113. szín: Itt a tavasz!

Végre itt a tavasz! Én már nagyon vártam, és Erik is sokkal jobban élvezi a sétákat ilyen szép időben. Mondjuk szegénykémnek az utóbbi napokban eléggé fájt a foga, de azért úgy tűnik, a sétákat így is szereti. Egyébként az 5. foga már kint van (jobb felső kettes), és úgy sejtem, a hatodikkal kínlódik, de az is lehet, hogy több is jön most egyszerre, mert tényleg nagyon nyűgös volt.
A héten "kisöcsém" is meglátogatott minket, és akkor jöttem rá, hogy mióta legutóbb arról írtunk, miket is csinál Erik (most megnéztem, február 22. óta), sok újdonságot is produkál. Mászva már teljesen profin közlekedik, ha kimegyünk a fürdőbe vagy átmegyünk a hálószobába, csak úgy csattog a kis tenyerével utánunk. Ha látótávolságon belül vagyunk, minden alkalmat kihasznál arra, hogy álldogálhasson. Felkapaszkodik a kanapéra, szekrényre, asztalra, székekre, a fürdőkádra, mosógépre, WC-re (!), szóval tényleg mindenre, ami "keze ügyébe kerül". A porszívó még mindig nagy kedvenc, de a fiókok, szekrények is egyre jobban érdeklik. Szekrények közül leginkább a mosogató alatti, ahol a kuka van. Teregetés közben már nem éri be a piros lavórból történő kipakolással: felkapaszkodik a szárítóra és rángatja lefelé a ruhákat, pelusokat, csipeszeket. Most már egészen stabilan ül, két sarka között, és néha az egyik lábát is kinyújtja előre. Nagyon édes, amikor belemerül egy játékába, és lehajtott fejjel ücsörög, úgy játszik vele.
Már megtanulta, hogy van egy-két dolog, amihez nem lehet nyúlni. Ilyenek a DVD lejátszó és a virágok (kíváncsi vagyok, mennyi ideig tartja tiszteletben ezeket a tiltott zónákat). Sőt, ő is szól, ha valamit nem akar: evés közben heves fejcsóválással jelzi, ha nem kér többet a gyümölcsből/ főzelékből. Ilyenkor általában elkezdi szopizni az ujját, ezzel teszi egyértelművé, hogy most akkor jöhet a tejci!
Az idegenektől eléggé meg tud ijedni, mondjuk ez már vagy 1-2 hónapja így van. A héten viszont nagyon meglepett. Egyrészt nem ijedt meg Ábeltől, aki visítva ujjongott, majd nagyon gyorsan mászva megindult felé, amikor meglátta, másrészt Móninak, Ábel anyukájának adott egy puszit. Igen, már puszit is szokott adni. :) Igaz, a szánkat úgy kell elkapni előle, jó nyálas és néha még a fogát is használja, de egyértelműen azt kommunikálja vele, hogy szeret. Nagyon édes! Nekem és Iminek is szokott adni, és most már Móni is kapott egyszer. :)
Végül az evésről annyit tudok mondani, hogy azért nagyrészt még most is anyatejen él. Volt időszak, amikor kicsit el is keseredtem, mert a nagy gonddal elkészített gyümölcsből és főzelékből csak néhány kanálnyi csúszott le, de az utóbbi pár napban egész sokat evett (mármint magához képest sokat).
Hát, ezek vannak. És tavasz van, süt a nap, langyos szél fújdogált ma! :)))))