Csabi ma lett egy hónapos. A héten voltunk hivatalos méricskélésen is, 5010 grammot és 56,5 cm-t mértek. És hogy vagyunk? Hááát, vegyesen. Erik egyre jobban viseli, hogy nem kap belőlünk 100%-ot, de azért még vannak nehéz perceink. Csabi imádni való, sokat mosolyog, "dumál" és figyeli nagyon a világot, viszont sajnos sokat sír is. Van, amikor napközben is, de esténként minden nap. :( Biztosan a pocakja is bántja, ennek elviselésében igyekszünk segíteni neki. Szoptatási tanácsadó ismerősünk javaslatára igyekszem gyakran etetni, hogy egyszerre kevesebbet egyen, illetve egyre ritkában "cicit váltani", hogy ne kelljen küzdenie azzal, hogy nagyon ömlik a tej, és így kevesebb levegőt nyeljen. Talán ezek, és a rendszeresen végzett büfiztetés, lábkörzés és hasmasszírozás eredményt is hoznak, és legalább a napközbeni nyűglődés elmarad. Az esti sírások oka a pocak problémákon kívül általában az szokott lenni, hogy így hirtelen, születés után "túl sok az élet" egy ilyen pirinyó teremtésnek, és estére elfáradnak a sok-sok ingertől. Ezt azzal próbáljuk enyhíteni, hogy használjuk a hordozókendőt, és igyekszünk nyugodt légkört biztosítani (kisebb-nagyobb sikerrel). Most már néha kibújunk a csigaházunkból, és elmegyünk sétálni hármasban vagy négyesben. Csabiból ilyenkor kb. annyi látszik ki, amennyit a képen is láttok. Ő jókat alszik, Erik pedig talán kicsit levezeti a benne felgyűlt feszültséget.
Csabi mellett Erik is nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben. Egyre komolyabb összefüggéseket ért meg, és néha olyan mondatokat, gondolatsorokat fogalmaz meg, hogy mi magunk is meglepődünk rajta. Szegényt nagyon sajnálom néha, mert látszik rajta, hogy nehezen viseli amikor az öccse sír, és persze azt is, hogy ilyenkor nem nagyon tudunk vele foglalkozni. Azért igyekszünk, és remélem, idővel belejövünk, és egyre ügyesebb, jobb kétgyerekes szülővé válunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése