283. szín: Havazás

 Végre itt az igazi tél, és a fiúkkal ki tudtuk próbálni a Karácsonyra kapott szánkót is. Már múlt pénteken is esett rendesen, erre ma jött még egy kis pótlás. Remélem, egy ideig még nem olvad el, és párszor még ki tudunk menni szánkózni. Ebben a hidegben a tűzifánk is gyorsan fogy, ha egész télen ilyen időnk lett volna, lehet, hogy idáig már simán elhasználtuk volna azt a mennyiséget, amennyit az egész szezonra beszereztünk. Pelletből így is kell még vásárolnunk, mert az éjszakai fűtéshez azért kell még.

Én ebben a hidegben sokat sütök, leginkább kekszeket, muffinokat. :) Van egy citromos-mákos keksz receptem (vagy a narancskonyhából, vagy az ahogyeszikúgypuffadról), ezt variálgatom mindenféle ízekkel: gyömbérrel, mézzel, dióval, csokival. Most épp csokis-gyömbéres verzióban készül. El is neveztem "tarajos" keksznek, mert ahogy a kanállal kis formákat teszek belőle a tepsibe, mindnek lesz egy kis taraja.

A fiúkkal elég bezárkózott életet élünk mostanában, nem nagyon mozdultunk ki ebben a hidegben. Majd ha kicsit jobb idő lesz, sétálunk többet, meg hívunk vendégeket, megyünk látogatóba. Mondjuk múlt héten kétszer is voltak vendégeink, és Kőszárhegyen, Pesten is voltunk a hétvégén. Lehet, mégsem vagyunk annyira bezárkózva? Erik egyébként egyre barátkozósabb - legalábbis ha itthon fogadunk gyerek-vendégeket. Legutóbb két kislánnyal (egy 6 és egy 8-10 évessel) érkeztek látogatóink, és ő - jó házigazda módjára - nem velünk, felnőttekkel "lógott", hanem a lányokkal játszott, beszélgetett. Csabi is ezt tette, csak néha jött ki hozzánk ő is. Aztán amikor egyszer benéztünk hozzájuk, Csabi a kanapé tetejéről vigyorgott ránk! :-o
Csabi nagyon sokat kommunikál az utóbbi időben. Például egyre egyértelműbben jelzi nekem, ha ki kell cserélni a pelusát: legutóbb a szárítón lógó pelenkákat rángatta, aztán amikor odafigyeltem és rászóltam, hogy ne szedje le őket, elkezdte a saját ruháját ráncigálni. :) Fürdés előtt is nagyon aranyosan készülődik, a kád szélébe kapaszkodik, és a nadrágját lefelé húzogatja. Szavakat még nem nagyon mond, néha-néha fedezek fel egy-egy vau-vau-t, vagy Apát (de ezeket lehet hogy csak "belehallom" a gagyarászásába). A járáshoz már nagyon közel van. Stabilan áll kapaszkodás nélkül is, és néha lép is egyet-kettőt, de elég óvatos, gyakran inkább nem kockáztat, hanem leereszkedik a biztonságos mászáshoz.

282. szín: Folytatás

Szóval, ha Imi végigcsinálja a fegyencedzés programját, akkor például egykezes fekvőtámaszokat fog nyomni, fog tudni fél kézen állva "fekvőtámaszozni", és pokoli kockás hasa lesz. :) Az én férjemnek. :)

Kb. ennyi maradt ki a tegnapi bejegyzésből, mert Csabi hívott, aztán jól elaltatott.

Ma még az jutott eszembe, hogy elmesélem, hogy Erik nagyon szeret itt Csicsón sétálgatni, de nem a falu utcáin, hanem a kertek végében levő utakon. Nem gondoltam volna, de 1 km séta szinte meg se kottyan neki. Ma is egy jót mászkáltunk, Csabi közben a hátamon elaludt, mi meg elmentünk a sulihoz, aztán visszafelé megnéztük a lovakat és a Domb utca felől jöttünk haza.

Most este meg kekszet sütöttem (ma éppen diós-csokisat), és elgondolkoztam azon, hogy kekszgyárat nyitok, hogy a "tarajos" kekszem messzi földön híres legyen.:)))

281. szín: Egy hónap képekben, címszavakban

BUÉK! Kerek egy hónapja nem jelentkeztünk, most megpróbálom egy bejegyzésbe sűríteni az elmúlt hónap történéseit.

Még Karácsony előtt szervizbe került az autónk, és csak most kaptuk vissza. Szerencsére Karácsony körülre Apu kölcsön tudta adni az autóját, így a családi ünneplésekből nem maradtunk ki, csak azóta nehézkesebb kicsit az életünk. Imi kevesebbet tudott így dolgozni, nekem meg jobban át kellett gondolnom a bevásárlásokat. Mondjuk szerencsére Iminek most az ingatlanközvetítői OKJ vizsgájára és az ehhez szükséges szakdolgozatra kellett koncentrálni, szóval így is el tudta magát foglalni. Nade most végre mobilabbak vagyunk már, holnap megyünk is kicsit kirándulni. :)))

Itt is szinte tavasz van, különösen ezen a hétvégén. Ennek örömére ma végre kigyomláltam a ház előtti kiskertet. Már nagyon szúrta a szemem, hogy a faluban minden háznál olyan rendben van a "porta", csak nálunk ilyen gazos ez a kis földdarab. A spenótunk továbbra is gazos, arra ma nem jutott időm (de azt rajtunk kívül nem látja senki :))) ).

Még decemberben megint sikerült kicsit kifüstölnünk magunkat a cserépkályhával, úgyhogy most a cserépkályha helyett a kazánban szoktunk néha fával begyújtani, hogy kevesebb pellet fogyjon. Már egész jól megy mindkettőnknek.

Erik egyik legemlékezetesebb mondata akkor hangzott el, amikor a mosni való pelusokat vittük hátra, a mosógéphez. Így szólt hozzám: "Anya, majd én viszem a nagy zsákot, mert én vagyok a férfi!" Tanult néhány új szót is: bikakábel, hengerfej tömítés, fegyencedzés :))))

Csabi nagyon huncut, sokat vigyorog és ha valami olyasmire készül, amit nem szabadna, mindig hátrasandít ránk, látjuk-e mi történik éppen. Mindent megkóstol, ami a kezébe kerül (fadarabtól a mazsolán át a kulcscsomóig) és próbálja összeilleszteni a legókockákat. A napokban kijött a hatodik foga, már csak14 van hátra! Most már stabilan áll a két lábán kapaszkodás nélkül, kíváncsi vagyok, mikor szedi össze a bátorságát ahhoz, hogy el is induljon.

Az új évvel sportolásba is kezdtünk. Én futok, de most kicsit szüneteltetem mert az utóbbi két alkalommal túl meredeken induló útvonalat választottam és kicsit megerőltettem a térdem. Imi a fegyencedzést kezdte el. Ha végigcsinálja,...
Innen én folytatom (Imre), mert Zsuzsi szoptatás közben elaludt :), szóval nem tudom mit gondolt, hogy mi lesz, ha végig csinálom. Majd, holnap befejezi!