Ma leszaladtunk Erikkel Zsófi elé a parkolóba. Amiben nem lenne semmi érdekes, ha Erik nem élvezte volna annyira a lépcsőzést. Lefelé még csak ő kacagott, de felfele már én is úgy nevettem, hogy meg kellett állni az emeletek között. Így csak a pici gyerekek tudnak kacagni, hogy később miért felejtjük el azt nem tudom. Remélem Erik nem fogja.Szerintem mindenki mellé kellene egy ilyen kisgyerek, aki újra megtanítja élni! Még mindig boldog vagyok ettől az élménytől :), nem is tudom leírni milyen jó volt.
Csak azt tudom mondani, hogy akinek van vagy lesz gyereke az nevessen vele sokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése