"Egyszer volt hol nem volt, volt egy kisbaba, aki együtt aludt a mamájával.- Mielőtt megszülettem - merengett a kisbaba -, alig vártam az éjszakákat. Távol volt Anyától minden külső zaj, én meg kényelmesen elfészkelődtem, és álomba merültem az ismerős, kedves neszeket hallgatva. Anya-hangok voltak. Mielőtt megszülettem, együtt aludtunk, és ez így volt jó.
Miután megszülettem, máshová került az alvóhelyem, de Anya akkor is mellettem volt. Együtt maradtunk éjszakára, ugyanúgy, mint azelőtt kilenc hónapig. Tartottam az új világtól, amelyet még nem ismertem, de éjszakára elmúlt minden félelmem. Együtt aludtunk Anyával, és ez így volt jó mindkettőnknek.
Szeretem az éjszakát. Napközben Anyának rengeteg dolga van. Éjszaka viszont ráér. Mindig mellettem van, hozzábújhatok, és szopizhatok, ha megéhezem. Kicsi a gyomrom, de Anya tejecskéjét olyan könnyű megemészteni, hogy nem marad sokáig tömve a hasam. Nagyon gyakran kell ennem. De együtt alszunk Anyával, ezért sosem maradok sokáig éhes és ezt nagyon élvezem."
folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése