203. szín: Éjszakai szoptatás

Mostanában, hogy közeledünk a második születésnap felé, sokan meglepődnek azon, hogy Erik még szopizik. Értem én, hogy nem gyakori, hogy egy gyereket két éves koráig vagy akár tovább szoptassanak (legalábbis itt és manapság), de azért az rosszul esik, hogy ilyenkor néha úgy néznek rám/ ránk mintha valami hülyeséget tennénk ezzel (legutóbb a plasztikai sebész, aki néhány anyajegyet fog eltávolítani rólam). Azért esik ez rosszul, mert általában ezek mögött a rosszalló tekintetek, félmondatok mögött nem igazi érvek vannak, csak az, hogy kilógunk kicsit a sorból. Miközben az bizonyított, hogy a hosszan tartó szoptatás fizikailag és érzelmileg is jót tesz a gyereknek, és látnátok, mennyire boldog közben :) Na, ezeknek az embereknek azt nem nagyon szoktam az orrukra kötni, hogy az éjszakai szopizás elhagyásán dolgozunk éppen.
Mint tudjátok, Erik velünk egy ágyban alszik, így az éjszakai szoptatással nem voltak különösebb nehézségeink. Csak odafordult hozzám és kiszolgálta magát, ilyenkor általában egyikünk sem ébredt fel, végig tudtuk aludni az éjszakát. Mostanában kezdtem én kicsit azt érezni, hogy nehezemre esik ez az egész, illetve mivel kistesót is szeretnénk, logikusan az éjszakai szoptatás elhagyása volt az első lépés ahhoz, hogy termékenységem visszatérjen. Így aztán valamikor március elején megbeszéltük a fiatalemberrel, hogy a ciciknek most már pihenniük kell éjszaka, és jó lenne, ha ő is aludna. Kb. egy hónapig minden rendben is volt, Erik szépen átaludta az éjszakákat. Egy idő után azonban a hajnali ébredések egyre korábbra kerültek, és nem volt hajlandó visszaaludni addig, míg a "napocska fel nem kel" (a cicikkel együtt :) ). Mint azt a szoptatási tanácsadó ismerősünktől megtudtuk, teljesen normális jelenség ez a visszaesés. Ő azt javasolta, hagyjuk az egészet egy-két hónapig, aztán próbálkozzunk újra.Így is tettünk. Sajnos nem sokkal azután, hogy újra próbálkoztunk, Erik lebetegedett (velem együtt), így akkor nem volt szívünk keménykedni vele az éjszakai szopizás miatt. Most, egy hete kezdtünk neki a dolognak harmadszor, és egyelőre úgy tűnik, most adja be Erik legnehezebben a derekát. Egyelőre nem volt egy átaludt éjszakánk sem, bár talán napról napra könnyebb a visszaaltatás. Szorítsatok nekünk, hogy most siker koronázza az erőfeszítésinket!

Június 10-én, vasárnap 10 órától, a Gellért-hegyen lesz az idei Hordozásünnep, gyertek Ti is!!!