Mindig Nagymamám jut eszembe, ha egy síró kisgyereket látok. Empátiája nem hagyta nyugodni, ha egy kisgyermek bánatára az őt körülvevő felnőttek nem figyeltek oda. A révfülöpi strandon is gyakran "rendre utasította" a szülőket, amit ők sajnos ritkán fogadtak pozitívan. Talán az Ő empátiája él tovább Erikben is. Ő is mindig megáll és szóvá teszi, ha egy síró babát, gyereket lát vagy hall. Így volt ez a napokban is, mikor én vittem le a játszótérre, mert Zsuzsi (új:) fodrászhoz ment. Két nő jött szembe velünk egy babakocsit tolva, benne egy síró kisbabával, aki sírásán kívül, mozdulataival is próbálta anyja tudtára adni, hogy nem érzi jól magát. Erik megállt és figyelte az eseményeket velem együtt. Mikor odaértek hozzánk, valamit mondtam Eriknek vagy csak csúnyán néztem, mindenesetre az egyik nő (talán az anyuka) hozzánk szólt:nő: sír a baba
én: miért nem veszitek ki a kocsiból?
nő: azért van a babakocsi, hogy benne legyen
én: de, ha kivennétek nem sírna
nő: ááá dehogynem!
Majd tovább mentek, mi meg szomorúan néztünk utánuk.
Sajnos sokszor látok olyan szituációt, ahol a szülők nem mutatnak empátiát gyermekük iránt.
Gondoltam megnézem a wikipédián ezt a szót: empátia.
Többek között ezt olvastam: Az empátia képessége nélkül az ember nem számít lelkileg teljesen kifejlett, egészséges személyiségnek.
Hogy ez az anyuka egyszer felveszi-e majd síró gyermekét? Nem tudom, talán.
Más:
hogy egy kis vidámság is legyen a végére. Sokszor mulatságos mondásokat hallok. Gondoltam ezeket majd megosztjuk veletek.
1. "Ott sincs tejfölből a kerítés" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése