Végre itt az igazi tél, és a fiúkkal ki tudtuk próbálni a Karácsonyra kapott szánkót is. Már múlt pénteken is esett rendesen, erre ma jött még egy kis pótlás. Remélem, egy ideig még nem olvad el, és párszor még ki tudunk menni szánkózni. Ebben a hidegben a tűzifánk is gyorsan fogy, ha egész télen ilyen időnk lett volna, lehet, hogy idáig már simán elhasználtuk volna azt a mennyiséget, amennyit az egész szezonra beszereztünk. Pelletből így is kell még vásárolnunk, mert az éjszakai fűtéshez azért kell még.
Én ebben a hidegben sokat sütök, leginkább kekszeket, muffinokat. :) Van egy citromos-mákos keksz receptem (vagy a narancskonyhából, vagy az ahogyeszikúgypuffadról), ezt variálgatom mindenféle ízekkel: gyömbérrel, mézzel, dióval, csokival. Most épp csokis-gyömbéres verzióban készül. El is neveztem "tarajos" keksznek, mert ahogy a kanállal kis formákat teszek belőle a tepsibe, mindnek lesz egy kis taraja.
A fiúkkal elég bezárkózott életet élünk mostanában, nem nagyon mozdultunk ki ebben a hidegben. Majd ha kicsit jobb idő lesz, sétálunk többet, meg hívunk vendégeket, megyünk látogatóba. Mondjuk múlt héten kétszer is voltak vendégeink, és Kőszárhegyen, Pesten is voltunk a hétvégén. Lehet, mégsem vagyunk annyira bezárkózva? Erik egyébként egyre barátkozósabb - legalábbis ha itthon fogadunk gyerek-vendégeket. Legutóbb két kislánnyal (egy 6 és egy 8-10 évessel) érkeztek látogatóink, és ő - jó házigazda módjára - nem velünk, felnőttekkel "lógott", hanem a lányokkal játszott, beszélgetett. Csabi is ezt tette, csak néha jött ki hozzánk ő is. Aztán amikor egyszer benéztünk hozzájuk, Csabi a kanapé tetejéről vigyorgott ránk! :-o
Csabi nagyon sokat kommunikál az utóbbi időben. Például egyre egyértelműbben jelzi nekem, ha ki kell cserélni a pelusát: legutóbb a szárítón lógó pelenkákat rángatta, aztán amikor odafigyeltem és rászóltam, hogy ne szedje le őket, elkezdte a saját ruháját ráncigálni. :) Fürdés előtt is nagyon aranyosan készülődik, a kád szélébe kapaszkodik, és a nadrágját lefelé húzogatja. Szavakat még nem nagyon mond, néha-néha fedezek fel egy-egy vau-vau-t, vagy Apát (de ezeket lehet hogy csak "belehallom" a gagyarászásába). A járáshoz már nagyon közel van. Stabilan áll kapaszkodás nélkül is, és néha lép is egyet-kettőt, de elég óvatos, gyakran inkább nem kockáztat, hanem leereszkedik a biztonságos mászáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése