Hát, ilyen sem volt még a blog történetében, hogy majdnem vége van a hónapnak, de még nem is adtunk hírt magunkról - legalábbis arról nem, mi történik most velünk. Pedig milyen sokminden történik....
Az egyik legfontosabb, amit még nem is tettünk közzé, az az, hogy visszaköltözünk nyár végén Budapestre. Ennek okairól, és az itt töltött egy évünk során "tanultakról" külön bejegyzést is megéri írni, úgyhogy majd ha egyszer kicsit csendesebb lesz körülöttünk az élet, megírjuk ezt is. Legyen elég most annyi, hogy bár jól éreztük magunkat itt, nem vagyunk benne 100%-osan biztosak, hogy a falusi életmód való nekünk, abban meg sajnos még kevésbé, hogy meg tudunk itt élni. Mindenesetre nem akarjuk elveszíteni a kapcsolatot a hellyel sem, nyaranta, ha Révfülöpön nyaralunk majd biztosan vissza-vissza járunk ide is.
Miután ezt eldöntöttük, cselekednünk is kellett. Hiszen Eriknek szeptembertől már jó lenne oviba mennie, az óvodai jelentkezések meg már rég lezárultak, szóval örülhetünk, ha találunk valahol szabad helyet. Az ovikereséssel párhuzamosan lakáskeresésbe is fogtunk, ami azért szintén nem egyszerű dolog innen a Balaton mellől. Lassan úgy tűnik, mindkét dolgot sikerül le is zárnunk. A lakás adásvételi szerződést most hétfőn írtuk alá (X. kerület, Imi apukájáékhoz közel lesz a "bázis"), és az ovi is alakul, de míg végleges nem lesz, nem akarok elkiabálni semmit. Azzal mondjuk talán nem árulok el nagy titkot, hogy egy Waldorf ovi felé kacsintgatunk.
Közben Erik 4 éves lett, a szülinapján vonatoztunk kicsit, Badacsonyban jártunk. Volt torta is, az is vonatos, és kapott egy elemmel működő dízelmozdonyt is - Dan-t (azóta ő "Dan vezetője"). A végére gondoltam leírok pár cukiságot, amit ő mondott az utóbbi időben:
Egy nappal a születésnapja előtt: "És akkor ha holnap lesz a szülinapom, akkor holnap majd növök egy kicsit?"
Egy térdére nőtt pattanás-szerű képződményre rácsodálkozva: "Nézd, Anya, nőtt egy cici a lábamon!"
:)))
Csabiról holnap írok, tessék benézni!
