Egy pár könyvet tegnap áthoztam Nagyapa örökségéből. Köztük Nagy László Összegyűjtött verseit. Ebben a kötetben találtam ezt a korai verset.Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.
Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.
Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
A mi kis "virágunk" szépen növekszik! Ma itt volt Máté barátja és anyukája, amikor elmentek, Erik elsírta magát. Most láttunk először tőle ilyen erős érzelmeket, ami nem felénk irányult :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése