177. szín: Este jó

Tegnap kettesben vacsiztunk Erikkel, Imi a haverokkal volt sörözni, és Erik azt kérte, hogy énekeljek neki (jobbra-balra dülöngélt és közben nyögdécselt). Elsőre Zelk Zoltán "Este jó" című verse jutott eszembe, ezt kezdtem el énekelni, de amikor láttam, hogy kicsi fiam szája görbül lefelé, abbahagytam. Ő újra kérte, hogy énekeljek, de minden dalra, amit elkezdtem, csak ingatta a fejét, hogy nem-nem. Szóval kénytelen voltam folytatni az "estejó"-t. Ölembe vettem, és végig énekeltem neki, de nekem is kicsordult a könnyem, amikor elkezdett zokogni... szorosan átöleltem, hogy megnyugodjon.
Fura, hogy mi, ha sírás környékez minket, gyakran megpróbáljuk inkább elkerülni a gondolatok elterelésével, téma váltással, vagy elvicceljük a dolgot. Ő nem ijedt meg az érzéstől, hanem belement, és átélte. Aztán megkönnyebbült.