Negyvennyolcadik szín: Szülés, születés

2010. június 17., csütörtök

0:09 Azon gondolkozom le kellene feküdni, hátha korán kell kelni, minden jel arra utal, hogy Erik hamarosan megszületik.

3:00 Zsuzsi kelt, azt hiszi folyik a magzatvíz, de nem biztos benne. Na akkor én is felkelek, mint „szakértő”, utána járunk a dolgoknak. Gondolkozunk felhívjuk-e Gabit – a szülésznőt – , de inkább még várunk. Valami mintha szivárogna, ha nem pisi, és nem az, akkor más nem lehet. Még teszteljük két bugyin, a másodiknál megszületik a diagnózis: ez bizony a magzatvíz.

3:30 Zsuzsi felhívja Gabit, közli vele az eseményeket. Megnyugtat minket, hogy nagyon még nem kell rohanni, de azért menjünk be a kórházba. Lassan kezdem elhinni, hogy ma tényleg megszületik Erik, a fiam. A csomag nagyjából össze van állítva, de még kell egy-két dolog. Elővesszük a listát és bepakoljuk a maradékot: fogkefe, tusfürdő, papucs, gátmasszázs olaj, stb. Négy óra előtt néhány perccel még eszünk egy kis reggelit – kenyér, sonka, paradicsom, kefír –, én nem tudom megenni, valahogy most nem tudok enni, bár az előbb még éhes voltam. Még gyorsan lezuhanyozom, felöltözünk és indulás. Elsétálunk az autóhoz, kellemes hajnali idő van. Mindketten nagyon nyugodtak vagyunk.

4:18 Indulunk az autóval, forgalom semmi, lassan virrad.

4:22 Már meg is érkeztünk a kórházhoz – 4 perc –, nem azért mert olyan gyorsan mentem volna, hanem ilyen közel van. Az üzemanyag jelző elkezd világítani. Bemegyünk a kórházba a portás fel se néz úgy köszön, biztos már megszokta, hajnalban jönnek a kismamák. Felérünk a lifttel, egy fiú ül a szülészet előtt.

4:30 Elbúcsúzom Zsuzsitól, én még nem maradhatok ott. Majd hív, ha felgyorsulnak az események. Pár szót váltok a várakozó apukával, minden jót kívánunk egymásnak, majd elindulok haza.

4:45 Itthon téblábolok, aludni persze már nincs kedvem. Nem tudom mit csinálnék, ha nem lehetnék bent a szülésnél, de szerencsére bent leszek. Kicsit elsírom magam, sok az érzelem.

5:00 Befejezem a reggelim és iszom egy kávét.

5:27 Pisti – a teknős – elkezd kimászni a kőre az akváriumban, mint minden reggel. Mit se törődve az eseményekkel.

9:00 Visszamentem Zsuzsihoz, hogy megnézzem mi van vele. Én nem mehettem be, de ő kijött beszélgetni. Miközben beszélgetünk 3 perces fájásai vannak, de nem túl erősek.

10:13 Újra itthon, nehéz ilyenkor mással foglalkozni. Várom, hogy mikor mehetek.

13:02 Délben megint beugrottam Zsuzsihoz, már 30-50 másodperces fájásai voltak elég rendszeresen. Úgyhogy nem is tudott sokat velem lenni. De azért nagyon jó volt látni.

13:19 Zsuzsi ül a zuhany alatt én mag a kanapén. Gabi nemsokára bemegy hozzá és akkor engem is hívnak, hogy mikor mehetek.

14:13 Várok, közben Argentina 2:0-ra vezet, de mennék már!

15:30 Újra meglátogatom Zsuzsit, de még nem szülünk.

16:00 Bent vagyok a kórházban, már erősebbek a fájások, de még mindig nem eléggé.

19:49 Vége a hiradónak is még mindig várok.

19:51 Indulás. Végre hívott Zsuzsi mehetek be, úgy néz ki indul a szülés.

20:30 Átöltözöm a zsilipruhámba, amit erre az alakalomra kellett venni és megyek Zsuzsihoz az alternatív szülőszobába, szerencsére pont szabad volt, így lehetünk itt. Hogy mitől alternatív? Csak attól, hogy nem kell kötelező jelleggel egy ágyon feküdni, hanem lehet ülni, állni, guggolni, zuhanyozni. Olyan, mint egy normál szoba. Ezek szerint a normális alternatív, hát én nem tudom…

22-23 óra Egyre erősödnek Zsuzsi fájásai, kb 3 percenként. Gabi szerint minden fájással közelebb kerülünk a célhoz. Így talán nem olyan nehéz elviselni. Úgy tűnik a masszázs csodákra képes még szülés közben is. Mikor Gabi masszírozza Zsuzsit én csak ülök és nézek. Gyengéden, odaadóan és szeretettel ér hozzá, nagyon megható, hogy két majdnem idegen ember ilyen összhangban tud lenni. Örülök, hogy így is lehet felkészülni a szülésre.

0:00 Átmegyünk a másik szülőszobába, mert az NST-vel meg kell nézni a méhtevékenységet és Erik szívhangját.

Kicsit 1 óra előtt, már látni Erik fejét, de még nem tud kibújni. Zsuzsi meg is érinti, úgy látom ez nagy erőt ad neki a további fájdalmak elviseléséhez.

1:05 Erik megszületik, oda rakják Zsuzsi hasára és betakarják, óvatosan fél szemmel kukucskál ki az „újvilágra”, oda rakom a kezem és megkapaszkodik az ujjamba. Zsuzsi akinek az előbb még óriási fájdalmai voltak, már mintha mi sem történt volna becézgeti a kisfiát. Én meg csak némán állok és képtelen vagyok megszólalni, csak sírni tudnék, de azt nagyon. Nem tudom a nők honnan tudnak ilyen lelki és fizikai erőtartalékokat mozgósítani. Sajnos képtelen vagyok megfogalmazni azt, ami itt történt, csak érezni tudom.

1:10 Jön a csecsemős nővér és megvizsgálja Eriket, megméri, lemossa, bepelenkázza, kitisztítja a légutakat. Mivel nem megfelelő a légzése elviszi egy melegedő inkubátor féleségbe. Csak ketten maradunk Zsuzsival, sajnáljuk, hogy nem lehetünk együtt vele, pedig arra számítottunk, hogy hármasban töltjük az első két órát.

3:30 Indulás haza, csaknem 24 óra telt el. Direkt gyalog jöttem, gondoltam jó lesz hazafelé sétálni, jó is. Bár az eső esik, esernyőm nincs, de ez nem nagyon zavar. Próbálom megérteni mi történt…

4:02 Hazaérkezem, üres a lakás csend van. Megvacsorázom vagy reggelizem nem is tudom. Remélem, hogy hamarosan együtt lesz Zsuzsi és Erik. Én is kifáradtam, gyorsan elalszom.

2010. június 18., péntek lett az első fiam születésnapja.