136. szín: Foci, költözés...

Mielőtt a fő hírekre rátérnék egy idézetet szeretnék megosztani Feldmár András Szabadíts meg a gonosztól! című könyvéből. Ha nem ismernétek a könyvet ez nem valami ördögűző könyv, hanem egy pszichoterapeuta tapasztalatai és gondolatai.
"Amikor megszületünk, legalább kilenc hónapig tulajdonképpen olyanok vagyunk, mint a kenguruk. Túl korán kell kijönnünk az anyánk méhéből, mert ha benn maradnánk, akkor nem tudnánk kijönni, mert óriási a fejünk, de ezt követően legalább újabb kilenc hónapig az anyának úgy kellene viselnie magán a csecsemőjét, ahogy a kenguruk teszik. Vagyis tulajdonképpen egy "külső méhet" kellene csinálnia, ahol mindent meg kellene adnia a csecsemőnek, és semmit sem szabadna elvárnia tőle. Ez a dolgok rendje. A csecsemő ilyenkor azt akarja, hogy teljesen odaadhassa magát az anyjának. Megbízik benne, hogy tartja őt, hogy nem fogja elengedni, hogy nem fog akarni tőle semmit, és hogy nem kell rájönnie, hogy az anyja néha nincs jelen. A gyereknek nem szabad túl korán rájönnie, hogy ő és az anyja nem egyek. Manapság sajnos túl korán ráébrednek erre a gyerekek, mert kevesen tudják, hogy mennyire fontos az anya és a gyerek közötti folyamatos testi kapcsolat."

A szerző a "skizoid probléma" kapcsán ír erről, akit érdekel az megtalálja bővebben a könyvben.

Mikor ezt olvastam az jutott eszembe, hogy szerencsére Eriknek nem kellett hiányt szenvednie a második kilenc hónapban sem :). És ezért nagyon hálás vagyok Zsuzsinak!

Ami a híreket illeti:

I. Tegnap eladtuk a lakást és augusztusban vagy szeptemberben költözünk is.

II. Erik egy éves elméleti tanulás után hozzáfogott a labdarúgás gyakorlati részéhez is. Hétfőn, július 11-én, 1 évesen és 23 naposan elkezdett focizni és teljesen magától én csak néztem, hogy mit csinál ez a gyerek :).