Az utóbbi két hétben egy másik bloggal is akadt dolgunk. Mint azt gondolom mindannyian tudjátok, Imi indult a Vodafone pályázatán. Ha sikerül, egy évig az Ölbebaba Egyesületnek dolgozhat. A pályázatot blog formájában nyújtotta be, amin dolgoznunk kellett. Közben Imi megismerkedett az Egyesület vezetőségével és aktív tagjaival, akik egytől egyig lelkes kismamák - azért is kellene nekik a segítség, hogy legyen az Egyesület életében egy stabil pont, aki a sok csacsogó anyukát mederben tartja. :) Azt hiszem, kevés férfi van, aki alkalmas lehet erre a feladatra, de Imi ilyen, és ez jó. Ezt (is) szeretem benne. :)
Mindeközben én elkezdtem járni most már NST-re is (ez egy olyan vizsgálat, ahol a méhtevékenységet, a pici szívverését és mozgását figyelik párhuzamosan), málnalevél teát iszom minden nap és homeopátiás bogyókat szedek - mindez már az aktív készülődés része, merthogy már kevesebb, mint 3 hét van a becsült időpontig. Hú, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan eljutunk eddig! Már érzem néha, hogy megkeményedik az egész hasam - kezd felkészülni a feladatra. A vásárlásokkal is nagyjából készen vagyunk, még egy-két, nem túl fontos apróság hiányzik, de már ott áll a táska a sarokban, arra várva, mikor indulunk a kórházba. A lelki felkészülés az egyetlen, amivel nem tudom pontosan, hogy állunk, ez akkor derül majd ki, amikor élesedik a helyzet. De valahogy úgy érzem, ezzel sem lesznek gondok - sem a szüléssel, sem a szülőséggel, egyikünk részéről sem. :)
Mindeközben én elkezdtem járni most már NST-re is (ez egy olyan vizsgálat, ahol a méhtevékenységet, a pici szívverését és mozgását figyelik párhuzamosan), málnalevél teát iszom minden nap és homeopátiás bogyókat szedek - mindez már az aktív készülődés része, merthogy már kevesebb, mint 3 hét van a becsült időpontig. Hú, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan eljutunk eddig! Már érzem néha, hogy megkeményedik az egész hasam - kezd felkészülni a feladatra. A vásárlásokkal is nagyjából készen vagyunk, még egy-két, nem túl fontos apróság hiányzik, de már ott áll a táska a sarokban, arra várva, mikor indulunk a kórházba. A lelki felkészülés az egyetlen, amivel nem tudom pontosan, hogy állunk, ez akkor derül majd ki, amikor élesedik a helyzet. De valahogy úgy érzem, ezzel sem lesznek gondok - sem a szüléssel, sem a szülőséggel, egyikünk részéről sem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése