Az új évet a századik bejegyzésünkkel és egy kis meglepetéssel fogjuk ünnepelni. Elsején Zsófi barátnőmékhez megyünk, ahol 8 gyerek mellett próbálunk majd kicsit beszélgetni a csajokkal és pasijaikkal. Ja, és lesz még ott egy pocaklakó is, de az is lehet, hogy kettő, ezeknél a csajoknál nem lehet tudni... Ha ott készülnek képek, talán fény derül majd a meglepetésre is. :)
Erik szombaton lett fél éves. Azzal ünnepeltünk, hogy az ágyból néztem, hogy fireg-forog kisfiam. Azért az ágyból, mert elkapott valami kórság, és szombaton harmat gyengének éreztem magam, ezért Imi rám parancsolt, hogy maradjak csak ágyban. Nade a lényeg nem is itt van, hanem ott, hogy Erik forog. Most már egészen rutinosan lendíti magát hol a hasáról a hátára, hol meg vissza. Kedden vittük a fél éves vizsgálatra orvoshoz, akkor ez még nem volt ennyire magától értetődő, ezért a doktornő adott is beutalót neurológiai vizsgálatra. Pénteken a neurológus megállapította, hogy semmi gond, mert egyrészt nem "kóros" a lemaradás, másrészt semmi kórosat nem talált, ami okozhatná ezt. A babák egyébként általában 6 hónapos korukra duplázzák meg a súlyukat. Erik ezt már 3-4 hónapos korára teljesítette, mostanra pedig a 3 kg-os induló értéket 8,1 kg-ra sikerült feltornászni. Azazhogy tornászni éppenséggel nem (hehe), és a neurológus szerint éppen ez a gyors növekedés lehet az oka annak, hogy lassabban indul a mozgásfejlődés. De mit beszélek itt lassúságról, napról napra produkál valami újat mostanában: ma például majdnem teljesen felhúzta magát négykézlábra, és így igyekezett előrébb jutni. Nemsokára mászni fog? Kíváncsi vagyok, és ha azt a kíváncsiságot veszem alapul, ami őt hajtja ezekben a tornamutatványokban, akkor már nem kell sokat várnunk, és szaladgálhatunk utána naphosszat. :)
Azaz a világszerte ismertebb nevén: Martin Munkácsi. Az egyik leghíresebb magyar származású fényképészről nyílt kiállítás a Ludwig Múzeumban, a MÜPÁban. Aki szeretné, január 9-ig még megnézheti a 250 fotót. Ez az első átfogó kiállítás Munkácsi életművéről Magyarországon. Először Németországban, aztán Amerikában lett ismert fényképész, így a képei nagy része is külföldi gyűjteményekben, múzeumokban van.
Erik kúszni próbál. Egyelőre elég frusztrált az egész művelettől, ezért még gyakran fel kell vennem közben, hogy egy kicsit megnyugtassam és erőt gyűjtsön a következő próbálkozáshoz. Úgy csinálja, hogy a fejét belefúrja a padlóba, a hátát begörbíti, így megemeli a popsiját és a lábait is maga alá igyekszik húzni. Ezzel néha sikerül egy kicsit előre mennie, de van, hogy hátra araszol, vagy oldalra. Van még mit tökéletesíteni a technikán. :) Mindenesetre a "fejemetaföldbefúrom" mozgás miatt Imi elnevezte őt Kisvakondnak.
Hétfőn a MÜPÁban voltunk, babakoncerten Judittal és Mátéval, kb. havonta 2 alkalommal szerveznek ilyet és a lényeg, hogy a rövid, fél órás koncertet a babák egy óriási játszószőnyegről hallgathatják végig. Utána pedig meg is fogdoshatják a hangszereket - de Eriket nem vittem a közelükbe: gondolom, egyből a szájába vette volna őket, mint minden mást, amit meg akar ismerni. A MÜPA is nagyon tetszett neki, csak bámulta a nagy ablakokat, lámpákat, az épületet meg a sok babát is a koncerten. Erikhez képest Máté egész picinek tűnt, bár majdnem egy héttel idősebb nála, mégis egy kilóval és jó pár centivel kisebb.
