226. szín: Csabika rugdos

Igen, végül úgy döntöttünk, hallgatunk Erikre, aki az utóbbi időben egyre gyakrabban hajtogatta nekünk: "Zima Csabika legyen!". Persze nem csak Eriknek tetszik ez a név, hanem nekünk is, és nagyon örülünk annak, hogy olyan nevet kap a kistesó, ami Eriknél fel sem merült, így nem a "megmaradt" nevek közül választottunk egy második legjobbat. Az utóbbi időben egyébként nagyon sokat rugdos, különösen esténként, amikor Erik már alszik - gondlom azért, mert ilyenkor tudok legjobban figyelni rá. Persze félek tőle kicsit, hogy ezt a szokását születése után is megtartja, így "vetésforgóban" szórakoztatnak majd minket Erikkel. Múlt héten kedden este egyébként annyira heves volt a lurkó, hogy Imi is egyértelműen érezte már a rugdosását. Az első kapcsolatfelvétel "Apával" :)
Csütörtökön voltam cukorterheléses vérvételen is, az eredmény......(dobpergés)........... ......haaaaaategééééésztizennéééééééééééééégy!!!!! (6,14). Ez így teljesen jó, és nagyon örülök neki, de persze folytatom a diétát, csak nem kell annyira szigorúan vennem, mint Erikkel, és nem kell hetente vérvételre járnom. Csabikát sem fogják születése után fél órával meg két órával meg hat órával böködni (na jó, lehet, hogy nem ilyen sokszor), hogy megmérjék a vércukor szintjét. Ennek külön örülök. :)
A lakásban is történtek előrelépések, de erről a felújítós blogban számolunk be.

225, szín: Kimenő

Szerda este kimenőt kaptam: Erik születése óta először leléptem még a fürdetés előtt, és csak este fél 11-re értem haza. Közben Imi fürdette, altatta Eriket, és bár kicsit lassabban aludt el, mint velem szokott, nagyon nem hiányolt, tudomásul vette, hogy nem vagyok itthon. Másnap délután Kamilla (Imi öccsének menyasszonya) volt nálunk, részben azért, mert Imi késő estig dolgozott, és kellett egy kis segítség, részben pedig azért, mert őt kértük meg arra, hogy amikor bemegyünk szülni/születni :) a kórházba, vigyázzon Erikre amíg Imi bent van velünk. Ez ugye akár azt is jelentheti, hogy elaltatnia is neki kell Eriket, így elkezdtük a "kiképzést" (Kamilla mondta így, de azért nem megy ez olyan szigorúan).
Még alig vagyunk túl a félidőn, de nagyon várjuk, milyen lesz találkozni a picikével. A nevével kapcsolatban is egyre szűkítjük a lehetőségeket, bár a végleges döntés előtt Imi még egyszer végig szeretné böngészni az utónévkönyvet. Jövő csütörtökön megyek a cukorterheléses vérvételre, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz az eredmény. Mondjuk a diétát nem hagyom semmiképpen abba, csak legfeljebb ha nem lesz magas a 2 órás cukrom, kicsit lazítok a gyeplőn. :)
A gyeplőről most eszembe jutott, mennyire örülök neki, hogy most nem ahhoz a dokihoz járok, akihez Erikkel jártunk. A mostani orvosom sokkal természetesebben kezeli ezt az egész várandósságot, a szülést és úgy tűnik, nem elsősorban a pénz miatt csinálja ezt az egészet. Míg az előző dokinál 15 ezer Ft-ba került egy-egy terhesgondozás, és szigorúan 4-5 hetente meg kellett jelennem nála - akár volt valami "helyzet", akár nem - addig ennél az orvosnál csak 8 ezer Ft egy alkalom, nem 10 percet, hanem ha szükséges, egy órát is foglalkozik velem, és legutóbb kijelentette, hogy ha ezen a vérvételen minden rendben lesz, akkor legközelebb elég, ha a 30 hetes ultrahang után megyek hozzá (feltéve, hogy nincs semmi panaszom). Mondjuk egy első terhességnél ez lehet, hogy aggasztott volna egy kicsit, de most éppen ez az, amire szükségem van: minél kevesebb macera, sok nyugi és pihenés. :)

224. szín: The Rolling Stones

Most hallottam a híradóban, hogy ma játszották először a rádióban a Rolling Stones új dalát, ami az 50. évfordulóra jelent meg, mármint a zenekar ötvenedik évfordulója, a tagok már inkább hetven körül vannak! Szóval az új dal: Bloom and gloom, már fent is van a youtube-on, én voltam a 228. a világon, aki meghallgatta! Egész jó helyezés :)

"I know it's only rock and roll, but I like it, like it
Yes, I do."

Matchday

Azaz meccsnap. Minden adott volt ma, hogy Erikkel kilátogassunk a Ferencváros-Diósgyőr meccsre. Gyorsabban végeztünk, mint gondoltam a költözködéssel a  Jászberényi útról, kitűnő idő volt és Zsuzsi is örült neki, hogy egy kicsit nyugiban lehet otthon. Így aztán "szépen" felöltöztünk és kimentünk az Üllői útra! Egész sok szurkoló volt, hazai és vendég egyaránt, meg sok rendőr is, bár rájuk nem volt szükség és még a Fradi is nyert, ami mostanában nem olyan egyértelmű sajnos. Jó kis délután volt. Nemsokára már hárman megyünk fiúk :).

