Tudom, hogy a fogtündér akkor jön, amikor kiesik a fogunk, de talán van valami köze ahhoz is, amikor kinő egy újabb fogacska. Legalábbis Eriket biztosan meglegyintette egy tündérszárny, mert az utóbbi napok nyűgössége után ma végre volt egy nyugodtabb napja, és az alsó ínyén érezhető már egy kis fogacska éle.
Én most esténként egy könyvet olvasok, aminek az a címe, hogy "Okosan nevelni tudni kell". Ez alapján nem biztos, hogy megvettem volna a könyvet, de többen is ajánlották már, ezért nemrég megrendeltük a neten. Most már a felénél tartok, és nagyon tetszik. A szerző, Margot Sunderland sok-sok tudományos cikket olvasott agyunk, idegrendszerünk fejlődéséről, és arról, hogy a szülői magatartás hogyan befolyásolhatja a gyerek érzelmi és értelmi fejlődését, és úgy foglalta össze az egészet, hogy az egy szülő számára is emészthető legyen. Ír benne a sírásról, alvásról, rosszalkodásról, hisztikről, fegyelmezésről és nem utolsósorban a szeretetről, játékról, szóval sokmindenről, amire szülőként kíváncsiak vagyunk...
2010. november 22., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
izéizé, ti nagyon bátrak vagytok, odatenni egy lassan mozgolódós gyereket a puffra. nálunk a védőnő már 1 hónaposan ránkszólt, hogy nem hagyjuk ott a gyereket a vizsgálóasztalon, kanapén :)
VálaszTörléspersze éljen a fogtündér :)
Eszter
Nyugalom, csak a fotózás idejére, ugrásra kész szülők szigorú felügyelete alatt került Erik a puffra. :)
VálaszTörlésEgyébként meg szeret a puffon lenni :)
VálaszTörlés