én is csináltam egy ötös listát. Az öt legjobb dal, ami eszembe jutott a halálról.
Erik 3,5 hetes és elérte a 4 kg-ot :) Már egyre bátrabban kimozdulunk a lakásból. Hétvégén voltunk autózni és a hordozókendővel is sétálgatunk. A kendő kötés még mindig kicsit nehezen megy, de fejlődünk! Ami a lényeg, Erik élvezi és mindig jókat alszik benne, még ebben a melegben is.
Tegnap védőnőnél és gyerekorvosnál jártunk, és Erik meglepő eredményt produkált a "hivatalos" mérlegelésen: 3720 g! Éreztem én eddig is, hogy egyre nehezebb tartani, meg a konyhai digitális mérlegen láttuk is, hogy hízik a kisfickó, de hogy ennyire!?! Még mindig olyan kis formás gyerkőc, egyáltalán nem tűnik túl kereknek. Egyébként a doki néninél nagyon ügyes volt. Minden más gyerkőc sírt, hevesen tiltakozott, de ő békésen tűrte a tortúrát. A súlyán kívül megmérték a magasságát is (ez most 54 cm), és a doktor néni meghallgatta, megnyomkodta, tornáztatta rendesen. Erik annyira "laza" volt, hogy még le is pisilte a vizsgáló asztalt. Nagyon büszkék voltunk rá. :)
"A japán szamurájok hét lélegzetvétel alatt hozták meg döntéseiket. Ha ennyi idő alatt nem jutottak dűlőre, akkor félretették az ügyet és mással kezdtek foglalkozni, mivel úgy vélték, hogy vagy a feltételek, vagy ők maguk még nem értek meg a döntésre."
"A civilizáció azon a napon fog elkezdődni, amikor az, hogy az újszülött babák jól érezzék magukat, mindennél fontosabb lesz." mondta Wilhelm Reich osztrák-amerikai pszichiáter és pszichológus. Ő 1957-ben meghalt, hogy azóta elkezdődött-e a civilizáció azt döntse el mindenki maga. Hogy mi Zsuzsival mennyire végezzük jól a dolgunk, az majd biztosan kiderül pár év(tized) múlva. De igyekszünk :)