222. szín: Kisfiú

Tegnap voltunk a 18 hetes ultrahang vizsgálaton, ahol egyértelműen kiderült, hogy Eriknek kisöccse, nekünk pedig kisfiunk lesz. A súlya a becslés szerint kb. 24 dkg, a feje átmérője pedig 4 cm. Délután, amikor elolvastam részletesen a leletet, Erik kíváncsiskodott, így aztán elővettem egy kis "zsonglőr-labdát", aminek kb. ekkora az átmérője, és mondtam Eriknek is, hogy a kistesónak kb. ekkora most a feje. Furi volt ezzel a tudattal kézben tartani azt a kis labdát. Egyébként minden rendben van vele: kicsi szíve 140-nel ver, a vizsgálat első perceiben csuklott párat, egyébként ficánkolt sokat. Már nyeli és üríti a magzatvizet, és a kis kezével is mutatta, hogy "Minden oké, Anya!". Ma este Erik altatása közben azon gondolkoztam, hogy ha elképzelem őt, akkor valahogy mindig egy ugyanolyan kisbabát látok magam előtt, mint Erik volt. Pedig biztosan teljesen más lesz. :)
Még a vizsgálat előtt egyébként féltem kicsit tőle, mi lesz, ha azt mondják, kisfiú: vajon csalódott leszek? Ha igen, akkor ezt ő odabent mennyire fogja megérezni? Aggódtam kicsit emiatt. Iminek nem voltak ilyen gondolatai, ő valahogy kevésbé érezte fontosnak ezt a kérdést. Aztán amikor kijöttem a vizsgálatról, annyira boldog voltam, hogy Imi azt hitte, kislány. Amikor mondtam, hogy kisfiú, meg is lepődött. No nem azon, hogy kisfiú, hanem azon, hogy én ennyire boldog vagyok ettől.

Közben Erik is készül a kistesó fogadására. Néha ölelgeti, puszilgatja a hasam, mutogatja neki az autóit meg a vonatait, és úgy gondolja, hogy a köldökömön fog kibújni az öccse. Egyre nagyfiúsabb. Mondókázik, dumál és egyre többet kommunikál a kortársaival is. Sokszor meglep minket azzal, mekkora étvágya van és milyen szókinccsel rendelkezik. Elkezdett udvariaskodni is. Van, hogy már nem "akar", hanem "szeretne" és egyszer azzal is meglepett, hogy egy egyszerű "Nem" helyett azt mondta: "Köszönöm, nem kérek."

Ma Palya Bea Születésdala is eszembe jutott a bejegyzésről, amit ő tett közzé a Facebook-on:

"EMBERÁLLAT - Írám harmicz-hat esztendős fővel Buda-Pesten, Lili lányom érkezését várván

Emberállat

Emlős leszek, lányt nevelek
Négykézlábra ereszkedek
Nem törődöm a fájással
Csak születő kisbabámmal

Nőstény vagyok, megfoganok

Emberagyat kikapcsolok
Alávet a vadállatom
Gondolatom nekiadom

Elragadnak ízek-szagok,
Félek, hogy most ilyen vagyok
Ösztön vagyok, testem vagyok
Hasam, mellem dinnye-nagyok

Megszokom majd hormon-énem
Lassan anya lesz belőlem
Elcsitúl a felfordulás
Könnyű lesz az ön-megadás

S hogyha megjön
szeptemberben
a szaladós nyár utáni
színes ősz
Úgy leszek majd
én is, mint a
fa töviben
elidőző
vemhességén
elmerengő
szelid őz"

221. szín: Szavak 2.

A festményt Erik és Zsuzsi készítették.

Augusztus végén írtam a legszebb magyar szavakról egy bejegyzést. Most öt olyan szóval folytatom, ami meghatározhatja boldogságunkat Bagdy Emőke szerint. Én a magam részéről egyet értek vele.
"Az örömkereső utat öt kulcsszóhoz kapcsoljuk: kacagás, kocogás, lazítás, érintés és segítés." írja Bagdy Emőke könyvében.
Én mind az öt tevékenységet próbálom tudatosan gyakorolni. Az elsőben Erik sokat segít nekünk :), vasárnap óta reggelente járok kocogni (egy szuper kis futópályát építettek nyáron a szemben lévő parkban és még kültéri kondigépek is vannak), ami a lazítást illeti a fizikai sokkal könnyebben megy, mint a szellemi, az érintés Zsuzsi és Erik részéről mindennapos és nemsokára jön a kistesó is :) (a hordozás is nagy segítséget nyújtott és fog nyújtani ebben!) és a segítés is tényleg örömöt okoz. A napokban egy vak lánynak segítettem elmenni a trolli megállóba, majdnem rossz irányba vezettem, de szerencsére jobban képben volt mint én! Csak az volt kicsit furcsa, mikor viszláttal köszöntünk el egymástól. Ma délután pedig Apuval találtunk egy laptopot egy kávézóban és már vissza is adtam a tulajdonosának, aki nagyon örült neki én meg kaptam egy üveg bort :).

Már egy jó hónapja szeretnék két könyvet ajánlani nektek:

Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak? (ebből idéztem fent)
Feldmár András: Ébredések

Jó olvasást!
Ha nem szeretnétek megvenni szívesen kölcsön is adom őket.

220. szín: Szabadság

Az utóbbi időben igyekszünk már tudatosan felkészíteni Eriket is arra, hogy kistesója lesz, ő lesz "A NAGY". Nyáron magától is nagyon sokat fejlődött. Egyre többet evett-ivott és ezzel párhuzamosan egyre kevesebbet szopizott. Mostanában már csak este és reggel igényelte, akkor is csak rövid ideig, inkább az összebújás mint a tejci miatt. Ma öcsém jött át hozzánk dumálni kicsit, és Imivel úgy döntöttünk, ma megpróbálja ő (mármint Imi, nem az öcsém :) ) elaltatni Eriket. Jelentem, ez az első próbálkozás sikeres volt! Az jutott eszembe, mekkora szabadság zuhant hirtelen a nyakamba: akár elmehetek itthonról este is!